A pro silva módszer
Az erdészet állítása szerint, bevezette a pro silva módszer használatát, ami azt jelenti, hogy ezentúl szálaló vágással termelik ki a faanyagot, aminek következtében vegyes korú, a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat jobban megközelítő állapot fog kialakulni ezekben az erdőültetvényekben - amelyek ilyen módon talán közelebb kerülnek a honos fafajok alkotta erdőállományok természetes állapotához. Ezt gondolja a laikus, de ezt gondolja a természetvédő és a biológus is.
Nézzük meg, mi is lehet a módszer bevezetésének hátterében - valójában!
Az erdészet szóhasználata
Amikor tarvágásról beszéltek - korábban - akkor ugyanazt értették rajta, mint amit most véghasználatként emlegetnek. De mi értelme van ugyanarra a munkafolyamatra más nevet kitalálni? Nagyon egyszerű. Az erdőnek van egy hasznos életszakasza és egy ráfordításos, amikor az erdőgazdálkodónak az ültetvény csak viszi a pénzét. Ha a hasznos időszakot nézzük, annak akkor jön el a vége, amikor a faanyag még viszonylag kevés kárt szenvedett a faegyedek öregedése, gombásodás vagy természeti károk, farontó élőlények miatt. Ekkor a fák elérik a faanyag-termelési képességük végső állapotát és ebben a pillanatban számolható optimálisnak a famennyiség - tehát az erdőgazdálkodó akkor jár jól, ha ebben a helyzetben vágja ki a faegyedeket.
Ha ezek egy területen vannak, egykorú állományt alkotnak (ami ültetvények esetében növeli a kitermelés gazdaságosságát), akkor ott tarra vágják a területet, valójában persze az erdőültetvény utolsó hasznosítása zajlik, vagyis a véghasználat. Ámde, a problémának még nincsen vége ezzel. Ugyanis, ez a helyzet jogi kérdést vet föl. Ha az ültetvény területi besorolása továbbra is erdő marad, akkor a törvény értelmében a levágott erdőt csereerdő ültetéssel pótolni kell, ami erdőültetést, ültetvény létesítést - azaz jelentős ráfordítást - jelent. De mi van akkor, ha a terület jogi státuszát megváltoztatjuk és az erdő minősítésről, mondjuk művelésből kivett vagy legelős besorolásra változtatjuk át?
Ebben az esetben a terület spontán beerdősödését kivárva, a megfelelő időben letermelhetjük a faanyagot minden járulékos probléma - vagyis az erdőtelepítési kényszernek való megfelelés és az ezzel járó jelentős ráfordítás - nélkül. De van ennél sokkal jobb megoldás is.
A pro silva módszer
Ha az erdőből számolatlanul akarunk faanyagot kitermelni, anélkül, hogy ennek nyoma maradna, a legjobb módszer, ha csak itt-ott, egy-egy faegyedet veszünk ki és lehetőség szerint úgy, hogy se nyoma ne maradjon, se tanúja ne legyen a munkának. Ilyen módon az erdő gyakorlatilag nem fogyatkozik, nincsen elszámolás a köbméterekkel, a fatolvajlás pedig vidáman virágozhat a maszek és az állami szektor területén egyaránt. Persze amilyen olcsó volt a homogén ültetvényeken zajló kitermelési munkák viszonylag könnyen szervezhető logisztikája, ez a fajta kis léptékű kitermelés valamivel megdrágítja a viszonylagos költségeket. Nyilván készült olyan számítás, ami megállapította egy erdei köbméter faanyag kitermelésének költségét a homogén ültetvények esetében és összevetették ezt azzal, hogy mennyibe kerül egy ugyanilyen erdei köbméter kitermelése ha Kis János négy fős brigádja végzi el.
 |
| a Pilisi Parkerdőgazdaság brigádja dolgozik 2012-ben sajátos, nem hivatalos módszert alkalmaznak faanyag kitermelésre a rendőrségi feljelentésre mai napig nem érkezett válasz |
