2017. március 21., kedd

Ott rombolnak, ahol tudnak

Nehéz ilyenkor szavakat találni. Mert erre egyetlen kézenfekvő magyarázat adódik, amit csak a hülye nem ért.
Vagy még ő is érti. Éppen ez a lényeg?

A PP Zrt vissza-visszatér, mint a bélgörcs


Írtunk róla, hogyan próbálták ugyanezen a helyen megépíteni maguknak a bobpályát. Az nem valósult meg. Talán azért nem, mert a területen ilyesmit egyáltalán nem építhettek volna: szemben azzal az állítással, hogy "minden szükséges engedélyt beszereztünk".




Vélhetően most is ugyanez a helyzet: minden szükséges engedélyt beszereztek, csak éppen a terület továbbra sem bolygatható! Valami baj lehet a PP Zrt-nél ha pár év alatt elfelejtették, hogy ez a terület azért nem bolygatható, mert egy védett növény, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) élőhelye, emellett a Budai Tájvédelmi Körzet területe és egyébként Natura 2000-es terület is.



Nosza, tegyünk feljelentést!


Hát igen, az remek dolog lenne! A PP Zrt, mint korábban is, lezsírozná a dolgot a hatóságokkal. Ha ez nem megy, röhögve kifizetné a bírságot. Ha pedig az eredeti állapot visszaállítására köteleznék, azon megintcsak jót röhögnének. Mennyire hasznos a följelentés? Errről itt a blogban már megírtuk a lényeget (saját tapasztalatból): de iure

A meghiúsult bobpálya-project egy nagyszabású, amolyan igazi Pilisi Parkerdő Zrt-s hübrisz része volt. Ennek lett egyik következménye a Vadasparki büfé megnyitása. A büféhez pedig az ott dolgozók autóval mentek föl - szintén megvalósítva a természetkárosítás tényét, mikor kitaposták a tavaszi héricseket. Az is igaz, hogy ezt nem a Pilisi Parkerdő Zrt "okozta". Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mikor vették ki ezt a területet a Budai Tájvédelmi Körzetből, vagy a N2-es védelemből...

A fenti képek egyike a Vadaspark melletti Adonis vernalis élőhelyen készült (a virágok láthatóak a képen), a másik kép ugyanitt készült azután, hogy a virágok helyén létesítették ezt a "fejlesztést" - placcot, vagy mifenét.


A hücpe, mint PR műfaj


A hivatkozás, miszerint a büfések már kitaposták a tavaszi héricseket, nem lenne idegen a Pilisi Parkerdő Zrt hozzáállásától, ahogyan az sem, hogy az erre a területre koncentrálódó turistaforgalom (amit szintén a Pilisi Parkerdő Zrt fókuszál ide) micsoda egyéb kártételeket okoz a környéknek - amire majd hasonlóan lehet hivatkozni később.


Feketeleves


  • A természetvédelmi civil szervezetek semmit sem tesznek, mert megfélemlítettek
  • A természetvédelmi hatóságok tehetetlenek, mert a Pilisi Parkerdő Zrt állam az államban
  • A rendőrség szintén nem tesz semmit
Tudjuk: a természetvédelem igazi megvalósíthatósága kizárólag az érdekeltek bevonásával lehetséges (és itt nem a Pilisi Parkerdő Zrt az érdekelt, mert legjobb volna ha nem létezne - ami ugyanígy érvényes a nemzeti parkokra és a civil szervezetek egy részére is). Az érdekelt fél itt a lakosság - az agglomerációban élők. Nekik nem fűződik érdekük a Pilisi Parkerdő Zrt fennmaradásához, sőt: mivel a munkalehetőségeket és a fejlesztéseket éppen a Pilisi Parkerdő Zrt akadályozza, miközben minden igazi érdekeltnek pont az lenne a lényeg, hogy megvalósulhassanak a helyi elképzelések, az egész agglomeráció lendülhetne föl, ha a Pilisi Parkerdő Zrt egy csapásra megszűnne. A természetvédelem soha nem volt a helyi fejlesztésektől elválasztható: ezt a természetvédők régen belátták tőlünk nyugatra (a gondolat a Nobel-díjas Wangari Mathaiitól ered). A lokális kezdeményezések egyrészt szétoszlatják a turisztikai terhelést, másrészt irányítják azt - ezzel eleve a természeti értékek védelmét valósítják meg. Emellett, az ilyen kis léptékű kezdeményezések kontrollálhatóak maradnak. Egy kis közösség gondolkodhat természetvédelmi szempontok mentén.

A Pilisi Parkerdő Zrt sohasem volt hajlandó ilyesmire és soha nem is tett semmit sem a lakosságért sem a természetvédelemért. Ezek az "elemek", mint természet és ember, pusztán zavaró jelleggel vannak jelen számukra.

Keseregnek is sokat miatta, hogy milyen nehéz dolguk van ezzel a sok turistával... akik még a levesükbe is beleköpnek és lefizetni sem hajlandóak senkit.


2017. január 18., szerda

Miért rossz ötlet hazudni?

A Pilisi Parkerdő Zrt csupán rutin ujjgyakorlatot mutatott be, mikor a rendőrségi feljelentésünket egy telefonhívással sztronózta: ez az ügyintézési módszer ugyanis általános és hagyományos a berkeikben.

Milyen a valóság?


Ahogyan ennek a blognak az első bejegyzését elindítottam, pont erre a gyakorlatra akartam példát hozni, elmesélni, hogy hogyan is működik valóságosan a PP Zrt, mint állam az államban. Az esetet követően történt, hogy följelentést tettem a PP Zrt ellen és megtanultam, hogy a rendőrség nyilván haveri szálakon kötődik és a PP Zrt zsebében van (a feljelentésről). De ezen tapasztalat híján, ez a korábbi ügy egy másik hasonló helyzetet példáz.

Mit tesznek a szakhatóságok?


A korábban közölt esetben ("minden szükséges engedéllyel rendelkezünk") az történt, hogy egy egyértelmű természetkárosítást akadályozott meg a civil közbeavatkozás. 

Az ügy tanulságai


Egyfelől: megtanultam ebből, hogy a PP Zrt retteg a nyilvánosságtól. Egy olyan botrány, amit ez az ügy kiválthatott volna nem kellett nekik: vagyis van olyan eszközi, amivel a civilek igenis fölléphetnek ellenük, csak okosan kell intézni a dolgot. Másrészről: nincs ma olyan szakhatóság, vagy ellenőrző illetve engedélyező szakmai szervezet, amelyet a PP Zrt ne tudna kilóra megvenni valahogyan és nincs az a törvénytelenség, amit a PP Zrt ne tudna hivatalossá tenni és engedélyeztetni. Szabálysértés? Bűncselekmény? A törvények kijátszása? Korrupció? Megfélemlítés? Zsarolás? Hűtlen kezelés? 
Gondoljuk el: a szóvivő azt nyilatkozza, hogy minden engedélyt beszereztek. Ez természetesen igaz. Ami hamis az állításban az az, hogy ezek csak formális engedélyek. Hogy-hogynem, de az engedélyező hatóság olyan beruházásra adott engedélyt, amit a PP Zrt olyan gyorsan elvetett, mint a forró krumplit, amikor egy civil bemutatta, hogy a tervezett beruházás hány különböző természetvédelmi szabályt sért egyidejűleg.

Kérdezzük már meg, milyen "szakmai fórum" (vagy kik voltak azok?) volt az, amely engedélyt adott a PP Zrt részére, hogy természetkárosítást hajtson végre hivatalosan?

Üzleti érdekek

Budakeszi környékén nagy változások készülnek az erdőkben. A helyi erdőgazdálkodó arra készül, hogy hálózatos nyiladékrendszert hozzon létre, ahol 4 m széles nyiladékok futnak egymástól 40 m távolságra. Könnyebben lesznek kilőhetőek a vadak? Könnyebben lesz kitermelhető a fa? Megkérdezhetjük, azt is, hogy miért teszik ezt, de ugyanígy föltehetjük a kérdést, hogy milyen jogon?

A lakosság ugyanis laikus. Mivel pedig az erdészet számára zsenánt, hogy kommunikáljon, a lakosság nem tud semmit, viszont kombinál. Összerakja a dolgokat és ki-ki vérmérséklete szerint találgatja, hogy vajon mire készülnek már megint.

Azt a kérdést is fölteszik tehát, hogy milyen jogon jár el így az erdőgazdálkodó, ugyanis a lakossági tapasztalat az, hogy az erdőgazdálkodó gyakran nem tartja meg a rá vonatkozó szabályokat. Rögtön kezdve azzal, hogy a tevékenységét nem teszi nyilvánossá, pedig közérdekű adat, mivel közfeladatot ellátó szervről van szó (a sor folytatható lenne).


Szakma? na jó, de melyik?


Az erdész-szakmai érveket félretéve (mivel itt szó sincs ilyesmiről) a lakosság számára adható magyarázat nagyon egyszerű. A gazdálkodó számára van néhány olyan szabály, amit saját érdekében, önszántából is be kell tartania. Elsődlegesen, hogy minél nagyobb nyereséget termeljen. Ezzel együtt, hogy minél kisebb ráfordítással sikerüljön a nagy nyereséget megtermelnie. Harmadszorra pedig az, hogy ezt a tevékenységet lehetőleg minél hosszabb ideig végezze (általában ezt összevonják a szükségszerű növekedés elvével is). Gondoljunk bele: nincsen olyan üzleti vállalkozás, amely ne ugyanígy működne. A szempontok lényegi köre ezzel be is zárult. Nincsen semmilyen ezeknél előbbre való szempont a gazdasági szereplők számára, minden más megfontolás alárendelt ezeknek.

Üzleti érdek


Az erdészet a természetvédelmi szempontokat, turisztikai igényeket, a törvények betartását mindaddig figyelmen kívül hagyhatja (úgymond "üzleti érdekből"), amíg valaki nem tesz olyan lépéseket, amelyek a fenti elsődleges üzleti szempontok közül egy vagy több tekintetében figyelembe veendővé nem válik: amíg így vagy úgy de az erdészetet érdekeltté nem teszi abban, hogy figyelembe vegye ezeket.

A lakosság nem érti, hogy egy közfeladatot ellátó szerv, miért nem kommunikál és miért nem látja el a feladatát sok dolgoban, amiben pedig igen, abban mit és miért csinál, de a lakosság csak számonkérni tudja ezt. Nincsen rá eszköze, nem tudja az erdészetet érdekeltté tenni abban, hogy az a munkáját a meghatározott feladataiban és az előírt módon lássa el.

Nehéz lenne szemére vetni egy gazdasági társaságnak, hogy az üzleti tevékenységét azokhoz a szabályokhoz igazítja, amelyek meghatározzák a gazdaság működését. Nehéz volna ugyanígy bárkinek a szemére vetni, hogyha szembekerül egy megzabolázhatatlan erővel, akkor visszavonul és nehéz volna egy politikusnak a helyén maradnia, ha nem zsonglőrködne a választói érdekeivel azok hatalmát szem előtt tartva.

De ha a megfontolásainkból kihagyjuk ezeket hatóerőket, mintha természetesek vagy maguktól értetődőek volnának, nem fogjuk megérteni azt, ami történik és még így sem biztos, hogy sikerül.

Szóval, akkor miért is?



Az erdőkben várható beavatkozás magyarázata egyébként ezután nagyon kézenfekvő. Az erdészet akármilyen reguláris szervezet is, végtelenül egyszerű, akár egy bot. A négyzetrácsos nyiladékrendszer az ültetvény erdőkben (az erdészet minden erdőt saját ültetvényeként kezel, ezt se feledjük el) arra szolgál, hogy megkerülje azt a rendkívüli költségeket az erdészetre hárító szabályt, hogy a kivett erdőterületeket pótolni kell. A nyiladékrendszer kialakításakor sok száz köbméter fa lesz letermelhető úgy, hogy cserébe nem kell erdőt telepíteni.  

2017. január 6., péntek

Örökerdő, pro silva, szálalóvágás és a pénz

Egy Budakeszi melletti területen fákat jelöltek kivágásra. Utánajártunk. Kiderült, hogy a P P Zrt fog fakitermelést végezni a területen. Persze ezt nem nevezik annak - mármint kitermelésnek. Mert ha annak neveznék, cserébe erdőt kellene telepíteniük. Ezért azt a nevet adták neki, hogy "közelítőnyom-hálózat kialakítás". 




Zsonglőrködés a szavakkal

  • Miért kell ez? - kérdezheti a szakavatatlan közönség, joggal!
  • A szálalóvágás bevezetése miatt - jön erre a szakembertől a felelet.
Aki nem tudná, az örökerdő, vagy pro silva vagy szálalóvágás - nevezze bárki, annak aminek éppen kedve tartja - lényege, hogy az erdő ilyen módon való kezelésének eredményeként, nem egy homogén korú állomány alakul ki, vagyis a természetközeli erdők többgenerációs változatossága lesz uralkodó szemben a véghasználatos, vagy tarvágásos (nevezze ki minek akarja) módszerrel, ahol egykorú és egyfajú állományok kialakítása a cél: ezek ipari méretekben és költséghatékonyan termelhetők ki.

Láthatjuk, hogy a nevezéktannak milyen fontos, kiemelt szerepe van! Mert ha valamit átnevezünk, akkor rögtön más szabályok fognak vonatkozni rá. Ilyen egyszerű az erdészek gondolkodásmódja!

Hol a bibi?

  • Ha végre bevezetik a szálalóvágást, az nagyon jó dolog, nemdebárugye? - kérdezheti a laikus.
Aki viszont ismeri a korábbi gyakorlatot, az tisztában van a fogalmakkal és nem téveszti meg a nevezéktani bűvészkedés.
Egyrészt az, hogy a korábban hírből sem ismert "közelítőnyom-hálózat" elődje, a "feltáró út" pontosan ugyanezt a célt szolgálta, csak éppen nem olyan módon, ahogyan ez az új változat. Itt ugyanis egymástól 35 méterre kialakított 3,5 méter széles sávokban fogják kivenni a fát, ami nyilván azt jelenti, hogy szemben a feltáró út létesítésével (ahol az utat úgy vezették, hogy a munkagépek be tudjanak jutni, de minél kevesebb gépi munkát kelljen végezni az út kialakításakor), itt a cél a szabályos hálózatos jelleg, aminek eredménye a nagy mennyiségű faanyag eltávolítása.

Milyen praktikus - mondta Móricka a nevelőnőnek -,

hogy ez a közelítőnyomhálózat létesítés miatt letermelt erdő faanyagának köbmétere olcsó lesz (és nem elhanyagolható módon az új név sokkal jobban is hangzik). Az így kialakított hálózat helyéről kivágott erdő helyett nem kell csere-erdőt telepíteni, de a piaci ár ugyanaz!

A járhatatlan utak kialakítása?

A laikusok aggódnak, hogy ha ilyen hálózattal megnyitják az erdőt, akkor ezeken a nyiladékokon be fognak menni autóval és oda fogják deponálni a hulladékukat a rossz emberek. Erre az erdészek nevetve annyit mondanak, hogy az így kialakított hálózat nem lesz alkalmas az autós közlekedésre - ami fölveti a kérdést, hogy akkor miért kell kialakítani? 

"Nem lesz itt semmi baj!"

Persze örülhetnénk is, hogy a független szakértők által oly régóta kért erdőgazdálkodási módot fogják majd alkalmazni - végre!
A baj csak az, hogy eddig a módszert magas költségire hivatkozva nem vezették be és ez a helyzet most sem változott. 


Kétségkívül igazuk van az erdészeknek, hogy egy tarra vágott erdőből kivett köbméter fa olcsóbb, mint egyenként lehozni a hegyről. A munkások és munkagépek egyszer vonulnak föl, vagyis sokkal költséghatékonyabb a logisztika (csak azok kedvéért akik szeretik az ilyen szép szakszavakat). De mi változott? Most nem lesz drágább ugyanúgy? Miért éri meg a pro silva módszert alkalmazni most, ha korábban nem volt kifizetődő, és ha korábban is bevezethették volna, miért nem tették meg eddig?


Egy csomó jó kérdés! 


Először is: ne felejtsük el, hogy megváltozott a szabályozás és újabban az erdőborítás megszüntetéséért (tarvágás, véghasználat, stb) cserébe, erdőtelepítést végeztetnek az erdészetekkel. A szálalóvágás voltaképpen ennek a kicselezése: hogyan vegyünk ki sokezer köbméter fát anélkül, hogy erdőt kellene telepítenünk cserébe? Tulajdonképpen a tarvágás most is sokkal jövedelmezőbb, de csak akkor, ha nem számoljuk hozzá, hogy cserébe erdőt kell telepíteni, mert emiatt mégiscsak nagyon drága (spontán erdősödés ritkán valósul meg, a telepítés maga, és a telepített erdő 10-20 éves gondozása csak költséget ró az erdőgazdára).

Szálalóvágás a gyakorlatban


A konkrét helyzethez ismerni kell a jelenleg folytatott, egyáltalán nem hivatalos "szálalóvágás"-gyakorlatot. Az alábbi képen bemutatom. A kép 2011-ben készült Csillebércen. A területre kiérkező brigád hajnalban jön, hogy lehetőleg ne találkozzon civilekkel. Kidöntenek egy fát, helyben feldarabolják és kiviszik a területről. A munka nyomát eltüntetik. Sok száz köbméter fát visznek ki ellenőrzés nélkül, adminisztráció nélkül, illetve mindennemű hivatalos erdőtervezési szabályzás nélkül. Mert ha ez mind hivatalos lenne, akkor bizony más taksája volna az így letermelt fának. Ez a fa azonban azonnali eladásra kerül - még annyi ideje sincsen, hogy kiszáradjon. Nem mellesleg, ezzel a módszerrel egész évben lehet fát kitermelni és bárhonnan (védett területről is), vagyis semmiféle szabályt nem kell betartani. 

2011, Csillebérc: tarol a sajátságosan értelmezett Pro Silva módszer
Hát ez a jelenleg folytatott szálalóvágási gyakorlat. Az új processzus (első lépésben a közelítőnyom-hálózat kiépítése során) annyiban különbözik ettől, hogy nagyüzemi léptékben fogják kivinni a fát, ráadásul ugyanolyan költséghatékonyan, mint a tarvágásnál, csak éppen nem szüntetik meg a területek erdőborítását, vagyis nem kell cseretelepítéssel bajlódni - és nem kell a gerillacsapatokat használni. Az elkészült hálózatot persze legfeljebb az első pár évben használják majd, addig (vagy addig se) amíg benövik a cserjék és az újulat. Aztán amint fenntartási, tisztítási munkákat kellene végezni, már nem fogja megérni nekik: akkor majd létesítenek új hálózatot. 

Vagy visszatérnek a gerilla-módszerhez. Ami mindenféle nyomhálózat kialakítás nélkül is kifizetődött.
Legalábbis eddig.
Valahol.
Valakinek. 

§ az erdőtörvény bája §

A Magyarországon hatályos erdőgazdálkodást szabályozó törvény nem tesz különbséget ültetett és természetes erdőállományok között.

Talán ez lehet a baj!
Vagy ez, vagy más.
De az biztos.






2017. január 2., hétfő

Az a bizonyos visszafelé elsülő puska

A Pilisi Parkerdő Zrt. egy közfeladatot ellátó állami szerv. Tevékenységével köteles a magyarországi polgárokat szolgálni és maradéktalanul átláthatóan kell végeznie - szerintem.


Mit tehet az ember egy lehetetlen helyzetben?


Én, jobb ötlet híján és jóakaratú figyelmeztetések ellenére, mit sem törődve a bölcs belátással, feljelentést tettem. Több dolog szólt mellette, hogy így járjak el és végül az győzött meg, hogy minden lehetetlensége ellenére, a feljelentés sorsa engem fog igazolni.

Így is lett.

Az általam feljelentett jogi személy (a Pilisi Parkerdő Zrt.), talán semmiféle törvénybeütközőt nem tett, ám nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy várható volt, hogy a nyomozást olyan irányba terelik majd, hogy az semmit se állapítson meg. Tudom, vannak, akik azt mondják erre, hogy rendőrségünk, mely őriz és védelmez, nem korrumpálható és ilyen eset nem fordulhat elő.

Rossz hírem van: ennél sokkal jobban a kezemre játszottak. Nem írnék most, ha nem adják kezembe az adut! Ugyanis ha a Pilisi Parkerdő Zrt. csak azt intézte volna el, hogy a rendőrségi nyomozásban ne kerüljön megállapításra a hűtlen kezelés meg a többi vádpont, akkor arról, bizonyíték híján nem tudnék mit írni!

Ehelyett a Pilisi Parkerdő Zrt. saját maga adta kezembe a kulcsot, amikor arra a szóbeli jelzésemre, hogy a rendőrségen feljelentést tettem, azzal reagált: köszöni, hogy szóltam, azt majd ő elintézi.

Most jön az, hogy elmondjam, miért tettem feljelentést.


  • A sokadszori indokolatlan hátrány kilátásba helyezése (megfélemlítés) miatt, amelyet ellenem, illetve ismerőseim ellen (miattam) bevetettek.
  • Fölháborított az a fékevesztett arrogáns cinizmus, amellyel kezelték a konkrét ügyet, annak ellenére, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. egy közfeladatot ellátó állami szerv! 
  • Elfogadhatatlannak tartom, hogy a lakosság ne tudjon hatást gyakorolni egy közfeladatot ellátó szervezet munkájára és annak vezetői, feladatukat nem szolgálatnak, hanem hatalomgyakorlásnak tekintsék.

A nálam okosabbak előre figyelmeztettek, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. úgy működik, mint állam az államban és bármit megtehetnek: egyetlen telefonhívásba kerül és az történik, amit ők akarnak. Mondták azt is, hogy a rendőrségen tett feljelentésnek semmiféle következménye nem lesz.

Ezt azonban alaposan átgondoltam. Mert a dolog nem ilyen egyszerű!

A rendőrségen tett feljelentéssel kapcsolatban van egy előírásos folyamat, amellyel a feljelentés tárgyától, a feljelentést tevő személy és a feljelentett kilététől független eljárást kell elindítania a rendőrségnek. A rendőrség köteles visszajelzést adni a feljelentőnek. A feljelentőt értesíteniük kell arról, hogy hol tart a feljelentés miatt elindított eljárás.

Amikor a rendőrség a Pilisi Parkerdő Zrt. kérésére a feljelentést ad acta tette, elkövették azt a hibát, hogy számomra nem küldtek semmilyen értesítést, a kötelező eljárást nem tartották be. Számomra ezzel bizonyították azt, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. bármit megtehet, következmények nélkül (persze ezt már korábban is tudtam) - a rendőrség pedig együttműködik velük! (na, ez meglepett)


Közszolgálatiság


Egy közfeladatot ellátó szerv, amely erőfitogtatással, megfélemlítéssel és korrupcióval bármit képes elérni ami érdekében áll, mindenesetre felvet pár kérdést.

Az egyik ilyen kérdés számomra az, hogy azok a civil szervezetek, amelyek a kormány politikáját támadják, vajon miért nem támadják inkább azokat a szervezeteket, amelyek valójában problémásak? A mindenkori kormányok csupán bábok az intézmények kezében. Ez olyan evidencia, amit külön meg kell tanulni. Aki erre a gondolatra nem jutott el, az egyszerűen tájékozatlan.

A demokrácia nyújtotta esélyek nem léteznek. Akik ezekben bíznak, homokra építenek. Az intézmények gyakorolják a hatalmat és ezeknek nem áll érdekükben az emberek szolgálata sem a demokratikus intézmények tisztelete, de még csak a törvények betartása sem.