Gazdálkodás - természetvédelem - civilség

Mit jelent a gyakorlatban, ha egy gazdasági ágazat és a természetvédelem összeütközésbe kerül (vagy oda juttatják)

John Muir, az első nemzeti park megalapítója szerint, minden hülye tud fát vágni, mert a fák nem tudnak elszaladni. Ezért az ő védelmük, a politika feladata. Tegyük hozzá, azokban az országokban, ahol vannak civilek, a természet védelme nem hárul kizárólagosan a politikusokra.

John Muir

Tudományos megközelítés, természetvédelem, gazdasági hasznosítás és társadalmi igények gyönyörűen összeegyeztethetőek. Kijelentésemet igazolja minden, máshol már megvalósult példája annak, hogy "fahasználat" az is, amikor a turizmus érdekében nem letermeléjük az erdőket, hanem másképpen hasznosítjuk. Magyarországon ezt - ritka kivétellel - még nem tudták megugrani az erdészetek, de ami azt illeti, még a természetvédelem sem. Mivel pedig Magyaroszágon nem létezik olyan, hogy CIVIL, így sajnos nincsen, aki a társadalmi igényeket képviselje - tehát a társadalom sem tudta még megugrani a dolgot.

Az alkalmatlan gazdálkodó

Fölfoghatatlan, hogy a magyar állami erdőgazdálkodók, a rájuk bízott vagyonelemeket képtelenek gazdaságosan kezelni. Ennek fényében nézve, a védett erdők letermelése olyan kérdés, amire egyetlen válasz adható: a letermelésre adott engedély mögött nem szakmai érdek, vagy védhető, vitaálló érveket találunk, hanem politikai akaratot. A politikai akarat azonban nem a rászorulók megsegítése, mégcsak nem is a korábbi szerződések teljesítése, hiszen az állam minden fahasználati igényt teljesíteni tudna az ültetvényerdőkből történő kitermeléssel!  

Ürügynek jó a klímaváltozás is

Az erdők faállománya az egykorú és egyfajú ültetvényekkel nyilvánvalóan szerkezeti átalakításra szorul - csakhogy ezek ültetvényerdők. Az erdőgazda ezekben az erdőkben kezdeményezhetné a fafajok lecserélését a klimatikus változásokra hivatkozva és ennek első lépéseként tarra vághatná saját ültetvényeit - de nem ez történik. Talán mégiscsak van valami (profitszerzési) oka annak, hogy az ültetvényerdők helyett a védett erdők letermelésével akarják a faanyag-igényt kielégíteni? 

Az erdészeti fakitermelési stratégia vagy a fahasználat megváltoztatása, csak a klímaváltozásra adott egyik felelet lenne, de beszélni kell az erdők egyéb jellemzőiről is ennek kapcsán. Például arról, hogy a klíma (és itt elsősorban a légköri aszályról van szó) olyan gyorsan változik, hogy a jelenlegi negatív trend gyorsan megfordulhat. Vagyis megtörténhet, hogy a klíma új egyensúlyi helyzetre jut és az erdők nem szenvednek olyan károkat, mint amelyeket az utolsó pár évtizedben elszenvedtek. Azaz, az erdeink megújulása vagy gyarapodása újra a megszokott szintre tér vissza. Előfordulhat ugyanígy az is, hogy a negatív trend továbbra is megmarad és a fák egyedileg fognak adaptálódni a szárazabb légköri viszonyokhoz. Ez jelenthet nagymértékű erdő-szintű veszteséget, de segíti olyan állomány kialakulását és elterjedését, amely a szárazabb légköri viszonyok között is képes fennmaradni. 

Mindkét esetben azt jelenti ez, hogy semmilyen klimatikus változásokra hivatkozás nem lehet helytálló, amivel a fakitermelés fokozását vagy véderdőkben történő bevezetését (most már: fenntartását) próbálják alátámasztani. 

Ami soha nem történhetett volna meg

A kormányzat nem léphetett volna meg olyan lépéseket, amelyek következtében a védett erdők letermeléséhez kell folyamodni. Ha ilyen szerződések vagy stratégiai elképzelések születtek, akkor ezért az államnak vállalnia kell a felelősséget és a törvénysértő fakitermelési engedélyt a védett erdők kapcsán vissza kell vonnia (az erdészetek java részben állami cégek). A válságra hivatkozás szintén hazugság: az erdészetek sok olyan erdő fölött szabadon rendelkeznek, amelyeknek a levágása nem ütközik törvénybe - de amelyekhez nem nyúlnak hozzá. Ameddig van lehetőség a faanyag igény kielégítésére ezekből az erdőkből, addig nem indokolt a védett erdők bolygatása. A védett erdők levágásával a jelenlegi klimatikus helyzetben, vagyis a légköri aszály miatt (a fotolízis elmaradása), olyan helyzet áll elő, hogy a védett erdők nem fognak tudni megújulni - miközben az ültetvényerdők fennmaradnak. Ez már elég indíték arra, hogy a kormány törvényt szegjen a nagy-erdészetek profitja érdekében.

Klímaváltozás

A klímaváltozás hatása a flórára közvetlen és egyértelmű, csak éppen félreértjük:
a legrosszabb forgatókönyv a légköri aszály

A budai kopárokon megszokott a feketefenyő

Mi lett volna, ha a víz nem tűnik el a globális rendszerből?

A rövid válasz az, hogy a fölmelegedés hatására növekedett volna a relatív páratartalom. A légkörben lévő víz mennyiségének növekedésével - ami a leginkább üvegház hatású gáz - tovább fokozódna a fölmelegedés és most forró és párás klímaviszonyok uralkodnának.

Ezzel szemben a valóság:

A légköri szárazság. Ezt nem indokolja a fölmelegedés. Annak közvetlen oka valami, ami a globális vízkörzési rendszerből tartósan elvonja a vizet. Ha például jelentősen nagy (mondjuk, mint a Balaton) mennyiségű édesvizet (szárazföld-felszíni víz) vezetnénk egy légmentesen zárható  tartályba, akkor hirtelen a Földi vízháztartás nem volna képes ezt pótolni, ami miatt, a víz klímakiegyenlítő hatása (ami a víz magas fajhője miatt jelentős) felborulna, lokális meteorológiai anomáliákat okozva (például extrém napi hőingás). 

Milyen hatása van ennek a flórára (növényzet)?

A légköri aszály miatt a levegő vízgőznyomása kisebb, mint a növényekben lévő vízé, ezért a növényből a víz intenzívebben párolog, annál, minthogy azt a nővény a maga párologtató rendszereivel szabályozni tudná. Ezért a növény vízvesztesége olyan mértékűvé válik, hogy nem tud végbemenni benne a fotoszintézis egyik fontos folyamata a fotolízis (ez a víz lebontás révén oxigént termelő folyamat az, aminek hatására a fauna (állatok) képes létezni: vagyis, például mi, emberek lélegezni tudunk). Ennek következtében a növények nem tudnak fejlődni, nem hoznak termést, ágaikat, leveleiket elhullajtják vagy leszárítják, csökkentve ezzel a párolgást.

Váltsunk szárazságtűrő fajokra!

Az orgona (Syringa hyacinthiflora) például jó ötletnek tűnhet, hiszen egy mediterráneumban honos, szubmontán cserje. Ha valami, akkor ez a növény biztosan szárazságtűrő! Pedig nem az - amit mindenki tud, akinek van orgonacserje a kertjében. Az orgona, saját "hazájában" (vagyis azon klimatikus viszonyok között, ahol vadon fellelhető), csupán egyetlen száraz időszakhoz szokott hozzá, de a mi éghajlatunkon két szárazévszak van (a növény számára a tél is annak számít). 

VPD – vapour pressure deficit

Ez a jelenség az igazi ellensége a jelenlegi mező- és erdőgazdasági rendszereinknek, mert hiába öntözünk, az semmit sem segít. A megoldás csak globálisan, holisztikus szemlélettel található meg, mert ez nem ennek vagy annak az országnak a problémája. A légköri aszály az egész emberiséget érintő, globális probléma, aminek az emberiség az okozója. Sajnos a problémát elhárítani már nem vagyunk elég hatékonyak és a szemléletünktől még teljesen idegen egy ehhez szükséges, bolygószintű összefogás. 

A megoldás kulcsa

Nincsen a kezünkben - mert nem az erdeink fafajátinak lecserélése, nem az öntözés és nem a mezőgazdaság átalakítása a megoldás, hanem a globális légköri aszály megszüntetése, ami voltaképpen magától fog helyreállni, amikor az emberi eredetű felszíni vízelvonás mérséklődik. Most könnyen szerzünk emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges édesvizet - de ez kizárólag addig van így, ameddig a vízkörforgásból pótlódik vissza: nem a földalatti tárolókban, más zárt rendszerekben tartalékolt víz menti meg az emberiséget: ez csupán azok túlélését biztosítja, akik a rejtett vízkészelteket fölhalmozzák és hozzáférnek. Ezek a készletek nem elegendőek az egész emberiségnek - de a Föld készletei elegendőek lennének mindenkinek, ha nem sajátítanák ki különféle csoportok, országok, törzsek, nyájak, bandák...

Ma Magyarországon nem azon kellene gondolkodnia az élő környezetért felelős miniszternek, hogy hogyan vágja ki az erdőket és ültessen helyükre másfajta erdőket, hanem azon, hogy hogyan ne vágja  ki az erdőket, hogyan engedje hatni a természetes folyamatokat, amelyek esetleg életképes ökoszisztémát alakítanak ki a megváltozott klíma ellenére is. De ehhez el kell engedni a fakitermelést - teljesen. Van egy válságos pillanat, amikor az egyetlen megoldás, hogy nem avatkozunk be, mert minden egyébbel kárt okozunk.

Ez az a pillanat.

Ez a nézet kizárólag a faanyag értékesítői, termelői, gazdasági haszonélvezői számára alternatíva: minden más ember számára elfogadhatatlan, de ami a lényeg: ha megtörténik az mindennyiunk számára visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár lesz, mert egy kisebb csoport, pillanatnyi anyagi hasznát fontosabbnak tartottuk, mint a természetes környezetünk fennmaradásaát, ami pedig mindannyiunk fennmaradásának záloga.

Tüzelő - védett erdőkből

A védett erdők kitermelésére vonatkozó moratórium végdátuma, érdekes módon esik egybe a hagyományos fakitermelési szezon indulásának dátumával.

Lehet, hogy a moratórium, csak parasztvakítás volt Gajdos László (tisza) részéről?

ez azért több, mint fura

Mi köze van a védett erdőknek a szociális rászorultsághoz?

Valaki igazán föltehetné ezt a kérdést! Mert mi, laikusok, nem értjük, hogy miért ne lehetne különféle támogatási formákkal enyhíteni a szociálisan rászorulók problémáját? Miért nem az ültetvényerdőkből termelik ki a szükséges faanyagot? Miért nem azt a faanyagot adják erre a célra, amelyet az erdőben hagynak a kitermelés után? Miért nem az erdőkezelés során szükségvágással vagy gyérítéssel keletkező faanyagot adják át lakossági tüzelési célra? Miért a nedves, feldolgozatlan faanyag kerül kiosztásra? 

Ki jár jól?

Az erdészetek jó pénzt kapnak a védett erdők letermelése után. Ezt azért ki kellene vizsgálni, nem? Ha már a rászorulóknak nem abban segítünk, hogy a piacon elérhető tüzifát (ami kályhakész) vehessék meg, akkor inkább az erdészeteknek fizetünk azért, hogy harmadik fél gyanánt keressenek a "szociális tüzifa" bizniszen? Vagy az erdészetek ingyen dolgoznak? Elképzelhető ilyen altruizmus a magyar erdészetek részéről (tisztelet a kivételnek!)?

A kormánynak politikai nyeresége származik ebből a programból; az erdészeteknek jelentős anyagi haszna; a rászorulók pedig legalább a faanyagot olcsón kapják, ha már a feldolgozása nem kis pénzükbe kerül. 

Azért van itt még valami: **

Marinéni megkapta a téli tüzelőjét

Tinnye és Nagykovácsi között, lusta a favágó

"Adják nekünk, mi majd elvisszük!"

Ne feledkezzünk el arról, hogy az erdészet mindenhol, mint militáns szervezet lép föl és a lakossági kezdeményezéseknek reflexszerűen ellenáll. Vajon nem volna-e mindenkinek sokkal jobb, ha ehelyett azt mondanák az erdőgazdálkodók, hogy magánemberek kimehetnek az erdőbe és behordhatják az ott talált faanyagot. Ingyen. Oldják meg. Persze egy jó fej erdészet logisztikát és favágó szakembert is fölajánlana - ingyen, merthogy rászorultakról van szó.

Nálunk nincs ilyen erdészet - a jótékonyság, vagy a lakosság kiszolgálása, de akár az együttműködés szándéka tökéletesen hiányzik az erdészeti üzemek vezetőiből és idegen attól a szemlélettől, ami a magyar erdésztársadalmat áthatja. A reguláris, szinte militáns berendezkedésű erdésztársadalom alkalmatlan is ilyenfajta rugalmasságra abban a mélyálomban, amiben még a maga monarchikus fontosságáról álmodik.

Ugrasszuk egymásnak az embereket!

: az erdőgazdálkodók jól bevált módszere a társadalmi egyeztetések során. A civileket le kell szerelni, mert "olyan nincs, hogy ők mondják meg, mi legyen". Egyik módszer, hogy semmibe vesszük őket - miközben úgy teszünk, mintha hajlandóak lennénk egyeztetni. A másik módszer, hogy együttműködést mutatunk, de feltételeket szabunk amivel egymásnak ugrasztjuk a feleket, hiszen azt látják, hogy ha nem működnek együtt, érdekeik képviseletén esik csorba. Ha pedig a civilek rendőrségi feljelentést tesznek, azt el kell tudni intézni a megfelelő személynek intézett telefonhívással. Ha viszont a civilek elég tökösek és jogi útra terelik a dolgokat, engedni kell nekik - és amit sikerült megakadályozniuk, később, más formában meg lehet majd valósítani.*

Mi haszna az erdőgazdálkodónak a védett erdők kitermeléséből?

Az erdőgazdálkodó végre szabad utat kapott, hogy levágja azokat az erdőket is, amelyekhez eddig nem nyúlhatott hozzá. A szociális tüzifa átlátszó ürügye mögé bújva, most sikerül pénzt csinálniuk abból a faanyagból is, amihez eddig nem fértek hozzá. A társadalmi tiltakozást pedig könnyű leszerlni azzal, hogyha valaki a fákat akarja óvni, akkor az elveszi a rászorulóktól a téli tüzelőt. De a lényeg: senki nem tudja az erdészeknél jobban, hogy a klímaváltozás legkárosabb vonzata a légköri aszály, ami meggátolja a fotolízis lezajlását a növényekben és ezzel a faanyag termelődése jelentősen csökken. 

Az erdésznek esze ágában sincsen saját ültetvényét levágni, mikor pontosan tudja, hogy az ilyen klimatikus viszonyok között nem tud megújulni. A védett erdők levágása erdészet számára nem jelent ilyenfajta kárt. 

Mire lenne szükség a szemlélet- és szerkezetváltáshoz?

Az erdészetek a kormány felügyelete alatt állnak. Ez azonban semmiféle biztosítékot nem jelent arra, hogy az erdészetek ne lopnák ki a faanyagot üzemi rendszerességgel saját erdeikből, vagy ne építenének be védett területeket, pusztítanák a védett növényzetett*, stb. Gondolhatnánk, hogy az erdészet optimálisan kell működjön - éppen a szigorú felügyelet miatt, csakhogy a kormányzati felügyelet az erdészetek esetében hogy-hogynem mégsem elég szigorú például ahhoz, hogy megkövetelje a gazdaságos működést, az innovatív vezetést, a gazdasági szerkezeti megújulást vagy a klímaviszonyokhoz adoptált fakitermelési gyakorlat bevezetését. A kormányzat az anyagi hasznot követeli meg. Azt, hogy az erdészet ezt miképpen szállítja egyáltalán nem vizsgálják.

Az erdészetek megújulásához az kellene, hogy résztvegyenek a piaci versenyben, mert az állam fenntartja őket és minimális ráfordítással maximáűlis hasznot vár el - de semmilyen invesztitúrát nem eszközöl ezért nem fejlődik az erdészeti szemlélet és a gazdálkodási rendszer. 

Vagy: sokkal szigorúbb elvárások és politikai szándék, amely a szükséges változásokat véghezviszi.

Ami ott marad

Ezen a videón a fent mutatott erdő egy másik részét mutatom meg. Bárki leellenőrízheti, hogy nem AI által generált képeket lát! Szép séta Tinnye vagy Perbál felől Nagykovácsiba átmenni: az út ilyen erők között vezet. 

* az említett esetek ebben a blogban dokumentáltak

** Ha a lakosságnak valamilyen tüzelőt kedvezményesen adunk, akkor részükről érthető, hogyha ezt igénybe veszik. Vagyis, ha az állam ilyen támogatást ad rászorulóknak, akkor ezzel meghatározza azt, hogy a rászorulók milyen fűtési módot preferáljanak. Ha gázra adnak rászorultsági kedvezményt, vagy villanyra, akkor az emberek azt fogják előnyben részesíteni.

Vagyis a fidesz által kitalált, fával tüzelés támogatása tisztán az erdészetek érdekében történő kedvezés volt, amit semmi nem indokolt. Az erdők levágásának ilyen módja azt sugallja, mintha az ország a teljes katasztrófában minden más lehetőségét elvesztette és végső megoldásként kénytelen a faállományhoz nyúlni. Ez lenne a helyzet? De akkor miért nem először az ültetvény erdőket vágják le? 

Polgári törődömség

Mennyit ér egy feljelentés a Pilisi Parkerdő Zrt ellen?

Valamikor, még aktív civilként, résztvettem egy természetkárosítás dokumentálásában és az elkövető elleni feljelentés megtételében a pestmrfk@pest.police.hu elektronikus bejelentési címen. Az eltelt időben a feljelentésre (pedig utólag is rákérdeztem) semmilyen válasz nem érkezett. Sem arról, hogy a rendőrség befogadta volna, sem arról hogy milyen eredményre jutottak a nyomozásban. Ez persze már akkor elgondolkodtató lett, amikor - rögtön a feljelentést követően - tárgyalóasztalhoz ültünk a Pilisi Parkerdő képviselőivel és elmondtuk, hogy feljeletést tettünk a rendőrségen a válasz pedig az volt, hogy (idézem): "azt majd mi elintézzük". (sic!)

A feljelentésre a rendőrségnek visszajelzést kell adnia. Ez törvényben előírt kötelezettsége.
A Pilisi Parkerdő megint baklövést követett el, mert ahelyett, hogy szép csöndben a nyomozati eredményt változtatták volna meg számukra kedvező eredménnyel, inkább magát az egész nyomozást akadályozták meg. Egy telefon a vadászhaveroknak és minden el van sikálva. Ügy pedig sosem létezett.

Persze ez nem a Pilisi Parkerdő első, egyetlen vagy legrútabb melléfogása. Tulajdonképpen egész létezésük és működésük ebből áll. Följelentést tenni ellenük a létezésük miatt kellene. Egyszerűen azért, mert a rájuk bízott közfeladatot nem látják el és egyebekben sem a megfelelő gondossággal, körültekintéssel és végképp nem a köz érdekében járnak el. A lakossággal véget nem érő háborút folytatnak, amire a casus belli, hogy a lakosság útban van.

Kellemetlenkedik.
Feljelentget.
Lát.
Tud.
Kérdez.

Mit képzelnek ezek a lakosok! Lopni nem hagynak, lefizetni nem akarnak - hová jut ez a világ? Azok a rohadt hegyibringások, nem akarják megépíteni maguknak a hegyibringa pályát; /Budaörsi kopárok/ azok mocsok szülők, nem akarnak saját pénzükből bicikliutat építeni maguknak /Budakeszi-Zsámbék/; azok a nyomorult civilek, semminek sem tudnak örülni? a PP Zrt segít utat építeni - hát nem elég jó tanösvénynek a feltáró út? /Öreg-tölgy Tanösvény/?

Pedig de szívesen segít a PP Zrt a lakosságnak, elvégre erre a közfeladatra hozták létre!

Már csak az a kérdés nem egészen világos, hogy hogyan sikerült a Pilisi Parkerdőnek elintéznie, hogy a rendőrség ne foglalkozzon a társadalmi bejelentéssel?

Az már csak az ügy jellegét modulálja rossz irányba, hogy saját kezük nyomát nem, hogy eltüntetni igyekeztek volna, de ilyen szembeötlően megmutatták: lássa mindenki, hogy ők bármire képesek és nem érdemes ujjat húzni velük. Ez persze azt jelenti, hogy nyeregben érzik magukat. De igazuk van-e? Lehet-e igazuk? Nincs-e (merő véletlenül) a jogállamiságban olyan alapvető szabály, hogy semmilyen szervezet sem fenyegetheti a polgárok szabadságát, nem félemlítheti meg őket, nem helyezhet számukra kilátásba hátrányokat?

Íme a feljelentés, amelyet 2011-ben tettünk és amelyre azóta sem érkezett válasz: lakossági bejelentés

Persze kaptunk választ a szakhatóságoktól, de az onnan érkezett minősíthetetlen hangvételű és a minden szakmaiságot nélkülöző, elfogadhatatlan válaszok (erdészek) kevésbé voltak érdekesek (DINPI): nagyjából erre számítottunk, ismerve a Pilisi Parekerdő befolyását a "hatóságok", szakirányú szervezetek fölött. Ami sokkal érdekesebb volt, az a rendőrségi feljelentés sorsa.

Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a szakhatóságok vagy a kirendelt szakértők, vagy a lefolytatott vizsgálatok szakszerűen voltak-e, akár azon, hogy a bejelentés megfelelő volt-e (mondjuk az a vizsgálat amelyet novemberben folytatnak le, nem fogja megtallálni azt a hóvirágmezőt, aminek a károsításáról dokumentációt kellene készítenie - ilyen értelemben joggal írja le, hogy az említett védett növény jelenlétét és a kártétel tényét nem állapította meg).

A rendőrség viszont más eset - gondoltuk tévesen.

Mindezek után jó volna valamilyen magyarázattal előállniuk arról, hogy miért nem indítottak nyomozást egy szabályos feljelentéssel kapcsolatban, de ezt nem érzik kötelezőnek magukra nézve.

Amit nem ereszt a PP Zrt

A Budakeszi Vadaspark lehetne akár budakeszi egyik látványossága, turistacsalogató desztinációja, egy nagyobb turisztikai koncepció részeként, amely az agglomeráció modern igényeit is képes kiszolgálni, de nem az és még csak nem is akar az lenni.

---

Nem csak én foglalkoztam a témával, de érdemes feleleveníteni a dolgot, mert semmi sem változott az eltelt tíz évben, mikor először került a téma napirendre. Úgy egy évvel ezelőtt, megint volt erről szó (a Nádas-tó Őrzői hozták nyilvánosságra), de a terv azóta sem került le az asztalról: idén megint előszedték. Talán akad olyan budakeszi polgár, aki még nem hallott erről a tervről és most, mint valamiféle újdonsággal találkozik vele valahol, neki talán érdemes föleleveníteni az egész helyzetet.     Kapcsolódó tartalom a  Budakeszi Blog -ban: vadasparkoló

Vadaspark-fejlesztés

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a tulajdonos mennyire igyekszik egyre több dologgal csábítgatni a tursitákat a területre. Az eltelt tíz évben olyan fejlesztésekkel rukkoltak elő, mintha legalább egy aranybányáról volna szó.

Ez pedig igaz is.

Valóban a Budakeszi Vadaspark a Pilisi Parkerdő Zrt. legjobban jövedelmező vállalkozása.

Az igyekezet, hogy fejlesszék mégsem tartható, ugyanis a Budakeszi Vadaspark minden tekintetben rossz helyen fekszik. A körülötte lévő terület védett, elméletileg errefelé semmilyen létesítmény semmilyen okból nem volna építhető. De ez nem csak elméletben igaz: gyakorlatilag sem lehet hozzányúlni a területhez úgy, hogy ne károsítanának valamilyen természeti értéket. kapcsolódó cikk.

A Pilisi Parkerdő Zrt. a Budai Tájvédelmi Körzet területén üzemelteti ezt a létesítményt és amiről kevesebben tudnak, a mögötte elterülő párszáz hektáros vadaskertet. Ez pedig nem volna lehetséges a terület védett állapota miatt, de a helyzet régebbről keltezett. A Pilisi Parkerdő Zrt. nem fejleszthetné a Vadasparkot itt, az eredeti helyén. Ha fejleszteni szándékoznak, akkor máshová kell telepíteniük. Persze ne felejtsük el, hogy itt a Pilisi Parkerdő Zrt.-ről van szó!

A védettség mindenki más számára kötelezően tiltó jellegű. Minden kezdeményezést, amely ilyen létesítményt szándékozna létrehozni, eleve lehetetlen volna keresztülvinni akár település, gazdálkodó szerv vagy civil ember fejlesztési kezdeményezéséről lenne szó. Ám nem így a Pilisi Parkerdő Zrt. esetében, amely már eddig is eképesztő természetkárosításokat hajtott végre a "vadaspark fejlesztése" címén, és gyakorlatilag semmilyen visszatartó erő nem képes útját állni.

Azt is ide kell hoznunk, hogy a Vadaspark turisztikai sikerének hátterében nem tudatos szervezés áll: a Pilisi Parkerdő Zrt.-nek nem szerepel tervei között turisztikai célú fejlesztés és nincs holisztikus turisztikai jövőképe sem, holott ő a területkezelő (és sok esetben területtulajdonos) is és elméletileg éppenséggel turisztikai feladatellátásra jött létre (innen ered a neve is). Ellentétben a papírformával, valóságosan semmiféle professzionális és modern szemléletű (természetmegőrzéssel kapcsolt turisztikai koncepciójuk) nincs, ámbár ilyesminek a létrehozására alkalmas lehetőségek számosan vannak a területükön. Ezek közül semmit sem használnak ki és közelítően sem követik a számos nemzetközi példát, ami azt mutatja, hogyan lehetséges a természeti értékek megőrzése azok gazdasági hasznosítása által. Ragaszkodnak a Vadasparkhoz, ami ma már törvényesen nem is létezhetne, ahelyett, hogy sok más turisztikai célpontot hoznának létre, a Vadasparkot pedig modern szellemben és kevésbé értékes területen újraálmodnák.

A Budakeszi Vadaspark már több, mint negyven éve fogadja a látogatókat - létrehozása idején egy mára elavult koncepció, szemlélet, természetvédelmi attitüd volt divatban és egy pártállami berendezkedés, ahol az elvtársak kiszolgálása elsődleges cél volt (a vadaskertben). Ez most sem változott sokat (ami a pártkapcsolatokat illeti) - a Pilisi Parkerdő Zrt. nem megújuló képessége és professzionális szemlélete miatt maradt meg mégis, hanem éppenséggel a régi berögződések okán.

A Vadasparkban zajló szakmai munka nem tesz hozzá semmit a látogatottságához. Minden turistacsalogató attrakció nélkül is sokan látogatnák a helyet egy egyszerű okból kifolyóan.

Mert nincsen más hasonló turista látványosság.

Budapesti agglomeráció

A Vadaspark nem csak rossz helyen van, de sikerének egyetlen titka, hogy az egész ~60000 hA területen, ahol Pilisi Parkerdő Zrt. gazdálkodik és amely Budapest környékén terül el, nincsen olyan turisztikai célpont, amellyel az ország legnagyobb keresleti potenciálja megosztható lenne - a Vadasparknak nincsen konkurenciája, a teljes agglomeráció célirányos turizmusa ide koncentrálódik.

Ennek ismeretében jogos a kérdés, hogy miért állna érdekében a településeknek és az itt élőknek a Pilisi Parkerdő Zrt. átgondolatlan, ad hoc beruházási terveit és hübriszeit támogatni, miközben az egész agglomerációnak éppen ellentétesek az érdekei?

A Pilisi Parkerdő Zrt., mint területkezelő és sok esetben területtulajdonos gyakorlatilag, tevékenyen és agresszívan kisajátít minden turisztikai kezdeményezést az agglomerációban. Vagyis megakadályoznak minden olyan olyan kezdeményezést, amely esetleg a gazdasági hasznot egy másik zsebbe próbálja irányítani.

A Pilisi Parkerdő Zrt. nem akar osztozkodni az agglomerációs turisztikai potenciálból eredő bevételeken.

Mondhatnánk, hogy ez teljesen érthető egy gazdálkodó részéről ... ... de azt is tegyük hozzá rögtön:

a Pilisi Parkerdő Zrt. létezése nem az itt élők érdeke.

Pro és contra silva

 A pro silva módszer

Az erdészet állítása szerint, bevezette a pro silva módszer használatát, ami azt jelenti, hogy ezentúl szálaló vágással termelik ki a faanyagot, aminek következtében vegyes korú, a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat jobban megközelítő állapot fog kialakulni ezekben az erdőültetvényekben - amelyek ilyen módon talán közelebb kerülnek a honos fafajok alkotta erdőállományok természetes állapotához. Ezt gondolja a laikus, de ezt gondolja a természetvédő és a biológus is. 

Nézzük meg, mi is lehet a módszer bevezetésének hátterében - valójában!

Az erdészet szóhasználata

Amikor tarvágásról beszéltek - korábban - akkor ugyanazt értették rajta, mint amit most véghasználatként emlegetnek. De mi értelme van ugyanarra a munkafolyamatra más nevet kitalálni? Nagyon egyszerű. Az erdőnek van egy hasznos életszakasza és egy ráfordításos, amikor az erdőgazdálkodónak az ültetvény csak viszi a pénzét. Ha a hasznos időszakot nézzük, annak akkor jön el a vége, amikor a faanyag még viszonylag kevés kárt szenvedett a faegyedek öregedése, gombásodás vagy természeti károk, farontó élőlények miatt. Ekkor a fák elérik a faanyag-termelési képességük végső állapotát és ebben a pillanatban számolható optimálisnak a famennyiség - tehát az erdőgazdálkodó akkor jár jól, ha ebben a helyzetben vágja ki a faegyedeket. 

Ha ezek egy területen vannak, egykorú állományt alkotnak (ami ültetvények esetében növeli a kitermelés gazdaságosságát), akkor ott tarra vágják a területet, valójában persze az erdőültetvény utolsó hasznosítása zajlik, vagyis a véghasználat. Ámde, a problémának még nincsen vége ezzel. Ugyanis, ez a helyzet jogi kérdést vet föl. Ha az ültetvény területi besorolása továbbra is erdő marad, akkor a törvény értelmében a levágott erdőt csereerdő ültetéssel pótolni kell, ami erdőültetést, ültetvény létesítést - azaz jelentős ráfordítást - jelent. De mi van akkor, ha a terület jogi státuszát megváltoztatjuk és az erdő minősítésről, mondjuk művelésből kivett vagy legelős besorolásra változtatjuk át?

Ebben az esetben a terület spontán beerdősödését kivárva, a megfelelő időben letermelhetjük a faanyagot minden járulékos probléma - vagyis az erdőtelepítési kényszernek való megfelelés és az ezzel járó jelentős ráfordítás - nélkül. De van ennél sokkal jobb megoldás is.

A pro silva módszer

Ha az erdőből számolatlanul akarunk faanyagot kitermelni, anélkül, hogy ennek nyoma maradna, a legjobb módszer, ha csak itt-ott, egy-egy faegyedet veszünk ki és lehetőség szerint úgy, hogy se nyoma ne maradjon, se tanúja ne legyen a munkának. Ilyen módon az erdő gyakorlatilag nem fogyatkozik, nincsen elszámolás a köbméterekkel, a fatolvajlás pedig vidáman virágozhat a maszek és az állami szektor területén egyaránt. Persze amilyen olcsó volt a homogén ültetvényeken zajló kitermelési munkák viszonylag könnyen szervezhető logisztikája, ez a fajta kis léptékű kitermelés valamivel megdrágítja a viszonylagos költségeket. Nyilván készült olyan számítás, ami megállapította egy erdei köbméter faanyag kitermelésének költségét a homogén ültetvények esetében és összevetették ezt azzal, hogy mennyibe kerül egy ugyanilyen erdei köbméter kitermelése ha Kis János négy fős brigádja végzi el.

a Pilisi Parkerdőgazdaság brigádja dolgozik 2012-ben
sajátos, nem hivatalos módszert alkalmaznak faanyag kitermelésre
a rendőrségi feljelentésre mai napig nem érkezett válasz

Eredmények

A pro silva módszer bevezetése semmilyen elmozdulást nem jelent a korábbi erdészeti gyakorlattal összevetve - nem is jelenthet, hiszen amióta bevezették, továbbra is homogén korú és fajú állományok ültetvényein gazdálkodik az erdészet, a pro silva használata kb 100-150 év múlva hozná meg a természetközeli állapotú erdők létrejöttét. Az erdészet eddigi gyakorlatában is jelen volt a szálaló vágás, de gyérítésnek, ritkításnak hívták és faanyag kitermelés zajlott erdőgondozás címén.

A pro silva módszer nagy előnye azonban elsősorban az, hogy az ültetvény teljes letermelése miatti problémákat szünteti meg. Nincsen sem tarvágás, sem véghasználat, sem besorolási átminősítés és telepítési kényszer. Az erdőterületről soha nem tűnik el az erdő. Ami plusz költség jelentkezik esetleg, azt bőven kompenzálja a telepítési kényszer miatti költségek megszűnése valamint az az állami támogatás, amit a pro silva módszer bevezetésére kikönyörgött az erdőgazdálkodó.

Mindenki örül. Vagy nem.

- kapcsolódó korábbi írásom: >>pro silva<<

Ott rombolnak, ahol tudnak

Nehéz ilyenkor szavakat találni. Mert erre egyetlen kézenfekvő magyarázat adódik, amit csak a hülye nem ért.
Vagy még ő is érti. Éppen ez a lényeg? A címet túlzásnak érzed? Pedig nem az: a PPZrt valóban rombolja a természeti értékeket, ha érdeke azt kívánja. Efelől egészen nyugodt lehetsz. Nem természetvédelmi hatóság, mégcsak nem is hatóság, hanem gazdálkodási szerv, és mint ilyen ellenérdekelt a területhasználat természetvédelmi céljait illetően, illetve, ő maga a természetvédelmi célokat saját tevékenységét akadályozó valaminek tekinti - pedig van rá mód (sőt, ez az egy mód van) összeegyeztetni a gazdasági érdeket és a természetvédelmet. Tőlünk nyugatabbra erre már a múlt században rájöttek. Itthon? Ha a civilek nem lépnek közbe, az erdészetek képesek megszerezni és felhasználni saját céljaikra bármilyen területet - egyszerű telefonhívással. Szóval nem marad más, mint a civil éberség - ezért a cím: a PPZrt, csak ott nem érvényesíti érdekeit, ahol ezt törvényes módon, civil szakemberek, és független hozzáértők megakadályozzák. Ha nincs civil kontroll a PPZrt intézkedik.

Üzenet minden civil szervezetnek

Írtunk róla, hogyan próbálták ugyanezen a helyen megépíteni maguknak a bobpályát. Az nem valósult meg. Talán azért nem, mert a területen ilyesmit egyáltalán nem építhettek volna: szemben azzal az állítással, hogy "minden szükséges engedélyt beszereztünk". Miután a Levegő Munkacsoport beavatkozására a bobpálya tervet elvetették, jött egy új ötlet: ugyanazt a részt parkolóvá alakították. Üzenet ez minden civil szervezetnek, hogy ne felejtsék el, hogy a PPZrt azt tesz, amit akar, mit sem törődve természetvédelmi szabályokkal. A bosszú jól sikerült, mert fáj. Nyilván, ha tudtuk volna, hogy mire készülnek, megakadályoztuk volna.

Vélhetően most is "minden szükséges engedélyt beszereztek", csak éppen a terület továbbra sem lett volna bolygatható! Szerintük ez így sokkal jobb, mint bámulni a tavaszi héricseket. Furcsa dolog az emlékezet: például a PPZrt-nél pár év alatt elfelejtették, hogy ez a terület azért nem bolygatható, mert egy védett növény, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) élőhelye, emellett a Budai Tájvédelmi Körzet területe és egyébként Natura 2000-es terület is. Furcsa dolog az emlékezet! A legtöbb civil szervezet például szervilis kognitív disszonanciában szenved és időről-időre elfelekeznek arról a tényről, hogy a PPZrt nem partner a természetvédelemben, sőt, kifejezetten ellenérdekelt (mondjanak bármit is). Persze érthető: jó lenne hinni, hogy a PPZrt a jó ügyért cselekszik, de ők mindig rácáfolnak.

A képen első ránézésre nem látszanak a virágok, rá kell nagyítani!

Nosza, tegyünk feljelentést!

Hát igen, az remek dolog lenne! A PP Zrt, mint korábban is, lezsírozná a dolgot a hatóságokkal. Ha ez nem megy, röhögve kifizetné a bírságot. Ha pedig az eredeti állapot visszaállítására köteleznék, azon megintcsak jót röhögnének. Mennyire hasznos a följelentés? Errről itt a blogban már megírtuk a lényeget (saját tapasztalatból): de iure

A meghiúsult bobpálya-project egy nagyszabású, amolyan igazi Pilisi Parkerdő Zrt-s hübrisz része volt. Ennek lett egyik következménye a Vadasparki büfé megnyitása. A büféhez pedig az ott dolgozók autóval mentek föl - szintén megvalósítva a természetkárosítás tényét, mikor kitaposták a tavaszi héricseket. Az is igaz, hogy ezt nem a Pilisi Parkerdő Zrt "okozta". Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mikor vették ki ezt a területet a Budai Tájvédelmi Körzetből, vagy a N2-es védelemből...

A fenti képek egyike a Vadaspark melletti Adonis vernalis élőhelyen készült (a virágok láthatóak a képen), a másik kép ugyanitt készült azután, hogy a virágok helyén létesítették ezt a "fejlesztést" - placcot, vagy mifenét.

A hücpe, mint PR műfaj

A hivatkozás, miszerint a büfések már kitaposták a tavaszi héricseket, nem lenne idegen a Pilisi Parkerdő Zrt hozzáállásától, ahogyan az sem, hogy az erre a területre koncentrálódó turistaforgalom (amit szintén a Pilisi Parkerdő Zrt fókuszál ide) micsoda egyéb kártételeket okoz a környéknek - amire majd hasonlóan lehet hivatkozni később.

Feketeleves

• A természetvédelmi civil szervezetek semmit sem tesznek, mert megfélemlítettek
• A természetvédelmi hatóságok tehetetlenek, mert a Pilisi Parkerdő Zrt állam az államban
• A rendőrség szintén nem tesz semmit

Tudjuk: a természetvédelem igazi megvalósíthatósága kizárólag az érdekeltek bevonásával lehetséges (és itt nem a Pilisi Parkerdő Zrt az érdekelt, mert legjobb volna ha nem létezne - ami ugyanígy érvényes a nemzeti parkokra és a civil szervezetek egy részére is). Az érdekelt fél itt a lakosság - az agglomerációban élők. Nekik nem fűződik érdekük a Pilisi Parkerdő Zrt fennmaradásához, sőt: mivel a munkalehetőségeket és a fejlesztéseket éppen a Pilisi Parkerdő Zrt akadályozza, miközben minden igazi érdekeltnek pont az lenne a lényeg, hogy megvalósulhassanak a helyi elképzelések, az egész agglomeráció lendülhetne föl, ha a Pilisi Parkerdő Zrt egy csapásra megszűnne. A természetvédelem soha nem volt a helyi fejlesztésektől elválasztható: ezt a természetvédők régen belátták tőlünk nyugatra (a gondolat a Nobel-díjas Wangari Mathaiitól ered). A lokális kezdeményezések egyrészt szétoszlatják a turisztikai terhelést, másrészt irányítják azt - ezzel eleve a természeti értékek védelmét valósítják meg. Emellett, az ilyen kis léptékű kezdeményezések kontrollálhatóak maradnak. Egy kis közösség gondolkodhat természetvédelmi szempontok mentén.

A Pilisi Parkerdő Zrt sohasem volt hajlandó ilyesmire és soha nem is tett semmit sem a lakosságért sem a természetvédelemért. Ezek az "elemek", mint természet és ember, pusztán zavaró jelleggel vannak jelen számukra.

Keseregnek is sokat miatta, hogy milyen nehéz dolguk van ezzel a sok turistával... akik még a levesükbe is beleköpnek és lefizetni sem hajlandóak senkit.