A védett erdők kitermelésére vonatkozó moratórium végdátuma, érdekes módon esik egybe a hagyományos fakitermelési szezon indulásának dátumával.
Lehet, hogy a moratórium, csak parasztvakítás volt Gajdos László (tisza) részéről?
ez azért több, mint fura
Mi köze van a védett erdőknek a szociális rászorultsághoz?
Valaki igazán föltehetné ezt a kérdést! Mert mi, laikusok, nem értjük, hogy miért ne lehetne különféle támogatási formákkal enyhíteni a szociálisan rászorulók problémáját? Miért nem az ültetvényerdőkből termelik ki a szükséges faanyagot? Miért nem azt a faanyagot adják erre a célra, amelyet az erdőben hagynak a kitermelés után? Miért nem az erdőkezelés során szükségvágással vagy gyérítéssel keletkező faanyagot adják át lakossági tüzelési célra? Miért a nedves, feldolgozatlan faanyag kerül kiosztásra?
Ki jár jól?
Az erdészetek jó pénzt kapnak a védett erdők letermelése után. Ezt azért ki kellene vizsgálni, nem? Ha a rászorulóknak nem abban segítünk, hogy a piacon elérhető tüzifát (ami kályhakész) vehessék meg, akkor inkább az erdészeteknek fizetünk azért, hogy harmadik fél gyanánt keressenek a "szociális tüzifa" bizniszen? Vagy az erdészetek ingyen dolgoznak? Biztos?
A kormánynak politikai nyeresége származik ebből a programból; az erdészeteknek jelentős anyagi haszna; a rászorulók pedig legalább a faanyagot olcsón kapják, ha már a feldolgozása nem kis pénzükbe kerül.
Marinéni megkapta a téli tüzelőjét
Tinnye és Nagykovácsi között, lusta a favágó
"Adják nekünk, mi majd elvisszük!"
Ne feledkezzünk el arról, hogy az erdészet mindenhol, mint militáns szervezet lép föl és a lakossági kezdeményezéseknek reflexszerűen ellenáll. Vajon nem volna-e mindenkinek sokkal jobb, ha ehelyett azt mondanák az erdőgazdálkodók, hogy magánemberek kimehetnek az erdőbe és behordhatják az ott talált faanyagot. Ingyen. Oldják meg. Persze egy jó fej erdészet logisztikát és favágó szakembert is fölajánlana - ingyen, merthogy rászorultakról van szó.
Nálunk nincs ilyen erdészet.
Ugrasszuk egymásnak az embereket!
: az erdőgazdálkodók jól bevált módszere a társadalmi egyeztetések során. A civileket le kell szerelni, mert "olyan nincs, hogy ők mondják meg, mi legyen". Egyik módszer, hogy semmibe vesszük őket - miközben úgy teszünk, mintha hajlandóak lennénk egyeztetni. A másik módszer, hogy együttműködést mutatunk, de feltételeket szabunk amivel egymásnak ugrasztjuk a feleket, hiszen azt látják, hogy ha nem működnek együtt, érdekeik képviseletén esik csorba. Ha pedig a civilek rendőrségi feljelentést tesznek, azt el kell tudni intézni a megfelelő személynek intézett telefonhívással. Ha viszont a civilek elég tökösek és jogi útra terelik a dolgokat, engedni kell nekik - és amit sikerült megakadályozniuk, később, más formában meg lehet majd valósítani. *
Mi haszna az erdőgazdálkodónak a védett erdők kitermeléséből?
Az erdőgazdálkodó végre szabad utat kapott, hogy levágja azokat az erdőket is, amelyekhez eddig nem nyúlhatott hozzá. A szociális tüzifa átlátszó ürügye mögé bújva, most sikerül pénzt csinálniuk abból a faanyagból is, amihez eddig nem fértek hozzá. A társadalmi tiltakozást pedig könnyű leszerlni azzal, hogyha valaki a fákat akarja óvni, akkor az elveszi a rászorulóktól a téli tüzelőt. De a lényeg: senki nem tudja az erdészeknél jobban, hogy a klímaváltozás legkárosabb vonzata a légköri aszály, ami meggátolja a fotolízis lezajlását a növényekben és ezzel a faanyag termelődése jelentősen csökken.
Az erdésznek esze ágában sincsen saját ültetvényét levágni, mikor pontosan tudja, hogy az ilyen klimatikus viszonyok között nem tud megújulni. A védett erdők levágása erdészet számára nem jelent ilyenfajta kárt.
Mire lenne szükség a szemlélet- és szerkezetváltáshoz?
Az erdészetek a kormány felügyelete alatt állnak. Ez azonban semmiféle biztosítékot nem jelent arra, hogy az erdészetek ne lopnák ki a faanyagot üzemi rendszerességgel saját erdeikből, vagy ne építenének be védett területeket, pusztítanák a védett növényzetett*, stb. Gondolhatnánk, hogy az erdészet optimálisan kell működjön - éppen a szigorú felügyelet miatt, csakhogy a kormányzati felügyelet az erdészetek esetében hogy-hogynem mégsem elég szigorú például ahhoz, hogy megkövetelje a gazdaságos működést, az innovatív vezetést, a gazdasági szerkezeti megújulást vagy a klímaviszonyokhoz adoptált fakitermelési gyakorlat bevezetését. A kormányzat az anyagi hasznot követeli meg. Azt, hogy az erdészet ezt miképpen szállítja egyáltalán nem vizsgálják.
Az erdészetek megújulásához az kellene, hogy résztvegyenek a piaci versenyben, mert az állam fenntartja őket és minimális ráfordítással maximáűlis hasznot vár el - de semmilyen invesztitúrát nem eszközöl ezért nem fejlődik az erdészeti szemlélet és a gazdálkodási rendszer.
Vagy: sokkal szigorúbb elvárások és politikai szándék, amely a szükséges változásokat véghezviszi.
Ami ott marad
Ezen a videón a fent mutatott erdő egy másik részét mutatom meg. Bárki leellenőrízheti, hogy nem AI által generált képeket lát! Szép séta Tinnye vagy Perbál felől Nagykovácsiba átmenni: az út ilyen erők között vezet.
* az említett esetek ebben a blogban dokumentáltak
Mennyit ér egy feljelentés a Pilisi Parkerdő Zrt ellen?
Valamikor, még aktív civilként, résztvettem egy természetkárosítás dokumentálásában és az elkövető elleni feljelentés megtételében a pestmrfk@pest.police.hu elektronikus bejelentési címen. Az eltelt időben a feljelentésre (pedig utólag is rákérdeztem) semmilyen válasz nem érkezett. Sem arról, hogy a rendőrség befogadta volna, sem arról hogy milyen eredményre jutottak a nyomozásban. Ez persze már akkor elgondolkodtató lett, amikor - rögtön a feljelentést követően - tárgyalóasztalhoz ültünk a Pilisi Parkerdő képviselőivel és elmondtuk, hogy feljeletést tettünk a rendőrségen a válasz pedig az volt, hogy (idézem): "azt majd mi elintézzük". (sic!)
A feljelentésre a rendőrségnek visszajelzést kell adnia. Ez törvényben előírt kötelezettsége.
A Pilisi Parkerdő megint baklövést követett el, mert ahelyett, hogy szép csöndben a nyomozati eredményt változtatták volna meg számukra kedvező eredménnyel, inkább magát az egész nyomozást akadályozták meg. Egy telefon a vadászhaveroknak és minden el van sikálva. Ügy pedig sosem létezett.
Persze ez nem a Pilisi Parkerdő első, egyetlen vagy legrútabb melléfogása. Tulajdonképpen egész létezésük és működésük ebből áll. Följelentést tenni ellenük a létezésük miatt kellene. Egyszerűen azért, mert a rájuk bízott közfeladatot nem látják el és egyebekben sem a megfelelő gondossággal, körültekintéssel és végképp nem a köz érdekében járnak el. A lakossággal véget nem érő háborút folytatnak, amire a casus belli, hogy a lakosság útban van.
Kellemetlenkedik. Feljelentget. Lát. Tud. Kérdez.
Mit képzelnek ezek a lakosok! Lopni nem hagynak, lefizetni nem akarnak - hová jut ez a világ? Azok a rohadt hegyibringások, nem akarják megépíteni maguknak a hegyibringa pályát; /Budaörsi kopárok/ azok mocsok szülők, nem akarnak saját pénzükből bicikliutat építeni maguknak /Budakeszi-Zsámbék/; azok a nyomorult civilek, semminek sem tudnak örülni? a PP Zrt segít utat építeni - hát nem elég jó tanösvénynek a feltáró út? /Öreg-tölgy Tanösvény/?
Pedig de szívesen segít a PP Zrt a lakosságnak, elvégre erre a közfeladatra hozták létre!
Már csak az a kérdés nem egészen világos, hogy hogyan sikerült a Pilisi Parkerdőnek elintéznie, hogy a rendőrség ne foglalkozzon a társadalmi bejelentéssel?
Az már csak az ügy jellegét modulálja rossz irányba, hogy saját kezük nyomát nem, hogy eltüntetni igyekeztek volna, de ilyen szembeötlően megmutatták: lássa mindenki, hogy ők bármire képesek és nem érdemes ujjat húzni velük. Ez persze azt jelenti, hogy nyeregben érzik magukat. De igazuk van-e? Lehet-e igazuk? Nincs-e (merő véletlenül) a jogállamiságban olyan alapvető szabály, hogy semmilyen szervezet sem fenyegetheti a polgárok szabadságát, nem félemlítheti meg őket, nem helyezhet számukra kilátásba hátrányokat?
Íme a feljelentés, amelyet 2011-ben tettünk és amelyre azóta sem érkezett válasz: lakossági bejelentés
Persze kaptunk választ a szakhatóságoktól, de az onnan érkezett minősíthetetlen hangvételű és a minden szakmaiságot nélkülöző, elfogadhatatlan válaszok (erdészek) kevésbé voltak érdekesek (DINPI): nagyjából erre számítottunk, ismerve a Pilisi Parekerdő befolyását a "hatóságok", szakirányú szervezetek fölött. Ami sokkal érdekesebb volt, az a rendőrségi feljelentés sorsa.
Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a szakhatóságok vagy a kirendelt szakértők, vagy a lefolytatott vizsgálatok szakszerűen voltak-e, akár azon, hogy a bejelentés megfelelő volt-e (mondjuk az a vizsgálat amelyet novemberben folytatnak le, nem fogja megtallálni azt a hóvirágmezőt, aminek a károsításáról dokumentációt kellene készítenie - ilyen értelemben joggal írja le, hogy az említett védett növény jelenlétét és a kártétel tényét nem állapította meg).
A rendőrség viszont más eset - gondoltuk tévesen.
Mindezek után jó volna valamilyen magyarázattal előállniuk arról, hogy miért nem indítottak nyomozást egy szabályos feljelentéssel kapcsolatban, de ezt nem érzik kötelezőnek magukra nézve.
A Budakeszi Vadaspark lehetne akár budakeszi egyik látványossága, turistacsalogató desztinációja, egy nagyobb turisztikai koncepció részeként, amely az agglomeráció modern igényeit is képes kiszolgálni, de nem az és még csak nem is akar az lenni.
Nem csak én foglalkoztam a témával, de érdemes feleleveníteni a dolgot, mert semmi sem változott az eltelt tíz évben, mikor először került a téma napirendre. Úgy egy évvel ezelőtt, megint volt erről szó (a Nádas-tó Őrzői hozták nyilvánosságra), de a terv azóta sem került le az asztalról: idén megint előszedték.
Talán akad olyan budakeszi polgár, aki még nem hallott erről a tervről és most, mint valamiféle újdonsággal találkozik vele valahol, neki talán érdemes föleleveníteni az egész helyzetet.
Kapcsolódó tartalom a Budakeszi Blog -ban: vadasparkoló
Vadaspark-fejlesztés
Lehetetlen nem észrevenni, hogy a tulajdonos mennyire igyekszik egyre több dologgal csábítgatni a tursitákat a területre. Az eltelt tíz évben olyan fejlesztésekkel rukkoltak elő, mintha legalább egy aranybányáról volna szó.
Ez pedig igaz is.
Valóban a Budakeszi Vadaspark a Pilisi Parkerdő Zrt. legjobban jövedelmező vállalkozása.
Az igyekezet, hogy fejlesszék mégsem tartható, ugyanis a Budakeszi Vadaspark minden tekintetben rossz helyen fekszik. A körülötte lévő terület védett, elméletileg errefelé semmilyen létesítmény semmilyen okból nem volna építhető. De ez nem csak elméletben igaz: gyakorlatilag sem lehet hozzányúlni a területhez úgy, hogy ne károsítanának valamilyen természeti értéket. kapcsolódó cikk.
A Pilisi Parkerdő Zrt. a Budai Tájvédelmi Körzet területén üzemelteti ezt a létesítményt és amiről kevesebben tudnak, a mögötte elterülő párszáz hektáros vadaskertet. Ez pedig nem volna lehetséges a terület védett állapota miatt, de a helyzet régebbről keltezett. A Pilisi Parkerdő Zrt. nem fejleszthetné a Vadasparkot itt, az eredeti helyén. Ha fejleszteni szándékoznak, akkor máshová kell telepíteniük. Persze ne felejtsük el, hogy itt a Pilisi Parkerdő Zrt.-ről van szó!
A védettség mindenki más számára kötelezően tiltó jellegű. Minden kezdeményezést, amely ilyen létesítményt szándékozna létrehozni, eleve lehetetlen volna keresztülvinni akár település, gazdálkodó szerv vagy civil ember fejlesztési kezdeményezéséről lenne szó. Ám nem így a Pilisi Parkerdő Zrt. esetében, amely már eddig is eképesztő természetkárosításokat hajtott végre a "vadaspark fejlesztése" címén, és gyakorlatilag semmilyen visszatartó erő nem képes útját állni.
Azt is ide kell hoznunk, hogy a Vadaspark turisztikai sikerének hátterében nem tudatos szervezés áll: a Pilisi Parkerdő Zrt.-nek nem szerepel tervei között turisztikai célú fejlesztés és nincs holisztikus turisztikai jövőképe sem, holott ő a területkezelő (és sok esetben területtulajdonos) is és elméletileg éppenséggel turisztikai feladatellátásra jött létre (innen ered a neve is). Ellentétben a papírformával, valóságosan semmiféle professzionális és modern szemléletű (természetmegőrzéssel kapcsolt turisztikai koncepciójuk) nincs, ámbár ilyesminek a létrehozására alkalmas lehetőségek számosan vannak a területükön. Ezek közül semmit sem használnak ki és közelítően sem követik a számos nemzetközi példát, ami azt mutatja, hogyan lehetséges a természeti értékek megőrzése azok gazdasági hasznosítása által. Ragaszkodnak a Vadasparkhoz, ami ma már törvényesen nem is létezhetne, ahelyett, hogy sok más turisztikai célpontot hoznának létre, a Vadasparkot pedig modern szellemben és kevésbé értékes területen újraálmodnák.
A Budakeszi Vadaspark már több, mint negyven éve fogadja a látogatókat - létrehozása idején egy mára elavult koncepció, szemlélet, természetvédelmi attitüd volt divatban és egy pártállami berendezkedés, ahol az elvtársak kiszolgálása elsődleges cél volt (a vadaskertben). Ez most sem változott sokat (ami a pártkapcsolatokat illeti) - a Pilisi Parkerdő Zrt. nem megújuló képessége és professzionális szemlélete miatt maradt meg mégis, hanem éppenséggel a régi berögződések okán.
A Vadasparkban zajló szakmai munka nem tesz hozzá semmit a látogatottságához. Minden turistacsalogató attrakció nélkül is sokan látogatnák a helyet egy egyszerű okból kifolyóan.
Mert nincsen más hasonló turista látványosság.
Budapesti agglomeráció
A Vadaspark nem csak rossz helyen van, de sikerének egyetlen titka, hogy az egész ~60000 hA területen, ahol Pilisi Parkerdő Zrt. gazdálkodik és amely Budapest környékén terül el, nincsen olyan turisztikai célpont, amellyel az ország legnagyobb keresleti potenciálja megosztható lenne - a Vadasparknak nincsen konkurenciája, a teljes agglomeráció célirányos turizmusa ide koncentrálódik.
Ennek ismeretében jogos a kérdés, hogy miért állna érdekében a településeknek és az itt élőknek a Pilisi Parkerdő Zrt. átgondolatlan, ad hoc beruházási terveit és hübriszeit támogatni, miközben az egész agglomerációnak éppen ellentétesek az érdekei?
A Pilisi Parkerdő Zrt., mint területkezelő és sok esetben területtulajdonos gyakorlatilag, tevékenyen és agresszívan kisajátít minden turisztikai kezdeményezést az agglomerációban. Vagyis megakadályoznak minden olyan olyan kezdeményezést, amely esetleg a gazdasági hasznot egy másik zsebbe próbálja irányítani.
A Pilisi Parkerdő Zrt. nem akar osztozkodni az agglomerációs turisztikai potenciálból eredő bevételeken.
Mondhatnánk, hogy ez teljesen érthető egy gazdálkodó részéről ...
... de azt is tegyük hozzá rögtön:
a Pilisi Parkerdő Zrt. létezése nem az itt élők érdeke.
Az erdészet állítása szerint, bevezette a pro silva módszer használatát, ami azt jelenti, hogy ezentúl szálaló vágással termelik ki a faanyagot, aminek következtében vegyes korú, a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat jobban megközelítő állapot fog kialakulni ezekben az erdőültetvényekben - amelyek ilyen módon talán közelebb kerülnek a honos fafajok alkotta erdőállományok természetes állapotához. Ezt gondolja a laikus, de ezt gondolja a természetvédő és a biológus is.
Nézzük meg, mi is lehet a módszer bevezetésének hátterében - valójában!
Az erdészet szóhasználata
Amikor tarvágásról beszéltek - korábban - akkor ugyanazt értették rajta, mint amit most véghasználatként emlegetnek. De mi értelme van ugyanarra a munkafolyamatra más nevet kitalálni? Nagyon egyszerű. Az erdőnek van egy hasznos életszakasza és egy ráfordításos, amikor az erdőgazdálkodónak az ültetvény csak viszi a pénzét. Ha a hasznos időszakot nézzük, annak akkor jön el a vége, amikor a faanyag még viszonylag kevés kárt szenvedett a faegyedek öregedése, gombásodás vagy természeti károk, farontó élőlények miatt. Ekkor a fák elérik a faanyag-termelési képességük végső állapotát és ebben a pillanatban számolható optimálisnak a famennyiség - tehát az erdőgazdálkodó akkor jár jól, ha ebben a helyzetben vágja ki a faegyedeket.
Ha ezek egy területen vannak, egykorú állományt alkotnak (ami ültetvények esetében növeli a kitermelés gazdaságosságát), akkor ott tarra vágják a területet, valójában persze az erdőültetvény utolsó hasznosítása zajlik, vagyis a véghasználat. Ámde, a problémának még nincsen vége ezzel. Ugyanis, ez a helyzet jogi kérdést vet föl. Ha az ültetvény területi besorolása továbbra is erdő marad, akkor a törvény értelmében a levágott erdőt csereerdő ültetéssel pótolni kell, ami erdőültetést, ültetvény létesítést - azaz jelentős ráfordítást - jelent. De mi van akkor, ha a terület jogi státuszát megváltoztatjuk és az erdő minősítésről, mondjuk művelésből kivett vagy legelős besorolásra változtatjuk át?
Ebben az esetben a terület spontán beerdősödését kivárva, a megfelelő időben letermelhetjük a faanyagot minden járulékos probléma - vagyis az erdőtelepítési kényszernek való megfelelés és az ezzel járó jelentős ráfordítás - nélkül. De van ennél sokkal jobb megoldás is.
A pro silva módszer
Ha az erdőből számolatlanul akarunk faanyagot kitermelni, anélkül, hogy ennek nyoma maradna, a legjobb módszer, ha csak itt-ott, egy-egy faegyedet veszünk ki és lehetőség szerint úgy, hogy se nyoma ne maradjon, se tanúja ne legyen a munkának. Ilyen módon az erdő gyakorlatilag nem fogyatkozik, nincsen elszámolás a köbméterekkel, a fatolvajlás pedig vidáman virágozhat a maszek és az állami szektor területén egyaránt. Persze amilyen olcsó volt a homogén ültetvényeken zajló kitermelési munkák viszonylag könnyen szervezhető logisztikája, ez a fajta kis léptékű kitermelés valamivel megdrágítja a viszonylagos költségeket. Nyilván készült olyan számítás, ami megállapította egy erdei köbméter faanyag kitermelésének költségét a homogén ültetvények esetében és összevetették ezt azzal, hogy mennyibe kerül egy ugyanilyen erdei köbméter kitermelése ha Kis János négy fős brigádja végzi el.
a Pilisi Parkerdőgazdaság brigádja dolgozik 2012-ben sajátos, nem hivatalos módszert alkalmaznak faanyag kitermelésre a rendőrségi feljelentésre mai napig nem érkezett válasz
Eredmények
A pro silva módszer bevezetése semmilyen elmozdulást nem jelent a korábbi erdészeti gyakorlattal összevetve - nem is jelenthet, hiszen amióta bevezették, továbbra is homogén korú és fajú állományok ültetvényein gazdálkodik az erdészet, a pro silva használata kb 100-150 év múlva hozná meg a természetközeli állapotú erdők létrejöttét. Az erdészet eddigi gyakorlatában is jelen volt a szálaló vágás, de gyérítésnek, ritkításnak hívták és faanyag kitermelés zajlott erdőgondozás címén.
A pro silva módszer nagy előnye azonban elsősorban az, hogy az ültetvény teljes letermelése miatti problémákat szünteti meg. Nincsen sem tarvágás, sem véghasználat, sem besorolási átminősítés és telepítési kényszer. Az erdőterületről soha nem tűnik el az erdő. Ami plusz költség jelentkezik esetleg, azt bőven kompenzálja a telepítési kényszer miatti költségek megszűnése valamint az az állami támogatás, amit a pro silva módszer bevezetésére kikönyörgött az erdőgazdálkodó.
Nehéz ilyenkor szavakat találni. Mert erre egyetlen kézenfekvő magyarázat adódik, amit csak a hülye nem ért. Vagy még ő is érti. Éppen ez a lényeg? A címet túlzásnak érzed? Pedig nem az: a PPZrt valóban rombolja a természeti értékeket, ha érdeke azt kívánja. Efelől egészen nyugodt lehetsz. Nem természetvédelmi hatóság, mégcsak nem is hatóság, hanem gazdálkodási szerv, és mint ilyen ellenérdekelt a területhasználat természetvédelmi céljait illetően, illetve, ő maga a természetvédelmi célokat saját tevékenységét akadályozó valaminek tekinti - pedig van rá mód (sőt, ez az egy mód van) összeegyeztetni a gazdasági érdeket és a természetvédelmet. Tőlünk nyugatabbra erre már a múlt században rájöttek. Itthon? Ha a civilek nem lépnek közbe, az erdészetek képesek megszerezni és felhasználni saját céljaikra bármilyen területet - egyszerű telefonhívással. Szóval nem marad más, mint a civil éberség - ezért a cím: a PPZrt, csak ott nem érvényesíti érdekeit, ahol ezt törvényes módon, civil szakemberek, és független hozzáértők megakadályozzák. Ha nincs civil kontroll a PPZrt intézkedik.
Üzenet minden civil szervezetnek
Írtunk róla, hogyan próbálták ugyanezen a helyen megépíteni maguknak a bobpályát. Az nem valósult meg. Talán azért nem, mert a területen ilyesmit egyáltalán nem építhettek volna: szemben azzal az állítással, hogy "minden szükséges engedélyt beszereztünk". Miután a Levegő Munkacsoport beavatkozására a bobpálya tervet elvetették, jött egy új ötlet: ugyanazt a részt parkolóvá alakították. Üzenet ez minden civil szervezetnek, hogy ne felejtsék el, hogy a PPZrt azt tesz, amit akar, mit sem törődve természetvédelmi szabályokkal. A bosszú jól sikerült, mert fáj. Nyilván, ha tudtuk volna, hogy mire készülnek, megakadályoztuk volna.
Vélhetően most is "minden szükséges engedélyt beszereztek", csak éppen a terület továbbra sem lett volna bolygatható! Szerintük ez így sokkal jobb, mint bámulni a tavaszi héricseket. Furcsa dolog az emlékezet: például a PPZrt-nél pár év alatt elfelejtették, hogy ez a terület azért nem bolygatható, mert egy védett növény, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) élőhelye, emellett a Budai Tájvédelmi Körzet területe és egyébként Natura 2000-es terület is. Furcsa dolog az emlékezet! A legtöbb civil szervezet például szervilis kognitív disszonanciában szenved és időről-időre elfelekeznek arról a tényről, hogy a PPZrt nem partner a természetvédelemben, sőt, kifejezetten ellenérdekelt (mondjanak bármit is). Persze érthető: jó lenne hinni, hogy a PPZrt a jó ügyért cselekszik, de ők mindig rácáfolnak.
A képen első ránézésre nem látszanak a virágok, rá kell nagyítani!
Nosza, tegyünk feljelentést!
Hát igen, az remek dolog lenne! A PP Zrt, mint korábban is, lezsírozná a dolgot a hatóságokkal. Ha ez nem megy, röhögve kifizetné a bírságot. Ha pedig az eredeti állapot visszaállítására köteleznék, azon megintcsak jót röhögnének. Mennyire hasznos a följelentés? Errről itt a blogban már megírtuk a lényeget (saját tapasztalatból):
de iure
A meghiúsult bobpálya-project egy nagyszabású, amolyan igazi Pilisi Parkerdő Zrt-s hübrisz része volt. Ennek lett egyik következménye a Vadasparki büfé megnyitása. A büféhez pedig az ott dolgozók autóval mentek föl - szintén megvalósítva a természetkárosítás tényét, mikor kitaposták a tavaszi héricseket. Az is igaz, hogy ezt nem a Pilisi Parkerdő Zrt"okozta". Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mikor vették ki ezt a területet a Budai Tájvédelmi Körzetből, vagy a N2-es védelemből...
A fenti képek egyike a Vadaspark melletti Adonis vernalis élőhelyen készült (a virágok láthatóak a képen), a másik kép ugyanitt készült azután, hogy a virágok helyén létesítették ezt a "fejlesztést" - placcot, vagy mifenét.
A hücpe, mint PR műfaj
A hivatkozás, miszerint a büfések már kitaposták a tavaszi héricseket, nem lenne idegen a Pilisi Parkerdő Zrt hozzáállásától, ahogyan az sem, hogy az erre a területre koncentrálódó turistaforgalom (amit szintén a Pilisi Parkerdő Zrt fókuszál ide) micsoda egyéb kártételeket okoz a környéknek - amire majd hasonlóan lehet hivatkozni később.
Feketeleves
A természetvédelmi civil szervezetek semmit sem tesznek, mert megfélemlítettek
A természetvédelmi hatóságok tehetetlenek, mert a Pilisi Parkerdő Zrt állam az államban
A rendőrség szintén nem tesz semmit
Tudjuk: a természetvédelem igazi megvalósíthatósága kizárólag az érdekeltek bevonásával lehetséges (és itt nem a Pilisi Parkerdő Zrt az érdekelt, mert legjobb volna ha nem létezne - ami ugyanígy érvényes a nemzeti parkokra és a civil szervezetek egy részére is). Az érdekelt fél itt a lakosság - az agglomerációban élők. Nekik nem fűződik érdekük a Pilisi Parkerdő Zrt fennmaradásához, sőt: mivel a munkalehetőségeket és a fejlesztéseket éppen a Pilisi Parkerdő Zrt akadályozza, miközben minden igazi érdekeltnek pont az lenne a lényeg, hogy megvalósulhassanak a helyi elképzelések, az egész agglomeráció lendülhetne föl, ha a Pilisi Parkerdő Zrt egy csapásra megszűnne. A természetvédelem soha nem volt a helyi fejlesztésektől elválasztható: ezt a természetvédők régen belátták tőlünk nyugatra (a gondolat a Nobel-díjas Wangari Mathaiitól ered). A lokális kezdeményezések egyrészt szétoszlatják a turisztikai terhelést, másrészt irányítják azt - ezzel eleve a természeti értékek védelmét valósítják meg. Emellett, az ilyen kis léptékű kezdeményezések kontrollálhatóak maradnak. Egy kis közösség gondolkodhat természetvédelmi szempontok mentén.
A Pilisi Parkerdő Zrt sohasem volt hajlandó ilyesmire és soha nem is tett semmit sem a lakosságért sem a természetvédelemért. Ezek az "elemek", mint természet és ember, pusztán zavaró jelleggel vannak jelen számukra.
Keseregnek is sokat miatta, hogy milyen nehéz dolguk van ezzel a sok turistával... akik még a levesükbe is beleköpnek és lefizetni sem hajlandóak senkit.
A Pilisi Parkerdő Zrt csupán rutin ujjgyakorlatot mutatott be, mikor a rendőrségi feljelentésünket egy telefonhívással sztronózta: ez az ügyintézési módszer ugyanis általános és hagyományos a berkeikben.
Milyen a valóság?
Ahogyan ennek a blognak az első bejegyzését elindítottam, pont erre a gyakorlatra akartam példát hozni, elmesélni, hogy hogyan is működik valóságosan a PP Zrt, mint állam az államban. Az esetet követően történt, hogy följelentést tettem a PP Zrt ellen és megtanultam, hogy a rendőrség nyilván haveri szálakon kötődik és a PP Zrt zsebében van (a feljelentésről). De ezen tapasztalat híján, ez a korábbi ügy egy másik hasonló helyzetet példáz.
Egyfelől: megtanultam ebből, hogy a PP Zrt retteg a nyilvánosságtól. Egy olyan botrány, amit ez az ügy kiválthatott volna nem kellett nekik: vagyis van olyan eszközi, amivel a civilek igenis fölléphetnek ellenük, csak okosan kell intézni a dolgot. Másrészről: nincs ma olyan szakhatóság, vagy ellenőrző illetve engedélyező szakmai szervezet, amelyet a PP Zrt ne tudna kilóra megvenni valahogyan és nincs az a törvénytelenség, amit a PP Zrt ne tudna hivatalossá tenni és engedélyeztetni. Szabálysértés? Bűncselekmény? A törvények kijátszása? Korrupció? Megfélemlítés? Zsarolás? Hűtlen kezelés?
Gondoljuk el: a szóvivő azt nyilatkozza, hogy minden engedélyt beszereztek. Ez természetesen igaz. Ami hamis az állításban az az, hogy ezek csak formális engedélyek. Hogy-hogynem, de az engedélyező hatóság olyan beruházásra adott engedélyt, amit a PP Zrt olyan gyorsan elvetett, mint a forró krumplit, amikor egy civil bemutatta, hogy a tervezett beruházás hány különböző természetvédelmi szabályt sért egyidejűleg.
Kérdezzük már meg, milyen "szakmai fórum" (vagy kik voltak azok?) volt az, amely engedélyt adott a PP Zrt részére, hogy természetkárosítást hajtson végre hivatalosan?
Budakeszi környékén nagy változások
készülnek az erdőkben. A helyi erdőgazdálkodó arra készül, hogy hálózatos
nyiladékrendszert hozzon létre, ahol 4 m széles nyiladékok futnak egymástól 40
m távolságra. Könnyebben lesznek kilőhetőek a vadak? Könnyebben lesz
kitermelhető a fa? Megkérdezhetjük, azt is, hogy miért teszik ezt, de ugyanígy
föltehetjük a kérdést, hogy milyen jogon?
A lakosság ugyanis laikus. Mivel
pedig az erdészet számára zsenánt, hogy kommunikáljon, a lakosság nem tud
semmit, viszont kombinál. Összerakja a dolgokat és ki-ki vérmérséklete szerint
találgatja, hogy vajon mire készülnek már megint.
Azt a kérdést is fölteszik tehát, hogy
milyen jogon jár el így az erdőgazdálkodó, ugyanis a lakossági tapasztalat az,
hogy az erdőgazdálkodó gyakran nem tartja meg a rá vonatkozó szabályokat.
Rögtön kezdve azzal, hogy a tevékenységét nem teszi nyilvánossá, pedig
közérdekű adat, mivel közfeladatot ellátó szervről van szó (a sor folytatható
lenne).
Szakma? na jó, de melyik?
Az erdész-szakmai érveket félretéve
(mivel itt szó sincs ilyesmiről) a lakosság számára adható magyarázat nagyon
egyszerű. A gazdálkodó számára van néhány olyan szabály, amit saját érdekében,
önszántából is be kell tartania. Elsődlegesen, hogy minél nagyobb nyereséget
termeljen. Ezzel együtt, hogy minél kisebb ráfordítással sikerüljön a nagy
nyereséget megtermelnie. Harmadszorra pedig az, hogy ezt a tevékenységet
lehetőleg minél hosszabb ideig végezze (általában ezt összevonják a
szükségszerű növekedés elvével is). Gondoljunk bele: nincsen olyan üzleti
vállalkozás, amely ne ugyanígy működne. A szempontok lényegi köre ezzel be is
zárult. Nincsen semmilyen ezeknél előbbre való szempont a gazdasági szereplők
számára, minden más megfontolás alárendelt ezeknek.
Üzleti érdek
Az erdészet a természetvédelmi szempontokat,
turisztikai igényeket, a törvények betartását mindaddig figyelmen kívül
hagyhatja (úgymond "üzleti érdekből"), amíg valaki nem tesz olyan
lépéseket, amelyek a fenti elsődleges üzleti szempontok közül egy vagy több
tekintetében figyelembe veendővé nem válik: amíg így vagy úgy de az erdészetet
érdekeltté nem teszi abban, hogy figyelembe vegye ezeket.
A lakosság nem érti, hogy egy
közfeladatot ellátó szerv, miért nem kommunikál és miért nem látja el a
feladatát sok dolgoban, amiben pedig igen, abban mit és miért csinál, de a
lakosság csak számonkérni tudja ezt. Nincsen rá eszköze, nem tudja az
erdészetet érdekeltté tenni abban, hogy az a munkáját a meghatározott
feladataiban és az előírt módon lássa el.
Nehéz lenne szemére vetni egy gazdasági
társaságnak, hogy az üzleti tevékenységét azokhoz a szabályokhoz igazítja,
amelyek meghatározzák a gazdaság működését. Nehéz volna ugyanígy bárkinek a
szemére vetni, hogyha szembekerül egy megzabolázhatatlan erővel, akkor
visszavonul és nehéz volna egy politikusnak a helyén maradnia, ha nem
zsonglőrködne a választói érdekeivel azok hatalmát szem előtt tartva.
De ha a megfontolásainkból kihagyjuk
ezeket hatóerőket, mintha természetesek vagy maguktól értetődőek volnának, nem
fogjuk megérteni azt, ami történik és még így sem biztos, hogy sikerül.
Szóval, akkor miért is?
Az erdőkben várható beavatkozás magyarázata
egyébként ezután nagyon kézenfekvő. Az erdészet akármilyen reguláris szervezet
is, végtelenül egyszerű, akár egy bot. A négyzetrácsos nyiladékrendszer az
ültetvény erdőkben (az erdészet minden erdőt saját ültetvényeként kezel, ezt se
feledjük el) arra szolgál, hogy megkerülje azt a rendkívüli költségeket az
erdészetre hárító szabályt, hogy a kivett erdőterületeket pótolni kell. A
nyiladékrendszer kialakításakor sok száz köbméter fa lesz letermelhető úgy,
hogy cserébe nem kell erdőt telepíteni.
