2014. május 14., szerda

A turizmus értékmentő szerepe

Megint előkerül ez a téma - jobban mondva még mindig égető jelleggel van jelen. A budapesti agglomeráció állami területeinek kezelőszerve a Pilisi Parkerdőgazdaság folyamatosan bizonyítja alkalmatlanságát arra a feladatra, amit ennek a területnek a megoltalmazása és hasznosítása (együttesen!) jelent.


Turizmus és természetvédelem?

A parkerdőgazdaság, mint területkezelő szerv a turizmus fejlesztéséért semmit sem tesz. Nem az hiányzik a területről, hogy létesítmények szülessenek, amelyek különféle szolgáltatásokat kínálnak, hanem sokkal inkább az ökoturisztikai adottságok kihasználása hiányzik - ami egyúttal az egyetlen járható út lenne a természeti értékek megóvásához.


A turisták nem maradnak el


A kirándulni és kikapcsolódni vágyó budapestiek akkor is kimennek a környező zöld területekre, ha ott nincsenek szórakozási lehetőségek vagy szolgáltatások, ha nincsenek látnivalók vagy megismerésre érdemes értékek. Ezt nevezik errefelé kikapcsolódásnak.
Ugyanakkor érthető okokból szívesen veszik ha valamiféle meghatározott célt is kitűzhetnek maguk elé - például ha egy hosszú séta után van hová beülni enni valamit. A baj ott kezdődik, hogy irányítás és szolgáltatás nélkül lehetetlen távol tartani a kirándulókat azokról a helyekről, ahonnan pedig jó volna őket eltiltani. Erre bevált módszerek vannak: a védett értékek bemutatása együtt jár a nem kívánt viselkedés kizárásával a területről. Jó példa erre a budai barlangok látogathatósága.


Amit az erdészet hivatalból nem tud elfogadni



Ellentétben más erdészetekkel, ahol már fölfogták az ökoturizmusban rejlő gazdasági lehetőségeket, Budapest környékén ez gyakorlatilag nem létezik. Nem is létezhet: az erdészet, mint vadgazdálkodó és vadásztársaság hagyományosan a protokollvadászatok rendezvényszervezőjeként működik - Brezsnyev elvtárs is itt vodka-pálinkázgatott már a KGST más potentátjaival, itt dülöngéltek a magaslesről kapackodva és itt szövögettek "életreszóló" üzleti és egyéb kapcsolatokat. A vadásztársaságnak ez a tevékenysége érthető is volna, ha nem lenne olyan nagy nyomás a lakossági oldalról a területek rekreációs (tehát nem vadászati) jellegű használatára.
Szemben az ország más tájaival, ahol ez a nyomás jóval kisebb, a helyzet Budapest környékén éppen fordított. Egy  komolyabb vadászkaland színteréül könnyebb elképzelni a somogyi rengeteget, Zalát, a Bükköt vagy akár a Bakony valamelyik szép és vadregényes vidékét, ahová elutazni ma már nem jelent problémát. A fővárosi kirándulók azonban csak egy délelőttre szeretnének kisétálni a zöldbe: csakhogy nemigen van hová.


Erdészeti tevékenység


Lehetne hosszasan vitázni arról, hogy mit jelent az erdészeti tevékenység a mai Magyarországon. Azonban gazdasági és jogi értelemben egyaránt vitathatatlan, hogy az állami földterületekkel gazdálkodó szervezeteknek (adottságaikhoz mérten) megfelelően széles skálán kell gazdálkodniuk a rájuk bízott vagyonnal. A Pilisi Parkerdő esetében ez azt jelenti, hogy (vidéki erdészetekkel ellentétben) itt ki kell szolgálni a budapesti lakosság részéről fölmerülő egyszerű zöldturisztikai igényeket is - voltaképpen éppen ez az a terület, ami kiaknázható lehetőségeket rejt a gazdálkodó számára, mivel tömeges igényről van szó.


Az erdészet különleges helyzete és feladatai


Minden egyéb tevékenységre is szükség van természetesen - főleg a természetvédelmi jellegűekre. A szokásos erdészeti feladatokat is el kell látni, de itt ezeket alá kell vetni a turizmus igényeinek. Ezzel azonban az erdészetnél nem tudnak mit kezdeni. A területkezelő szerv, vadásztársaság és fakitermelő cég nem képes felnőni a természetvédelmi és turisztikai feladatokhoz.


"Idősoros ökonómiai modell"
a "pro silva" a PP Zrt értelmezésében:
döntsd ki a fát,
aprítsd föl és
gyorsan húzz el!


Az alábbi ábrát a "Pro Silva" (állandó erdőborítottság) módszer hazai szakértőjétől kölcsönöztem. Amennyit beszélnek róla, annyira kerülik is a dolog megvalósítását, mivel nem elég költséghatékony. Ehelyett a jól bevált tarvágásos módszert és a "pro silva" sajátos, "lopd ki a fádat" változatát alkalmazzák. 

Az ábra bemutatja a tarra vágott területen megújuló erdő gazdasági hozamát
újulattól tarvágásig  és ha az erdőt CSAK faanyagnak tekintjük
















Nézzük meg azt is, mit jelent ugyanez egy másfajta szemlélettel! Ha az erdőt nem csupán faanyagként tartjuk hasznosíthatónak, akkor a dolog teljesen megváltozik (vegyük hozzá, hogy ez a fenti ábra egy 70.000 ha területen gazdálkodó szervezet hozzáállását tükrözi, amely akkor is fennmaradhat a nem létező piaci versenykörülmények között, ha veszteséget produkál).





A három képen három időszakra csoportosítottam az erdő fejlődési szakaszait.
Az első 40 év teljesen csupasz területet jelent, amiből felnőhet az újulat.
A második képen az újulat után egy fiatal erdő jelenik meg és innen már termelhető a fa: 70 év.
Ha jól zajlott az erdőkezelés, akkor egy szép erdő jön létre.
Ezt viszont gyorsan letarolják: nem 10 év, hanem egy hónap alatt.
Amennyiben az erdészet valóban bevezetné a pro silva módszert és az erdő hasznosítása kapcsán a turisztikai jellegre ráerősítene, ez a modell átalakítható volna: Budapest közelsége tálcán kínálja ezt a lehetőséget!


Mi van e helyett?



Budakeszi 51-es tag: ez a Hidegvölgy és környéke - jelenleg és még 40 évig ez a kép fogadja az erre járókat 


A Csillebérc környéki ősbükkös. Szép volt, amíg le nem tarolták.
A negatív példák után, melyekkel a Pilisi Parkerdő jelenlegi módszereit mutattam be, hadd álljon itt ellenpontként néhány pozitív példa arról, hogy milyen is egy vonzó környezet, ahol élvezettel kirándulunk mi, emberek. Természetesen nagyon rugalmas az ízlésünk és sokféle megoldás lehet ami tetszik nekünk. De ez csak pár kiragadott példa.


Jó nézegetést!

















   





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése