Nem nagyon érthető a laikus számára, hogy hogyan és miért vált olyan fontossá a védett erdők kitermelése, sem az, hogy mi köze van ennek a rászorulók megsegítéséhez
a szociális "tüzifa"
Klímaváltozás
"Küzdj a klímaváltozás ellen: ültess fát, használj fát!" - ezt a szlogent olvasva nem lesz tisztább a kép, nem is azért idézem, hanem azért, mert az erdészetek logikáját gyönyörűen bemutatja. A klímaváltozás miatt, az újulat vagy ki sem hajt, vagy nagyon lassan fejlődik, idő előtt leszárad. Mi az erdészek válasza erre? Levágni a védett erdőket! Nem, nem az ültetvényeket. Miért? A magyarázat abban van, hogy az erdészetek (hazánkban - hiszen másutt már régen nem így van) az erdő hasznásítását kizárólag a faanyag kitermelésében látják. Az erdészet szemében kizárólag a faanyagnak van értéke - az erdőnek, mint élőhelynek, nincsen, hiszen termőhelyként tekint rá, ahol vagy jobban vagy kevésbé jól fejlődnek a fák, azaz termelődik a faanyag.
Az erdész saját ültetvényerdőit nem akarja levágni, mert pontosan tisztában van vele, hogy nem fognak megújulni. Ezért nyúl hozzá a védett erdőkhöz. A logika az ebben, hogy a védett erdők persze ugyanúgy nem fognak tudni megújulni de ez az erdésznek jó: pont ez a célja az egész dolognak! Értsük meg: az erdésznek csak az erdőben termelődő faanyag értékes! Mi történik, ha levágják a védett erdőt?
Természetvédelem
A hazai gyakorlat szerint védetté olyan területeket vagy természeti képződményeket, jelenségeket, élő emlékeket nyilváníthatnak, amelyeknek nagy a természetes értéke (mint pl. egy idős faegyed, egy erdőrészlet, ritka növény: a források eleve védettek (ex lege), stb.). A természetvédelmi gyakorlat tehát teljesen más alapokon áll, mint az erdészet, hiszen egészen más értékrendet képvisel a kettő. Ráadásul, a törvény szerint, ha a védettségre okot adó állapot megszűnik, akkor a korábban védett dolog (terület, faegyed, növényritkaság, stb) elveszíti a védettségét: emiatt pedig nem is vonható védettség alá olyan terület, amelynek nincsen természetvédelmi értéke vagy jelentősége (igen, ez egy baromság, dehát ez van).
Az erdész értékrendjében, csak a faanyag számít, a természetvédő pedig próbálja megőrízni azt, ami értékes, mert ökológiailag fontos. Mi történik tehát, ha a védett erdőket levágják? Degradálódnak és elveszítik védettségüket - jelenlegi klimatikus körülmények között sohasem fognak megújulni. Miért jó ez az erdészeknek? Egyrész, mert megmaradnak az ültetvényerdők, hiszen nem azokat tarolták le. A területek pedig elveszítik védettségüket, emiatt az erdészek számára szabad prédává válnak.
Az új kormányintézkedések
Sajnálatos módon az új kormány intézkedései még mindig az erdészeti lobby (finoman fogalmazva) malmára hajtják a vizet. A kormányzati intézkedések egyike sem irányul a fenti helyzet megváltoztatására. Nagy szavak hangoznak el, általánosságban arról, hogy az erdészetek majd innentől kezdve (érted, mostanáig nem így vol?) majd odafigyelnek az ökológiai szemléletre. Hát persze nem mostantól, de majd, egyszer...
Miért nem hangzik el sem kormányzati természetvédelmi felelősöktől sem civil természetvédőktől az a felvetés, hogy az erdészetek egyetlen fillér bevételtől sem kellene elessenek, ha a gazdasági működésüket átszerveznék. A köztes időszakban nem végeznének fakitermelést, csak ültetvény erdőkben, vagy szálalással. Én a kormányzat helyében kényszerhelyzet elé állítanám a nagyerdészeteket és kikényszeríteném ezt a változtatást. Persze értem én, hogy a Zrt-k és részvényesei nyomást gyakorolnak a kormányra. De a természetvédelem szereplői is megtehetnék ugyanezt, felléphetnének az erdészetek ellenfelei gyanánt.
Változás kell
A természetvédelemben is szemléletváltás kell, nem csupán az erdészetek működésében és hozzáállásában. Nekem vesszőparipám, hogy Magyarországon nincsenek civilek, csak "megélhetési civilek" és NGO szervezetek - de ennek szintén történelmi hagyománya van. A természetvédelmi és erdészeti törvény átalakítása nélkül lehetetlen lesz Magyarországnak megugrani a légköri aszály okozta válság kezelését.
Ameddig a politikusok arról beszélnek, hogy Magyarország "meg kell tartsa a vizet", addig láthatóan sejtelmük sincsen arról, hogy mi a lényeg. Nem, nincsen olyan, hogy Magyarország, vagy Ausztria "vize"! Az öntözés és vízmegtartás semmilyen haszonnal nem jár (a VPD miatt), ameddig a légköri aszály fokozódó trendet mutat. Azon pedig kizárólag bolygószintű összefogás segít! Addig kénytelenek vagyunk kivárni és megőrízni azt, ami van: nem elpusztítani. Azok az erdők, amit most vágnak le (ameddig a VPD miatt a növények nem fejlődnek), vagy nem vagy nagyon lassan tudnak megújulni - jóvátehetetlen károk keletkeznek összetett ökológiai rendszerekben a védett erdőkben, ha azokat levágják.
Van azonnali megoldás az erdészetek átalakítására, de az erdészetek nem hajlandók róla tárgyalni - egyetlen lehetséges utat látnak maguk előtt
A nagyerdészetek (vagy erdészeti ZRT-k) olyan gazdálkodószervezetek, amelyek kizárólag a profit megtermeléséért dolgoznak. Ezt várják el tőlük (az állam, mint tulajdonos és a részvényesek) és nem működnének megfelelő módon, ha nem ehhez igazodnának
A természetvédelem mostohagyerek Magyarországon - mindig is az volt: mindig előbbrevaló volt a gazdasági érdek, mint a természetvédelem
A civilség Magyarországon ismeretlen fogalom - vannak NGO szervezetek, de civil szervezetek nincsenek
Miért ezt a három dolgot kell említenem? Mert a beszélgetésben azt látjuk, hogy a "civil" (ezesetben NGO) GreenPeace és a természetvédelmi kormányzati szakember (aki amúgy tényleg szakember és tényleg ért ahhoz, amiről beszél) szőrmentén bánnak az erdésszel - pont úgy, mint akik tökéletesen tisz(t)ában vannak azzal, hogy az erdész addig ül tárgyalóasztalhoz, ameddig kedve tartja, vagy a vodka el nem fogy.
Ebben a videóban is ez történik: az erdészeti szakember leuralja a teljes beszélgetést! Szerintem éppen ez az, amin itt lenne az ideje változtatni! Az erdészetek diktálnak a kormányzatnak, egyszerűen azzal, hogy nem ülnek le tárgyalni, ha nem akarnak? Az állam kiszolgáltatott az erdészetek felé és ez olyasvalami, ami elképzelhetetlen egy jól működő rendszerben.
Nem vagyok idealista sem naiv. Vannak erre régóta jól működő külföldi, példák. Van olyan hely, ahol a gazdálkodó szervezetek nem rivalizálnak a természetvédőkkel és a lakossággal. Azt kérdezed, hogyan lehetséges ez - ez a nálunk elképzelhetetlen dolog?
Wangarĩ Maathai (nőjogi aktivista, természetvédő, <Nobel-békedíj, "a fenntartható fejlődéshez, demokráciához és békéhez való hozzájárulásáért", 2004>) azt tanította nekünk, hogy természetvédelem nem megvalósítható az emberek bevonása nélkül. Mi még ott sem tartunk, hogy megértsük, mit is jelent ez...
A szemléletváltás, amire ma Magyarországon szükség van, onnan kell kiinduljon, hogy a gazdálkodói lobbyt asztalhoz kell ültetni - de vodkát nem szabad felszolgálni.
Évtizedek óta szereptévesztésben vannak a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók, és ezt kizárólag a kormány tudja ellensúlyozni - amihez viszont politikai akarat kell. A természetvédelem kivihetetlen a gazdasági szereplők részvétele nélkül: érdekeltté kell őket tenni abban, hogy együttműködjenek a lakossággal, a szakmai szervezetekkel - és vice versa: de ha másképpen nem hajlandóak erre, akkor kényszeríteni kell őket.
Abból sajnos egyetlen szó sem igaz, hogy az erdészetek átalakítása havaria helyzethez vezetne. Sokkal valószínűbb, hogy (ami itt nem hangzik el) az erdészetek (mint korábban, ugyanúgy most is) fenyegetik a kormányt azzal, hogy nem működnek együtt és nem folytatják a munkájukat, ha nem az ő elvárásaiknak megfelelően történnek a dologok.
Miért gondolom, hogy így van? Mert a beszélgetésben nem hangzott el az, hogy mit jelent az erdészetek működési struktúrájának és gazdálkodási formájának átalakítása. Van ennek egy módja (én csak egy ilyen módot látok) - minden más mellébeszélés.
Nem, hogy naiv nem vagyok, de azt gondolom, hogy az a naiv, aki elhiszi mindazt, amit itt hallott. *
Az erdészetek (és más szereplők, akik a természetes környezetet használják) partnerként betagozódhatnak olyan összetett működésű rendszerekbe, amelyekben a lakosság és a gazdaság többi szereplője közösen vesznek részt. Van ilyen már sok helyen, nálunk is: ezt a rendszert naturpark-nak hívják (fura, hogy a normális, társadalmi együttműködésnek külön nevet és szervezeti formát találunk ki, de hát ez még mindig jobb, mint útálni egymást és versengeni és megfojtani a másikat egy kanál vízben.
Sajnos sem a természetvédők, sem a lakosok, sem a gazdasági szereplők nem barátkoztak meg még ezzel a gondolattal. Pedig itt lenne az ideje.
Mit jelent a gyakorlatban, ha egy gazdasági ágazat és a természetvédelem összeütközésbe kerül (vagy oda juttatják)
John Muir, az első nemzeti park megalapítója szerint, minden hülye tud fát vágni, mert a fák nem tudnak elszaladni. Ezért az ő védelmük, a politika feladata. Tegyük hozzá, azokban az országokban, ahol vannak civilek, a természet védelme nem hárul kizárólagosan a politikusokra.
John Muir
Tudományos megközelítés, természetvédelem, gazdasági hasznosítás és társadalmi igények gyönyörűen összeegyeztethetőek. Kijelentésemet igazolja minden, máshol már megvalósult példája annak, hogy "fahasználat" az is, amikor a turizmus érdekében nem letermeléjük az erdőket, hanem másképpen hasznosítjuk. Magyarországon ezt - ritka kivétellel - még nem tudták megugrani az erdészetek, de ami azt illeti, még a természetvédelem sem. Mivel pedig Magyaroszágon nem létezik olyan, hogy CIVIL, így sajnos nincsen, aki a társadalmi igényeket képviselje - tehát a társadalom sem tudta még megugrani a dolgot.
Az alkalmatlan gazdálkodó
Fölfoghatatlan, hogy a magyar állami erdőgazdálkodók, a rájuk bízott vagyonelemeket képtelenek gazdaságosan kezelni. Ennek fényében nézve, a védett erdők letermelése olyan kérdés, amire egyetlen válasz adható: a letermelésre adott engedély mögött nem szakmai érdek, vagy védhető, vitaálló érveket találunk, hanem politikai akaratot. A politikai akarat azonban nem a rászorulók megsegítése, mégcsak nem is a korábbi szerződések teljesítése, hiszen az állam minden fahasználati igényt teljesíteni tudna az ültetvényerdőkből történő kitermeléssel!
Ürügynek jó a klímaváltozás is
Az erdők faállománya az egykorú és egyfajú ültetvényekkel nyilvánvalóan szerkezeti átalakításra szorul - csakhogy ezek ültetvényerdők. Az erdőgazda ezekben az erdőkben kezdeményezhetné a fafajok lecserélését a klimatikus változásokra hivatkozva és ennek első lépéseként tarra vághatná saját ültetvényeit - de nem ez történik. Talán mégiscsak van valami (profitszerzési) oka annak, hogy az ültetvényerdők helyett a védett erdők letermelésével akarják a faanyag-igényt kielégíteni?
Az erdészeti fakitermelési stratégia vagy a fahasználat megváltoztatása, csak a klímaváltozásra adott egyik felelet lenne, de beszélni kell az erdők egyéb jellemzőiről is ennek kapcsán. Például arról, hogy a klíma (és itt elsősorban a légköri aszályról van szó) olyan gyorsan változik, hogy a jelenlegi negatív trend gyorsan megfordulhat. Vagyis megtörténhet, hogy a klíma új egyensúlyi helyzetre jut és az erdők nem szenvednek olyan károkat, mint amelyeket az utolsó pár évtizedben elszenvedtek. Azaz, az erdeink megújulása vagy gyarapodása újra a megszokott szintre tér vissza. Előfordulhat ugyanígy az is, hogy a negatív trend továbbra is megmarad és a fák egyedileg fognak adaptálódni a szárazabb légköri viszonyokhoz. Ez jelenthet nagymértékű erdő-szintű veszteséget, de segíti olyan állomány kialakulását és elterjedését, amely a szárazabb légköri viszonyok között is képes fennmaradni.
Mindkét esetben azt jelenti ez, hogy semmilyen klimatikus változásokra hivatkozás nem lehet helytálló, amivel a fakitermelés fokozását vagy véderdőkben történő bevezetését (most már: fenntartását) próbálják alátámasztani.
Ami soha nem történhetett volna meg
A kormányzat nem léphetett volna meg olyan lépéseket, amelyek következtében a védett erdők letermeléséhez kell folyamodni. Ha ilyen szerződések vagy stratégiai elképzelések születtek, akkor ezért az államnak vállalnia kell a felelősséget és a törvénysértő fakitermelési engedélyt a védett erdők kapcsán vissza kell vonnia (az erdészetek java részben állami cégek). A válságra hivatkozás szintén hazugság: az erdészetek sok olyan erdő fölött szabadon rendelkeznek, amelyeknek a levágása nem ütközik törvénybe - de amelyekhez nem nyúlnak hozzá. Ameddig van lehetőség a faanyag igény kielégítésére ezekből az erdőkből, addig nem indokolt a védett erdők bolygatása. A védett erdők levágásával a jelenlegi klimatikus helyzetben, vagyis a légköri aszály miatt (a fotolízis elmaradása), olyan helyzet áll elő, hogy a védett erdők nem fognak tudni megújulni - miközben az ültetvényerdők fennmaradnak. Ez már elég indíték arra, hogy a kormány törvényt szegjen a nagy-erdészetek profitja érdekében.
A klímaváltozás hatása a flórára közvetlen és egyértelmű, csak éppen félreértjük: a legrosszabb forgatókönyv a légköri aszály
A budai kopárokon megszokott a feketefenyő
Mi lett volna, ha a víz nem tűnik el a globális rendszerből?
A rövid válasz az, hogy a fölmelegedés hatására növekedett volna a relatív páratartalom. A légkörben lévő víz mennyiségének növekedésével - ami a leginkább üvegház hatású gáz - tovább fokozódna a fölmelegedés és most forró és párás klímaviszonyok uralkodnának.
Ezzel szemben a valóság:
A légköri szárazság. Ezt nem indokolja a fölmelegedés. Annak közvetlen oka valami, ami a globális vízkörzési rendszerből tartósan elvonja a vizet. Ha például jelentősen nagy (mondjuk, mint a Balaton) mennyiségű édesvizet (szárazföld-felszíni víz) vezetnénk egy légmentesen zárható tartályba, akkor hirtelen a Földi vízháztartás nem volna képes ezt pótolni, ami miatt, a víz klímakiegyenlítő hatása (ami a víz magas fajhője miatt jelentős) felborulna, lokális meteorológiai anomáliákat okozva (például extrém napi hőingás).
Milyen hatása van ennek a flórára (növényzet)?
A légköri aszály miatt a levegő vízgőznyomása kisebb, mint a növényekben lévő vízé, ezért a növényből a víz intenzívebben párolog, annál, minthogy azt a nővény a maga párologtató rendszereivel szabályozni tudná. Ezért a növény vízvesztesége olyan mértékűvé válik, hogy nem tud végbemenni benne a fotoszintézis egyik fontos folyamata a fotolízis (ez a víz lebontás révén oxigént termelő folyamat az, aminek hatására a fauna (állatok) képes létezni: vagyis, például mi, emberek lélegezni tudunk). Ennek következtében a növények nem tudnak fejlődni, nem hoznak termést, ágaikat, leveleiket elhullajtják vagy leszárítják, csökkentve ezzel a párolgást.
Váltsunk szárazságtűrő fajokra!
Az orgona (Syringa hyacinthiflora) például jó ötletnek tűnhet, hiszen egy mediterráneumban honos, szubmontán cserje. Ha valami, akkor ez a növény biztosan szárazságtűrő! Pedig nem az - amit mindenki tud, akinek van orgonacserje a kertjében. Az orgona, saját "hazájában" (vagyis azon klimatikus viszonyok között, ahol vadon fellelhető), csupán egyetlen száraz időszakhoz szokott hozzá, de a mi éghajlatunkon két szárazévszak van (a növény számára a tél is annak számít).
VPD – vapour pressure deficit
Ez a jelenség az igazi ellensége a jelenlegi mező- és erdőgazdasági rendszereinknek, mert hiába öntözünk, az semmit sem segít. A megoldás csak globálisan, holisztikus szemlélettel található meg, mert ez nem ennek vagy annak az országnak a problémája. A légköri aszály az egész emberiséget érintő, globális probléma, aminek az emberiség az okozója. Sajnos a problémát elhárítani már nem vagyunk elég hatékonyak és a szemléletünktől még teljesen idegen egy ehhez szükséges, bolygószintű összefogás.
A megoldás kulcsa
Nincsen a kezünkben - mert nem az erdeink fafajátinak lecserélése, nem az öntözés és nem a mezőgazdaság átalakítása a megoldás, hanem a globális légköri aszály megszüntetése, ami voltaképpen magától fog helyreállni, amikor az emberi eredetű felszíni vízelvonás mérséklődik. Most könnyen szerzünk emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges édesvizet - de ez kizárólag addig van így, ameddig a vízkörforgásból pótlódik vissza: nem a földalatti tárolókban, más zárt rendszerekben tartalékolt víz menti meg az emberiséget: ez csupán azok túlélését biztosítja, akik a rejtett vízkészelteket fölhalmozzák és hozzáférnek. Ezek a készletek nem elegendőek az egész emberiségnek - de a Föld készletei elegendőek lennének mindenkinek, ha nem sajátítanák ki különféle csoportok, országok, törzsek, nyájak, bandák...
Ma Magyarországon nem azon kellene gondolkodnia az élő környezetért felelős miniszternek, hogy hogyan vágja ki az erdőket és ültessen helyükre másfajta erdőket, hanem azon, hogy hogyan ne vágja ki az erdőket, hogyan engedje hatni a természetes folyamatokat, amelyek esetleg életképes ökoszisztémát alakítanak ki a megváltozott klíma ellenére is. De ehhez el kell engedni a fakitermelést - teljesen. Van egy válságos pillanat, amikor az egyetlen megoldás, hogy nem avatkozunk be, mert minden egyébbel kárt okozunk.
Ez az a pillanat.
Ez a nézet kizárólag a faanyag értékesítői, termelői, gazdasági haszonélvezői számára alternatíva: minden más ember számára elfogadhatatlan, de ami a lényeg: ha megtörténik az mindennyiunk számára visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár lesz, mert egy kisebb csoport, pillanatnyi anyagi hasznát fontosabbnak tartottuk, mint a természetes környezetünk fennmaradásaát, ami pedig mindannyiunk fennmaradásának záloga.
A védett erdők kitermelésére vonatkozó moratórium végdátuma, érdekes módon esik egybe a hagyományos fakitermelési szezon indulásának dátumával.
Lehet, hogy a moratórium, csak parasztvakítás volt Gajdos László (tisza) részéről?
ez azért több, mint fura
Mi köze van a védett erdőknek a szociális rászorultsághoz?
Valaki igazán föltehetné ezt a kérdést! Mert mi, laikusok, nem értjük, hogy miért ne lehetne különféle támogatási formákkal enyhíteni a szociálisan rászorulók problémáját? Miért nem az ültetvényerdőkből termelik ki a szükséges faanyagot? Miért nem azt a faanyagot adják erre a célra, amelyet az erdőben hagynak a kitermelés után? Miért nem az erdőkezelés során szükségvágással vagy gyérítéssel keletkező faanyagot adják át lakossági tüzelési célra? Miért a nedves, feldolgozatlan faanyag kerül kiosztásra?
Ki jár jól?
Az erdészetek jó pénzt kapnak a védett erdők letermelése után. Ezt azért ki kellene vizsgálni, nem? Ha már a rászorulóknak nem abban segítünk, hogy a piacon elérhető tüzifát (ami kályhakész) vehessék meg, akkor inkább az erdészeteknek fizetünk azért, hogy harmadik fél gyanánt keressenek a "szociális tüzifa" bizniszen? Vagy az erdészetek ingyen dolgoznak? Elképzelhető ilyen altruizmus a magyar erdészetek részéről (tisztelet a kivételnek!)?
A kormánynak politikai nyeresége származik ebből a programból; az erdészeteknek jelentős anyagi haszna; a rászorulók pedig legalább a faanyagot olcsón kapják, ha már a feldolgozása nem kis pénzükbe kerül.
Azért van itt még valami: **
Marinéni megkapta a téli tüzelőjét
Tinnye és Nagykovácsi között, lusta a favágó
"Adják nekünk, mi majd elvisszük!"
Ne feledkezzünk el arról, hogy az erdészet mindenhol, mint militáns szervezet lép föl és a lakossági kezdeményezéseknek reflexszerűen ellenáll. Vajon nem volna-e mindenkinek sokkal jobb, ha ehelyett azt mondanák az erdőgazdálkodók, hogy magánemberek kimehetnek az erdőbe és behordhatják az ott talált faanyagot. Ingyen. Oldják meg. Persze egy jó fej erdészet logisztikát és favágó szakembert is fölajánlana - ingyen, merthogy rászorultakról van szó.
Nálunk nincs ilyen erdészet - a jótékonyság, vagy a lakosság kiszolgálása, de akár az együttműködés szándéka tökéletesen hiányzik az erdészeti üzemek vezetőiből és idegen attól a szemlélettől, ami a magyar erdésztársadalmat áthatja. A reguláris, szinte militáns berendezkedésű erdésztársadalom alkalmatlan is ilyenfajta rugalmasságra abban a mélyálomban, amiben még a maga monarchikus fontosságáról álmodik.
Ugrasszuk egymásnak az embereket!
: az erdőgazdálkodók jól bevált módszere a társadalmi egyeztetések során. A civileket le kell szerelni, mert "olyan nincs, hogy ők mondják meg, mi legyen". Egyik módszer, hogy semmibe vesszük őket - miközben úgy teszünk, mintha hajlandóak lennénk egyeztetni. A másik módszer, hogy együttműködést mutatunk, de feltételeket szabunk amivel egymásnak ugrasztjuk a feleket, hiszen azt látják, hogy ha nem működnek együtt, érdekeik képviseletén esik csorba. Ha pedig a civilek rendőrségi feljelentést tesznek, azt el kell tudni intézni a megfelelő személynek intézett telefonhívással. Ha viszont a civilek elég tökösek és jogi útra terelik a dolgokat, engedni kell nekik - és amit sikerült megakadályozniuk, később, más formában meg lehet majd valósítani.*
Mi haszna az erdőgazdálkodónak a védett erdők kitermeléséből?
Az erdőgazdálkodó végre szabad utat kapott, hogy levágja azokat az erdőket is, amelyekhez eddig nem nyúlhatott hozzá. A szociális tüzifa átlátszó ürügye mögé bújva, most sikerül pénzt csinálniuk abból a faanyagból is, amihez eddig nem fértek hozzá. A társadalmi tiltakozást pedig könnyű leszerlni azzal, hogyha valaki a fákat akarja óvni, akkor az elveszi a rászorulóktól a téli tüzelőt. De a lényeg: senki nem tudja az erdészeknél jobban, hogy a klímaváltozás legkárosabb vonzata a légköri aszály, ami meggátolja a fotolízis lezajlását a növényekben és ezzel a faanyag termelődése jelentősen csökken.
Az erdésznek esze ágában sincsen saját ültetvényét levágni, mikor pontosan tudja, hogy az ilyen klimatikus viszonyok között nem tud megújulni. A védett erdők levágása erdészet számára nem jelent ilyenfajta kárt.
Mire lenne szükség a szemlélet- és szerkezetváltáshoz?
Az erdészetek a kormány felügyelete alatt állnak. Ez azonban semmiféle biztosítékot nem jelent arra, hogy az erdészetek ne lopnák ki a faanyagot üzemi rendszerességgel saját erdeikből, vagy ne építenének be védett területeket, pusztítanák a védett növényzetett*, stb. Gondolhatnánk, hogy az erdészet optimálisan kell működjön - éppen a szigorú felügyelet miatt, csakhogy a kormányzati felügyelet az erdészetek esetében hogy-hogynem mégsem elég szigorú például ahhoz, hogy megkövetelje a gazdaságos működést, az innovatív vezetést, a gazdasági szerkezeti megújulást vagy a klímaviszonyokhoz adoptált fakitermelési gyakorlat bevezetését. A kormányzat az anyagi hasznot követeli meg. Azt, hogy az erdészet ezt miképpen szállítja egyáltalán nem vizsgálják.
Az erdészetek megújulásához az kellene, hogy résztvegyenek a piaci versenyben, mert az állam fenntartja őket és minimális ráfordítással maximáűlis hasznot vár el - de semmilyen invesztitúrát nem eszközöl ezért nem fejlődik az erdészeti szemlélet és a gazdálkodási rendszer.
Vagy: sokkal szigorúbb elvárások és politikai szándék, amely a szükséges változásokat véghezviszi.
Ami ott marad
Ezen a videón a fent mutatott erdő egy másik részét mutatom meg. Bárki leellenőrízheti, hogy nem AI által generált képeket lát! Szép séta Tinnye vagy Perbál felől Nagykovácsiba átmenni: az út ilyen erők között vezet.
* az említett esetek ebben a blogban dokumentáltak
** Ha a lakosságnak valamilyen tüzelőt kedvezményesen adunk, akkor részükről érthető, hogyha ezt igénybe veszik. Vagyis, ha az állam ilyen támogatást ad rászorulóknak, akkor ezzel meghatározza azt, hogy a rászorulók milyen fűtési módot preferáljanak. Ha gázra adnak rászorultsági kedvezményt, vagy villanyra, akkor az emberek azt fogják előnyben részesíteni.
Vagyis a fidesz által kitalált, fával tüzelés támogatása tisztán az erdészetek érdekében történő kedvezés volt, amit semmi nem indokolt. Az erdők levágásának ilyen módja azt sugallja, mintha az ország a teljes katasztrófában minden más lehetőségét elvesztette és végső megoldásként kénytelen a faállományhoz nyúlni. Ez lenne a helyzet? De akkor miért nem először az ültetvény erdőket vágják le?
