Örökerdő, pro silva, szálalóvágás és a pénz

Egy Budakeszi melletti területen fákat jelöltek kivágásra. Utánajártunk. Kiderült, hogy a P P Zrt fog fakitermelést végezni a területen. Persze ezt nem nevezik annak - mármint kitermelésnek. Mert ha annak neveznék, cserébe erdőt kellene telepíteniük. Ezért azt a nevet adták neki, hogy "közelítőnyom-hálózat kialakítás". 

---

Zsonglőrködés a szavakkal

• Miért kell ez? - kérdezheti a szakavatatlan közönség, joggal!
• A szálalóvágás bevezetése miatt - jön erre a szakembertől a felelet.

Aki nem tudná, az örökerdő, vagy pro silva vagy szálalóvágás - nevezze bárki, annak aminek éppen kedve tartja - lényege, hogy az erdő ilyen módon való kezelésének eredményeként, nem egy homogén korú állomány alakul ki, vagyis a természetközeli erdők többgenerációs változatossága lesz uralkodó szemben a véghasználatos, vagy tarvágásos (nevezze ki minek akarja) módszerrel, ahol egykorú és egyfajú állományok kialakítása a cél: ezek ipari méretekben és költséghatékonyan termelhetők ki.

Láthatjuk, hogy a nevezéktannak milyen fontos, kiemelt szerepe van! Mert ha valamit átnevezünk, akkor rögtön más szabályok fognak vonatkozni rá. Ilyen egyszerű az erdészek gondolkodásmódja!

Hol a bibi?

• Ha végre bevezetik a szálalóvágást, az nagyon jó dolog, nemdebárugye? - kérdezheti a laikus.

Aki viszont ismeri a korábbi gyakorlatot, az tisztában van a fogalmakkal és nem téveszti meg a nevezéktani bűvészkedés.

Egyrészt az, hogy a korábban hírből sem ismert "közelítőnyom-hálózat" elődje, a "feltáró út" pontosan ugyanezt a célt szolgálta, csak éppen nem olyan módon, ahogyan ez az új változat. Itt ugyanis egymástól 35 méterre kialakított 3,5 méter széles sávokban fogják kivenni a fát, ami nyilván azt jelenti, hogy szemben a feltáró út létesítésével (ahol az utat úgy vezették, hogy a munkagépek be tudjanak jutni, de minél kevesebb gépi munkát kelljen végezni az út kialakításakor), itt a cél a szabályos hálózatos jelleg, aminek eredménye a nagy mennyiségű faanyag eltávolítása.

Milyen praktikus - mondta Móricka a nevelőnőnek -,

hogy ez a közelítőnyomhálózat létesítés miatt letermelt erdő faanyagának köbmétere olcsó lesz (és nem elhanyagolható módon az új név sokkal jobban is hangzik). Az így kialakított hálózat helyéről kivágott erdő helyett nem kell csere-erdőt telepíteni, de a piaci ár ugyanaz!

A járhatatlan utak kialakítása?

A laikusok aggódnak, hogy ha ilyen hálózattal megnyitják az erdőt, akkor ezeken a nyiladékokon be fognak menni autóval és oda fogják deponálni a hulladékukat a rossz emberek. Erre az erdészek nevetve annyit mondanak, hogy az így kialakított hálózat nem lesz alkalmas az autós közlekedésre - ami fölveti a kérdést, hogy akkor miért kell kialakítani? 

"Nem lesz itt semmi baj!"

Persze örülhetnénk is, hogy a független szakértők által oly régóta kért erdőgazdálkodási módot fogják majd alkalmazni - végre!

A baj csak az, hogy eddig a módszert magas költségire hivatkozva nem vezették be és ez a helyzet most sem változott. 

Kétségkívül igazuk van az erdészeknek, hogy egy tarra vágott erdőből kivett köbméter fa olcsóbb, mint egyenként lehozni a hegyről. A munkások és munkagépek egyszer vonulnak föl, vagyis sokkal költséghatékonyabb a logisztika (csak azok kedvéért akik szeretik az ilyen szép szakszavakat). De mi változott? Most nem lesz drágább ugyanúgy? Miért éri meg a pro silva módszert alkalmazni most, ha korábban nem volt kifizetődő, és ha korábban is bevezethették volna, miért nem tették meg eddig?

Egy csomó jó kérdés! 

Először is: ne felejtsük el, hogy megváltozott a szabályozás és újabban az erdőborítás megszüntetéséért (tarvágás, véghasználat, stb) cserébe, erdőtelepítést végeztetnek az erdészetekkel. A szálalóvágás voltaképpen ennek a kicselezése: hogyan vegyünk ki sokezer köbméter fát anélkül, hogy erdőt kellene telepítenünk cserébe? Tulajdonképpen a tarvágás most is sokkal jövedelmezőbb, de csak akkor, ha nem számoljuk hozzá, hogy cserébe erdőt kell telepíteni, mert emiatt mégiscsak nagyon drága (spontán erdősödés ritkán valósul meg, a telepítés maga, és a telepített erdő 10-20 éves gondozása csak költséget ró az erdőgazdára).

Szálalóvágás a gyakorlatban

A konkrét helyzethez ismerni kell a jelenleg folytatott, egyáltalán nem hivatalos "szálalóvágás"-gyakorlatot. Az alábbi képen bemutatom. A kép 2011-ben készült Csillebércen. A területre kiérkező brigád hajnalban jön, hogy lehetőleg ne találkozzon civilekkel. Kidöntenek egy fát, helyben feldarabolják és kiviszik a területről. A munka nyomát eltüntetik. Sok száz köbméter fát visznek ki ellenőrzés nélkül, adminisztráció nélkül, illetve mindennemű hivatalos erdőtervezési szabályzás nélkül. Mert ha ez mind hivatalos lenne, akkor bizony más taksája volna az így letermelt fának. Ez a fa azonban azonnali eladásra kerül - még annyi ideje sincsen, hogy kiszáradjon. Nem mellesleg, ezzel a módszerrel egész évben lehet fát kitermelni és bárhonnan (védett területről is), vagyis semmiféle szabályt nem kell betartani. 

2011, Csillebérc: tarol a sajátságosan értelmezett Pro Silva módszer

Hát ez a jelenleg folytatott szálalóvágási gyakorlat. Az új processzus (első lépésben a közelítőnyom-hálózat kiépítése során) annyiban különbözik ettől, hogy nagyüzemi léptékben fogják kivinni a fát, ráadásul ugyanolyan költséghatékonyan, mint a tarvágásnál, csak éppen nem szüntetik meg a területek erdőborítását, vagyis nem kell cseretelepítéssel bajlódni - és nem kell a gerillacsapatokat használni. Az elkészült hálózatot persze legfeljebb az első pár évben használják majd, addig (vagy addig se) amíg benövik a cserjék és az újulat. Aztán amint fenntartási, tisztítási munkákat kellene végezni, már nem fogja megérni nekik: akkor majd létesítenek új hálózatot. 

Vagy visszatérnek a gerilla-módszerhez. Ami mindenféle nyomhálózat kialakítás nélkül is kifizetődött.
Legalábbis eddig.
Valahol.
Valakinek. 

§ az erdőtörvény bája §

A Magyarországon hatályos erdőgazdálkodást szabályozó törvény nem tesz különbséget ültetett és természetes erdőállományok között.

Talán ez lehet a baj!
Vagy ez, vagy más.
De az biztos.