2026. november 17., kedd

Mi az a VPD?

 Vapor Pressure Deficit - légköri nedvesség hiánya miatt keletkező hatás, ami csökkenti a növények fotoszintézis-képességét, vagyis fejlődését. 

Az alábbi képen egy tölgy vetést láthatunk, ami 5 évesnél idősebb. 


A tölgy egy évben átlag 200-250 mm növekedést mutat. Ezzel az értékkel számolva ennek a vetésnek egy méter körüli magasságúnak kellene lenni.


A VPD következtében a csemeték nem gyarapodnak. 

Ezért nem szabad kivágni az erdőt: persze a faültetvényekért nem kár, de az erdész nem ok nélkül az erdőt vágja le és nem a saját ültetvényeit. 



Klímaválság? Ugyan, kérem!

Miközben az agrárium már évtizedek óta tapasztalja a klímaváltozás jeleit, valahogyan nem a lényegre fókuszált a politikai döntéshozó réteg. A lényeg elsikkadt. 


A témában a Világ még mindig megosztott. Még mindig van, aki vitatja a klímaváltozás tényét, vagy okait, súlyosságát vagy azt, hogy egyáltalán tehetünk-e bármit is ellene. Sajnos ez a rossz forgatókönyv vált általánossá.

A jó forgatókönyv

Egészen más képet kapunk akkor, ha a klímaválság hatásait elemezzük (vagyis nem tudományos, akademikus kérdésként tekintünk a folyamatok alakulására). A válsághelyzetben feltárul a megoldás lehetősége is, anélkül, hogy a latens white supremacy befigyelne a háttérben: ha azt kérdezzük, tehetünk-e valamit, rögtön érdemes azt is megkérdezni, hogy mi az, amin változtatni tudunk, mi az, amire hatással tudunk lenni. 

Ha a mezőgazdászt vagy erdőgazdálkodót kérdezzük, egyformán prcízen el fogja mondani, hogy a klímaválságból mi érinti őt: a növények gyarapodása (növekedésük, terméshozamuk, fejlődésük) egyaránt visszaesett, lassult; a vegetációs időszak lerövidült és eltolódott. A dolog okára nem fog rákérdezni, vagy a szárazságot fogja említeni, de nem fogja megkérdezni, hogy honnan ez a szárazság vagy milyen jellegű is ez. 

Igazság a részletekben

A növényeknél tapasztalható klimatikus hatás a légköri aszályból következik, ami azért fontos, mert ez ellen nem tudunk tenni például az öntözéssel. A légköri negvesség lokális intézekdésekkel legfeljebb enyhíthető, de nem szüntethető meg, mivel a légkör folyamatos mozgásban van. Globális jelenség tehát és a helyzet javulásának is globálisan kell bekövetkeznie. Talán visszaáll egy korábbi egyensúly. A jelenlegi trend a légköri aszály erősödése, ami a VPD miatt, a növények fejlődését akadályozza. 

Ha a jelenséget nem tudjuk megszüntetni, akkor a gazdálkodási módszereinket vagy a termesztett növényeinket kell megválogatnunk és a helyzethez illesztenünk. Erdőgazdálkodás: ez nehezebb terület, mint a mezőgazdálkodás, ahol egyszerű fajtavariációk vagy más növényfajok termelése egy vegetációs időszakon belül kivitelezhető. Az erdők lecserélése nem egy év, hanem egy évszázad kérdése.

Az erdőgazdálkodó dolga

 Ahelyett, hogy látva a faanyagtermelődés visszaesését a faültetvényeken, az erdőgazdálkodó lobbizna a fidesz kormánynál azért, hogy a nem-ültetvényerdőkből minél több faanyagot vihessen ki, inkább el kellett volna indítani (már ezelőtt 20 évvel) azt a génszelekciós munkát, aminek eredményeként mára már minden (Magyarországon, erdészeti szemmel értékes) fafajhoz rendelkeznénk olyan törzsállománnyal, ami VPD rezisztens. 

Ne tévesszen meg bennünket, hogy az erdészek úgy tüntetik föl munkásságukat, mintha ők volnának a természetes környezet fenntartói, kizárólagos letéteményesei a természetes élő környezet fennmaradásának, tudásukkal és lelkiségükkel! Semmi sem árulkodik jobban, ennek az ellenkezőjéről, mint az, hogy a megfelelő szaporítóanyag begyűjtése és szelekciós állományok létrehozása helyett, az erdészetek nekiálltak kitermelni a még lábon álló erdőket (nem a faültetvényeiket!), mi több, azért lobbiznak a kormányzatnál, hogy ebben támogassa őket. 

Politikai akarat

Én a kormányzat helyében törvényben kötelezném az állami erdészeteket, hogy létrehozzák a VPD rezisztens állományokat. Megtiltanám a fakitermelést annak függvényében, hogy, csak azt a fafajt és csak olyan mértékben engedném kitermelni, amihez az erdész rendelkezik VPD rezisztens pótló-állománnyal. 

Fontos intézkedés lenne, hogy a fakitermelést innentől kezdve (a faültetvényeket leszámítva) csak szálalásos módszerrel végezhessék az erdőgazdálkodók, hogy a VPD hatását ezzel is mérsékeljék (a koronazáródás jelentősen csökkenti a VPD-t).




2026. november 16., hétfő

Az erdészeti egyesület nyílt levele /2026, november/

 Tisztelt Miniszter Úr!

Ön 2026. november 11-én, az ATV Egyenes Beszéd című műsorában a magyar erdőkről is beszélt. Azt mondta, hogy az elmúlt 16, 30, sőt 100 évben „ész nélkül vágtuk ki az erdőket Magyarországon”.

Ez a mondat hamis képet fest az elmúlt évszázad erdőgazdálkodásáról és sok erdészt megbántott. Számos tagunk és kollégánk keresett meg minket: válaszol-e az Egyesület? Válaszolunk, tényekkel.

Mit mutat az elmúlt száz év?

- 1921-ben az ország erdőterülete 1,10 millió hektár volt. 2024-ben 1,96 millió hektár. Ez 1,8-szeres növekedés.

- Az erdeinkben álló fa mennyisége mára meghaladja a 400 millió köbmétert. Ez több mint másfélszerese a 40 évvel ezelőttinek.

- 2000 óta a kitermelés minden évben az éves növedék kétharmada alatt maradt. 2025-ben mintegy 58 százaléka volt.

- A 100 év feletti korosztályokba tartozó erdeink térfoglalása az elmúlt 20 évben a duplájára, 71 ezer hektárról 140 ezer hektárra nőtt.

A Trianon utáni első ötven évben hazánk folyamatosan tűzifaimportra szorult. Csak a ’70-es évek elején váltunk stabilan önellátóvá tűzifából.

Ahol „ész nélkül vágják a fát”, ott az erdő fogy. Magyarországon az erdő száz éve gyarapszik.

Ez nem magától történt. Erdészek és erdőtulajdonosok nemzedékei telepítették, nevelték és gondozták ezeket az erdőket. A kivágott állomány helyén pedig a törvény szerint mindig új erdőt kell nevelni. Ezt nem csupán a törvény írja elő, hanem a szakmánk etikája is. A sok név közül kettőt említünk.

Kaán Károly erdőmérnök Trianon után meghirdette az Alföld fásítását. Az 1923-as Alföld-fásítási törvény az ő programjából született. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt. Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935-ös törvény az ő alapelveire épült. Ezt tekintjük az első hazai természetvédelmi törvénynek. A magyar természetvédelmet tehát egy erdész alapozta meg.

Roth Gyula soproni professzor 1936-ban kezdte meg szálalóvágásos kísérleteit Sopron mellett. Ez annak a folyamatos erdőborítást adó gazdálkodásnak az előfutára, amelyet Ön is előnyben részesítene. A kísérleti terület ma emlékerdő, és továbbra is a kutatást szolgálja.

Október 22-i közleményünkben mi magunk írtuk le, hol van igazuk a kritikusoknak. De más dolog változást kérni, és más egy évszázad szakmai munkáját egy mondattal leminősíteni.

Az erdő nem tud hirtelen fordulni

Ma azokat az erdőket kezeljük, amelyeket erdész elődeinktől örököltünk. Régen a nemzet mást várt az erdőtől, mint ma – az erdészek pedig mindenkor a társadalom erdő irányában támasztott igényeit elégítették ki.

Ma a civil szféra gyors változást szeretne. Ezt értjük, és komolyan vesszük. Ám az erdő olyan, mint egy tartályhajó. A kormányt gyorsan el lehet fordítani, a hajó mégis csak lassan fordul.

Az interjúban Ön is megfontolt, lépésenként való haladásról beszélt. Ebben egyetértünk.

Szakmai kormányzás – a szakmával együtt

Ön elmondta, hogy mindenben együttműködik a civil szervezetekkel. Ezt helyesnek tartjuk. Az erdészekről, mint partnerekről azonban az interjúban nem esett szó.

Az Országos Erdészeti Egyesület 1866 óta működő, független, civil szakmai szervezet. Tagjaink egész életükben az erdővel foglalkoztak.

Ön augusztusban, a 156. Vándorgyűlésünkön azt mondta: „Az erdők ügyében nem lehet tartós eredményt elérni az erdészek nélkül.” Ezzel egyetértünk. Kérjük, hogy a gyakorlat is ezt kövesse.

Ahol egyetértünk

Az interjúban több olyan cél is elhangzott, amelyet támogatunk:

- a fával fűtő családok biztonságos ellátása,

- a hazai faipar ellátása,

- új erdők telepítése és a csatornapartok fásítása,

- az erőművi faégetés felülvizsgálata.

Az évi több millió csemetét is erdészek ültetik majd el. Jó lenne, ha ebben a munkában partnerként számítanának ránk.

wKét kérésünk van

1. Hallgassák meg a szakmát is.

A civil természetvédők gondolatai mellett ismerjék meg az erdészek szempontjait, és vegyék figyelembe ezeket a döntések előtt.

2. Személyes egyeztetést kérünk Öntől.

Szívesen beszélnénk arról is, miből fedezhetők az erdők közfeladatai – egy félnapos erdei sétán pedig megmutatnánk, mit csinál az erdész az erdőben, és miért tart ott egy változás évtizedekig.

A helyszínt és az időpontot Önhöz igazítjuk.

A vitát továbbra is érvekkel és adatokkal szeretnénk folytatni, nem címkékkel és nem indulatokkal.

Az erdő a hirtelen fordulatokat nem szereti. A türelmes, közös munkát viszont meghálálja.

Tisztelettel:

Budapest, 2026. november 12.


Országos Erdészeti Egyesület

2026. november 15., vasárnap

Lakosság vagy erdészek - nincs kompromisszum?

Az ellentét nem új keletű - nem a tisza kormány intézkedései indítottak el valamiféle negatív tendenciát, hanem az erdészetek 200 éves hagyományai és reguláris, merev, változni képtelen hozzáállása.


Facebook post, a tipikus fajtából


Aki valaha vett már részt olyan társadalmasító, egyeztető fórumon, vagy terepbejáráson, ahol az állami erdészet képviselői is megjelentek, annak ismerős lesz, amit leírok.

Az efféle találkozókon általában az szokott történni, hogy az erdészet megmondja, hogy mi lesz, a lakosság pedig tudomásul veszi. Hang- vagy képrögzítő eszközt nem használhatunk, nincsen jegyzőkönyv, sem levezető mediátor, sem meghatározott ügymenet, aminek a végén születhetne egy megállapodás valamiről, határidőkkel, rövid- és hoszzútávú célokkal, stb., szóval olyasmivel, ami ilyen találkozók célja szokott lenni.

2021-ben, egy lakossági panaszt követő terepbejárás után

Ember a tájban

Mindig előhozom Wangari Maathai szavait a természetvédelemről, mert Magyarországon még ismeretlen ez a szemlélet. Sem a nyereségorientált gazdálkodók és egyéb tájhasználók, sem a természetmegőrzésre törekvő természetvédők nem tudták eddig ezt a gondolatot a magukévá tenni:

természetvédelem elképzelhetetlen az érintett felek érdekeltté tétele nélkül

Nálunk, ezzel ellentétben, az erdész és a természetvédő éppen abban értenek egyet, hogy az embert a tájba nem tudják beleképzelni. Márpedig makacs dolog a tény, hogy az emberek össze-vissza téblábolnak és mindenütt megjelennek hívatlanul, tehát ezt nem lehet figyelmen kívűl hagyni, vagy kerítésekkel, büntetésekkel megoldani.

Min vitatkozunk?

Érthető volna, ha az erdész saját megélhetését féltené a természetvédő hagymázas zöld erdőket deliráló perverz nézeteivel szemben, de a fenti posztban jól tettenérhető, hogy mekkora is a szakadék a két csoport között. A természetvédők egy része tényleg idealista és semmiféle gyakorlati érzéke nincsen. Az erdészetek erre nagyon rájátszanak és egyenesen dilettáns, laikus, tökéletesen hozzá nem értő véleményeket tulajdonítanak a lakosságnak, azaz mindenkinek, aki nem az ő szekerüket tolja. 

A természetvédők és a lakosság ugyanígy játszik rá arra, hogy nap-mint-nap látják az erdészt, ahogyan a favágó brigáddal viteti ki a faanyagot az erdőről - ellenőrízetlenül; tapasztalják, hogy bejelentéseikre nem kapnak választ, vagy a válaszban nincs köszönet, mert hülyének nézik őket; belefutnak abba, hogy az erdészet érdekes módon, előbb értesül egy terület megszerzésének lehetőségéről vagy egy kiírt pályázatról és ha valamit mégis sikerül elindítani, az erdészet keresztbe tesz, ahol tud - nem is beszélve arról, amikor a részeg vadász csikorgó kerekekkel áll meg a turista mellett és agresszíven kérdezősködik, hogy mi a fenének ténfereg arrafelé.

Szarva közt a tőgyét

Nyilván rosszul állunk a kérdéshez, noha nem csak Wangari asszony javasol megoldást, de számtalan példát sorolhatnánk, amelyek mind bizonyítják, hogy legalábbis ez a hármas cél (gazdasági tájhasznosítás - természetvédelem - lakossági jelenlét) vagy egyidjelűleg teljesül - vagy egyik sem teljesül.

A fent idézett posztot nem érdemes sokat elemezni, de a lényeg benne van, ezért is hoztam: az erdész önmagát úgy látja, mintha kizárólag az ő birtokában lenne az a tudás, ami a természetmegőrzés, az erdők létezésének egyedüli biztosítéka. Mindenki más ellenség: a természet ellensége. 

Az állami erdészetek ellen, amelyek az erdőt faültetvénynek látják (de erdőnek hazudják)), nem kell szakmai érveket felvonultatni: elég megmutatni azt, hogy abban a feladatban is kudarcot vallottak, ami egyébként tényleg az ő dolguk lenne (a természetvédelem nem az). Az erdészetek mostoha módon bánnak a rájuk bízott vagyonnal. A faanyag kitermelést sem tudják professzionálisan végezni, a közvagyont egyszerűen eltékozolják, néha még el is lopják - a munkájukra vonatkozó szabályokat pedig nem tartják be. Innentől fogva azt képzelni, hogy egy ennél sokkal összetettebb és sokkal nagyobb tudást igénylő természetvédelmi munkát tudnának megvalósítani - hát ez, tényleg idealaista hagymázas elképzelés lenne.  

Vannak jó példák

Az erdész dolga nem az erdő. Az erdésznek a faültetvénnyel kellene foglalkoznia. Az erdőből sem kell kitiltani, még a favágókat sem. De az erdő rentábilis használata nem azonos a fakitermeléssel - nem kizárólagosan fakivételekkel lehet anyagi hátteret teremteni az erdők fenntartásához. Az erdők nem faültetvények. Az erdőkben nem a faültető gazdálkodó érdekei érvényesülnek. De az erdők hasznosítása mégiscsak szükséges, éppen azért, hogy fennmaradhassanak. 

Magyarországon a természetvédők még nem értették meg azt, hogy mit jelent érdekeltté tenni az összes érintett felet az erdők fenntartásában. A faültetvényeket az erdész hozza létre és gondozza és hasznosítsa, az erdőket pedig oltalmazza az a természetvédő, aki az ehhez szükséges anyagi hátteret is elő tudja teremteni. Aki képes fölfogni azt, hogy nem fog megmaradni egyetlen talpalattnyi zöld terület sem, ha továbbra is úgy akarjuk megvédeni az értékeinket, hogy senkit nem engedünk oda. Ahatékony természetvédelem éppen az ellenkezőjét teszi: a tájat hasznosítja úgy, hogy a lakosságot bevonja ebbe a folyamatba.




2026. november 13., péntek

Erdő vagy ültetvény?

 Azt hiszem kicsi zavar uralkodik a fejekben erdő-ügyben és eleve mást lát az erdész és mást mindenki más, mikor az erdőben jár.

ősbükkös a János-hegy É-Ny-i oldalán

Erdész attitüd

Az erdész úgy állítja be magát, mint a természetvédelem munkását, aki nélkül pusztaság lenne a magyar táj. A baj az, hogy ezt el is hiszi.

Az igazság azonban az, hogy az erdész faanyagot termel és ad el. Az ő szemében van értékes és kevésbé értékes faanyag. Piaci kereslettől függően. Az erdőgazdálkodó persze nem tudja érzékenyen követni a piaci igényeket. Ha nagy a kereslet a kemény fára, nem tud cilinderéből kemény fát elővarázsolni.

Szóval mit csinál az erdész? Erdőt ültet? Nem.
Fákat ültet. Nagy különbség! A faültetvény is erdő, csak kicsit más, mert rosszkor és rossz helyen van, nincs benne diverzitás, egyfajú, egykorú és nem arra a talajra és nem arra a klímára való fákból áll, mivel nem az a cél, és nem az a szempont, hogy természetes erdő jöjjön létre - ami mindennek az ellenkezője.

ipari nyárfa ültetvény


A faültetvény ugyanis úgy van kitalálva, hogy a letermelés és a gondozás mindig minél kisebb ráfordítást igényeljen. Ennek érdekében azonos fajú és azonos korú fák alkotta ültetvények lennének a célravezetőek, amelyek szépen sorban, elvágólagosan helyezkednek el, feltáróutak vannak közöttük, lehetőleg lebetonozva, hogy esőben is lehessen dolgozni.....ugye, erdész kollégák! esetleg lámpásokkal a fejszanyélen, hogy éjszakai is folytatódhasson a munka...

Vegyünk egy példát!


Egy alföldi akácerdő (Robinia pseudoacacia) nem csupán alleloptikus, tájidegen és azonális faj, de a legjobb tüzifa és nem utolsó sorban ez mentette meg az országot a II. VH után. Ha ebből ültetvényt hoznak létre, nagyon jól hasznosítható erdők fognak kapni, amit ráadásul 3-4 alkalommal is le lehet vágni. Az erdésznek ez lehet a tüzifa ültetvénye (másra nemigen jó, mint karónak és tüzifának és talán homokon megterem benne még a homoki szarvasgomba is).

Nyárfát ültetvényben ültetni szintén nagyon okos dolog - bár másnak ez sem hasznosítható, mint papír alapanyagnak. Az erdésznek ez lehet a papírfa ültetvénye.

Vagyis, amikor papírfára van kereslet, vagy tüzifa iránt van igény, akkor hol az egyik, hol a másik erdőből termel.

akácerdő

Magyarország klimatikus viszonyai megváltoztak. Azok az azonális (nem ezen a klímatikus és talajviszonyokon terjedő-erdőalkotó) fajok, amelyek a VPD miatt most nem tudnak úgy faanyagot szaporítani, ahogyan az az erdésznek érdeke, akkor rögtön ki akarja vágni azt az erdőt, amiben ez a fafaj van.

Amikor sok évtizede elültették, még megmaradtak a tölgyerdők a Pilisben, Bükkerdők a Budai hegységben. De már akkor sem voltak oda valók. Vagyis az erdész már akkor sem természetes erdőket nevelt, hanem ipari ültetvényeket hozott létre.

A bükk megmarad magasabb zónában és a tölgy őshonos az alföldön. Tehát, ha az erdész tényleg erdőt akarna nevelni, eszébe sem jutna belenyúlni ezekbe a folyamatokba. Ami, ahol nő, az való oda.

A természetesen fejlődő erdő soha nem egyfajú, soha nem egykorú és soha nem azonális. Az erdész számára rémálom egy ilyen erdő. Nem is bírja ki, hogy be ne menjen és tönkre ne tegye!



2026. november 11., szerda

Mit tehetne a kormány?

A erdőgazdálkodók évek óta tisztában vannak a klímaváltozás hatásával az erdők faanyag termelődési jellemzőire. Ugyanazon az éghajlaton, ugyanazon a talajon ugyanaz a faállomány az eltelt évek alatt szignifikáns növekedésbeni visszaesést mutat.


Mellékelt képen egy 5+ éves tölgy-vetemény látható. A faj növekedése átlagosan ~250 mm évente, tehát ennek a veteménynek kb. egy méter magasnak kellene lennie a jelenlegi 300 mm helyett.

Európában az utóbbi években végzett vizsgálatok eredményei egyértelműen figyelmeztetnek a korábbi faanyag növekedés visszaesésére. Magyarországi vizsgálatok nem állnak rendelkezésre ilyen részletességgel, de a meglévő adatok alapján a csökkenés egyértelmű (területtől és fajtól függő). 


Klímaváltozás


A jelenség hátterében elsődlegesen a "vapor pressure deficit" áll, ami gyakorlatilag a légköri nedvesség hiánya. A jelenség globális probléma, a klimatikus változások indikátora és egyben felfokozója is. Egyúttal az ember életére közvetlen hatást is gyakorol azáltal, hogy a növények (a kultúrnövényekkel együtt), nem képesek a fotolízisre, ami akadályozza a fotoszintézis lezajlását, azaz a növény vegetációs folyamatait.

VPD, mint gazdasági tényező

Az erdőgazdálkodók érvényben lévő szerződései a VPD figyelembevétele nélkül születtek. Ezért, ha teljesíteni akarják a szerződében vállaltakat, akkor le kell vágniuk a korábban hasznosításra nem engedélyezett, védett állományokat is.

Az előző fidesz kormányzattal összhangban, az új kormányzat sem ellenőrzi saját, állami erdészeteinek tevékenységét. Azt a stratégiai fenntarthatósági, klímaérzékeny hozzáállást, amivel reagálni kellene a folyamatosan alakuló klímaválságra, a magyar kormány nem vállalja föl. Nincsen politikai akarat az erdők megőrzésére.

A megoldás az lenne, ha a kormány átmenetileg betiltaná a fakitermelést a nem ültetvény-erdőkben (függetlenül azok természeti értékétől), ezzel párhuzamosan, a szóbanforgó gazdálkodó szervek  működését átalakítaná úgy, hogy más erdő- és tájhasználati módszerek működtetésére állítaná át őket. Az átmeneti időszakot kihasználva, a jövőbeni erdőpótlásokhoz olyan törzsállományt kell szelektálni, amely VPD rezisztens.

A fakitermelés szüneteltetésének legalább addig kell tartania, ameddig a szükséges törzsállomány létre nem jön. Fakitermelési és visszatelepítési programot kell tervezni, és az erdészeti törvényt is át kell alakítani, úgy, hogy ilyen klímaváltozás-követő erdészeti tervek nélkül ne működhessen a jövőben egyik állami erdőgazdálkodó sem.

Az ilyen, erdészeti gazdálkodókra vonatkozó törvények eddig hatástalanok voltak az állami erdészetekre nézve. Sem a természetvédelmi hatóság, sem az erdészeti hatóság, de még a rendőrség hatásköre sem terjedt ki az állami erdészetek működésére.

Ennek is meg kell változnia, hogy a klímahelyes, fenntartható erdőgazdálkodás megvalósulhasson. A meglévő gyakorlattal ellentétben szükség van egy felügyeleti szervre, amely az állami erdészetek munkáját meghatározza és ellenőrzi, úgy természetvédelmi, mint gazdasági szempontból.

2026. november 10., kedd

2026 a fordulat éve lehetne


 Az új kormányra váró intézkedések

  • a következő költségvetésből vegyenek ki minden olyan tételt, ami az erdészetek támogatását célozza
  • vizsgálják felül az erdészetek gazdálkodását, munkáját, veszteséges működésük okait
  • vizsgálják felül és írják újra a szerződéseket, amelyeket az erdészetek korábban kötöttek a faanyag értékesítésre
  • hozzanak létre egy szakmai szervezetet, amely az állami erdészetek munkáját monitorozza, feladatait meghatározza és számonkéri, ellenőrzi a gazdálkodásukat, gazdaságos működésüket felügyeli
  • alkossák újra az erdészeti és természetvédelmi törvényt
  • indítsanak párbeszédet a lakosság, természetvédő, gazdasági szakember és gazdálkodó részvételével
  • kötelezzék az erdészeteket arra, hogy szelekciós eljárással olyan fafaj-változatokat hozzanak létre, amelyek rezisztensek a légköri aszályra és törzsállományként szolgálhatnak az erdőpótláshoz 
  • mindaddig, ameddig a légköri aszályra rezisztens törzsállományok nem állnak rendelkezésre, a fakivétet tiltó rendelettel (és ennek szigorú ellenőrzésével) akadályozzák meg az idős erdők, védett erdők kivágását

Miért most?

A globális klímaváltozás jelenségköréhez tartozik a légköri aszály, a VPD (vapor pressure deficit), ami a növények fejlődését akadályozza és így az erdőkben termelődő faanyag mennyiségét is minimálisra szorítja vissza. Ilyen körülmények között a korábban folytatott fakitermelés, a korábban használt módszerek, a korábbi szemlélet és a korábbi szerződések tarthatatlanok. 

Ezen a képen egy 5+ éves ültetvény-tölgyes látszik:
ezeknek a fácskáknak mára 1 m magas fiataloknak kellene lenniük

ugyanez az ültetvény távolról nézve

Az erdészet feladatai gyökeresen átalakultak, amit az állami erdészetek nem követtek le: a pillanatnyi haszon érdekében folytatott fakitermeléssel és az átláthatatlan működéssel az állami erdészetek már korábban is károsították az erdőállományt: vagyis a magyar embereket, a jövő nemzedékeket.

A megoldás egyik része a gazdálkodási profil átalakítása: egy rentábilisabb működési ágazatra való áttérés, amely az erdészetek számára magasabb bevételt jelent a faanyag értékesítésénél, ugyanakkor tovább biztosítja a faanyag kivéteket kivételes esetekben, ültetvényerdőkből - az erdők pótlására pedig, légköri aszály rezisztens állományokat kell létrehozni.

Azonban bármilyen intézkedés történjen is, 

elengedhetetlen az állami erdészetek munkáját ellenőrző, felügyeleti hatóság felállítása. 

Ennek híján semmilyen biztosíték nincsen arra, hogy az állami erdészetek, amelyek eddig sem tartották be a munkájukra vonatkozó szabályokat, innentől be fogják tartani vagy  jobban fognak gazdálkodni a rájuk bízott vagyonnal és nem csupán veszteséget termelnek.

Válságmenedzsment

El kell indítani a likviditási intézkedések helyett, azt a stratégiai átalakítást, amelyet az állami erdészetek veszteséges működése tesz indokolttá. Eddig az állam megállt a különféle támogatási módszereknél, amelyek életben tartották saját veszteséges vállalatait - a klímaválság azonban további lépéseket követel: külső körülmények kényszere alatt talán a kormány is végre elindítja a válságmenedzsment szükséges további lépéseit, amelyek sokkal messzebbre vezetnek, mint azt a kormányzat jelenlegi intézkedéseinek láttán tapasztaljuk.