Miközben az agrárium már évtizedek óta tapasztalja a klímaváltozás jeleit, valahogyan nem a lényegre fókuszált a politikai döntéshozó réteg. A lényeg elsikkadt.
A témában a Világ még mindig megosztott. Még mindig van, aki vitatja a klímaváltozás tényét, vagy okait, súlyosságát vagy azt, hogy egyáltalán tehetünk-e bármit is ellene. Sajnos ez a rossz forgatókönyv vált általánossá.
A jó forgatókönyv
Egészen más képet kapunk akkor, ha a klímaválság hatásait elemezzük (vagyis nem tudományos, akademikus kérdésként tekintünk a folyamatok alakulására). A válsághelyzetben feltárul a megoldás lehetősége is, anélkül, hogy a latens white supremacy befigyelne a háttérben: ha azt kérdezzük, tehetünk-e valamit, rögtön érdemes azt is megkérdezni, hogy mi az, amin változtatni tudunk, mi az, amire hatással tudunk lenni.
Ha a mezőgazdászt vagy erdőgazdálkodót kérdezzük, egyformán prcízen el fogja mondani, hogy a klímaválságból mi érinti őt: a növények gyarapodása (növekedésük, terméshozamuk, fejlődésük) egyaránt visszaesett, lassult; a vegetációs időszak lerövidült és eltolódott. A dolog okára nem fog rákérdezni, vagy a szárazságot fogja említeni, de nem fogja megkérdezni, hogy honnan ez a szárazság vagy milyen jellegű is ez.
Igazság a részletekben
A növényeknél tapasztalható klimatikus hatás a légköri aszályból következik, ami azért fontos, mert ez ellen nem tudunk tenni például az öntözéssel. A légköri negvesség lokális intézekdésekkel legfeljebb enyhíthető, de nem szüntethető meg, mivel a légkör folyamatos mozgásban van. Globális jelenség tehát és a helyzet javulásának is globálisan kell bekövetkeznie. Talán visszaáll egy korábbi egyensúly. A jelenlegi trend a légköri aszály erősödése, ami a VPD miatt, a növények fejlődését akadályozza.
Ha a jelenséget nem tudjuk megszüntetni, akkor a gazdálkodási módszereinket vagy a termesztett növényeinket kell megválogatnunk és a helyzethez illesztenünk. Erdőgazdálkodás: ez nehezebb terület, mint a mezőgazdálkodás, ahol egyszerű fajtavariációk vagy más növényfajok termelése egy vegetációs időszakon belül kivitelezhető. Az erdők lecserélése nem egy év, hanem egy évszázad kérdése.
Az erdőgazdálkodó dolga
Ahelyett, hogy látva a faanyagtermelődés visszaesését a faültetvényeken, az erdőgazdálkodó lobbizna a fidesz kormánynál azért, hogy a nem-ültetvényerdőkből minél több faanyagot vihessen ki, inkább el kellett volna indítani (már ezelőtt 20 évvel) azt a génszelekciós munkát, aminek eredményeként mára már minden (Magyarországon, erdészeti szemmel értékes) fafajhoz rendelkeznénk olyan törzsállománnyal, ami VPD rezisztens.
Ne tévesszen meg bennünket, hogy az erdészek úgy tüntetik föl munkásságukat, mintha ők volnának a természetes környezet fenntartói, kizárólagos letéteményesei a természetes élő környezet fennmaradásának, tudásukkal és lelkiségükkel! Semmi sem árulkodik jobban, ennek az ellenkezőjéről, mint az, hogy a megfelelő szaporítóanyag begyűjtése és szelekciós állományok létrehozása helyett, az erdészetek nekiálltak kitermelni a még lábon álló erdőket (nem a faültetvényeiket!), mi több, azért lobbiznak a kormányzatnál, hogy ebben támogassa őket.
Politikai akarat
Én a kormányzat helyében törvényben kötelezném az állami erdészeteket, hogy létrehozzák a VPD rezisztens állományokat. Megtiltanám a fakitermelést annak függvényében, hogy, csak azt a fafajt és csak olyan mértékben engedném kitermelni, amihez az erdész rendelkezik VPD rezisztens pótló-állománnyal.
Fontos intézkedés lenne, hogy a fakitermelést innentől kezdve (a faültetvényeket leszámítva) csak szálalásos módszerrel végezhessék az erdőgazdálkodók, hogy a VPD hatását ezzel is mérsékeljék (a koronazáródás jelentősen csökkenti a VPD-t).

