Mit tehetne a kormány?

A erdőgazdálkodók évek óta tisztában vannak a klímaváltozás hatásával az erdők faanyag termelődési jellemzőire. Ugyanazon az éghajlaton, ugyanazon a talajon ugyanaz a faállomány az eltelt évek alatt szignifikáns növekedésbeni visszaesést mutat.

Mellékelt képen egy 5+ éves tölgy-vetemény látható. A faj növekedése átlagosan ~250 mm évente, tehát ennek a veteménynek kb. egy méter magasnak kellene lennie a jelenlegi 300 mm helyett.

Európában az utóbbi években végzett vizsgálatok eredményei egyértelműen figyelmeztetnek a korábbi faanyag növekedés visszaesésére. Magyarországi vizsgálatok nem állnak rendelkezésre ilyen részletességgel, de a meglévő adatok alapján a csökkenés egyértelmű (területtől és fajtól függő). 

Klímaváltozás

A jelenség hátterében elsődlegesen a "vapor pressure deficit" áll, ami gyakorlatilag a légköri nedvesség hiánya. A jelenség globális probléma, a klimatikus változások indikátora és egyben felfokozója is. Egyúttal az ember életére közvetlen hatást is gyakorol azáltal, hogy a növények (a kultúrnövényekkel együtt), nem képesek a fotolízisre, ami akadályozza a fotoszintézis lezajlását, azaz a növény vegetációs folyamatait.

VPD, mint gazdasági tényező

Az erdőgazdálkodók érvényben lévő szerződései a VPD figyelembevétele nélkül születtek. Ezért, ha teljesíteni akarják a szerződében vállaltakat, akkor le kell vágniuk a korábban hasznosításra nem engedélyezett, védett állományokat is.

Az előző fidesz kormányzattal összhangban, az új kormányzat sem ellenőrzi saját, állami erdészeteinek tevékenységét. Azt a stratégiai fenntarthatósági, klímaérzékeny hozzáállást, amivel reagálni kellene a folyamatosan alakuló klímaválságra, a magyar kormány nem vállalja föl. Nincsen politikai akarat az erdők megőrzésére.

A megoldás az lenne, ha a kormány átmenetileg betiltaná a fakitermelést a nem ültetvény-erdőkben (függetlenül azok természeti értékétől), ezzel párhuzamosan, a szóbanforgó gazdálkodó szervek  működését átalakítaná úgy, hogy más erdő- és tájhasználati módszerek működtetésére állítaná át őket. Az átmeneti időszakot kihasználva, a jövőbeni erdőpótlásokhoz olyan törzsállományt kell szelektálni, amely VPD rezisztens.

A fakitermelés szüneteltetésének legalább addig kell tartania, ameddig a szükséges törzsállomány létre nem jön. Fakitermelési és visszatelepítési programot kell tervezni, és az erdészeti törvényt is át kell alakítani, úgy, hogy ilyen klímaváltozás-követő erdészeti tervek nélkül ne működhessen a jövőben egyik állami erdőgazdálkodó sem.

Az ilyen, erdészeti gazdálkodókra vonatkozó törvények eddig hatástalanok voltak az állami erdészetekre nézve. Sem a természetvédelmi hatóság, sem az erdészeti hatóság, de még a rendőrség hatásköre sem terjedt ki az állami erdészetek működésére.

Ennek is meg kell változnia, hogy a klímahelyes, fenntartható erdőgazdálkodás megvalósulhasson. A meglévő gyakorlattal ellentétben szükség van egy felügyeleti szervre, amely az állami erdészetek munkáját meghatározza és ellenőrzi, úgy természetvédelmi, mint gazdasági szempontból.

2026 a fordulat éve lehetne

 Az új kormányra váró intézkedések

• a következő költségvetésből vegyenek ki minden olyan tételt, ami az erdészetek támogatását célozza
• vizsgálják felül az erdészetek gazdálkodását, munkáját, veszteséges működésük okait
• vizsgálják felül és írják újra a szerződéseket, amelyeket az erdészetek korábban kötöttek a faanyag értékesítésre
• hozzanak létre egy szakmai szervezetet, amely az állami erdészetek munkáját monitorozza, feladatait meghatározza és számonkéri, ellenőrzi a gazdálkodásukat, gazdaságos működésüket felügyeli
• alkossák újra az erdészeti és természetvédelmi törvényt
• indítsanak párbeszédet a lakosság, természetvédő, gazdasági szakember és gazdálkodó részvételével
• kötelezzék az erdészeteket arra, hogy szelekciós eljárással olyan fafaj-változatokat hozzanak létre, amelyek rezisztensek a légköri aszályra és törzsállományként szolgálhatnak az erdőpótláshoz 
• mindaddig, ameddig a légköri aszályra rezisztens törzsállományok nem állnak rendelkezésre, a fakivétet tiltó rendelettel (és ennek szigorú ellenőrzésével) akadályozzák meg az idős erdők, védett erdők kivágását

Miért most?

A globális klímaváltozás jelenségköréhez tartozik a légköri aszály, a VPD (vapor pressure deficit), ami a növények fejlődését akadályozza és így az erdőkben termelődő faanyag mennyiségét is minimálisra szorítja vissza. Ilyen körülmények között a korábban folytatott fakitermelés, a korábban használt módszerek, a korábbi szemlélet és a korábbi szerződések tarthatatlanok. 

Ezen a képen egy 5+ éves ültetvény-tölgyes látszik:
ezeknek a fácskáknak mára 1 m magas fiataloknak kellene lenniük

ugyanez az ültetvény távolról nézve

Az erdészet feladatai gyökeresen átalakultak, amit az állami erdészetek nem követtek le: a pillanatnyi haszon érdekében folytatott fakitermeléssel és az átláthatatlan működéssel az állami erdészetek már korábban is károsították az erdőállományt: vagyis a magyar embereket, a jövő nemzedékeket.

A megoldás egyik része a gazdálkodási profil átalakítása: egy rentábilisabb működési ágazatra való áttérés, amely az erdészetek számára magasabb bevételt jelent a faanyag értékesítésénél, ugyanakkor tovább biztosítja a faanyag kivéteket kivételes esetekben, ültetvényerdőkből - az erdők pótlására pedig, légköri aszály rezisztens állományokat kell létrehozni.

Azonban bármilyen intézkedés történjen is, 

elengedhetetlen az állami erdészetek munkáját ellenőrző, felügyeleti hatóság felállítása. 

Ennek híján semmilyen biztosíték nincsen arra, hogy az állami erdészetek, amelyek eddig sem tartották be a munkájukra vonatkozó szabályokat, innentől be fogják tartani vagy  jobban fognak gazdálkodni a rájuk bízott vagyonnal és nem csupán veszteséget termelnek.

Válságmenedzsment

El kell indítani a likviditási intézkedések helyett, azt a stratégiai átalakítást, amelyet az állami erdészetek veszteséges működése tesz indokolttá. Eddig az állam megállt a különféle támogatási módszereknél, amelyek életben tartották saját veszteséges vállalatait - a klímaválság azonban további lépéseket követel: külső körülmények kényszere alatt talán a kormány is végre elindítja a válságmenedzsment szükséges további lépéseit, amelyek sokkal messzebbre vezetnek, mint azt a kormányzat jelenlegi intézkedéseinek láttán tapasztaljuk. 

Az 5 hücpe - és a hatalmi pr

Mit akar az új kormányzat? 

Azt tudjuk, mit akart a korábbi.

---

A magyar átlag

A tisza kormány nem mutat érdeklődést a természetes, élő környezet gazdasági hasznosításának és a tájhasználat egyéb formáinak fenntarthatóvá tétele iránt.

Egy 5+ éves tölgyültetvény állapota, 2026 őszén

Korántsem újdonság ez, egyszerűen hozzák a papírformát, körülbelül így állt hozzá a kérdéshez az elmúlt évek minden korábbi kormányzata. Magyarország le is van maradva, ennek megfelelően, ami a fenntartható gazdálkodást illeti. Ugyanakkor, az utóbbi években ráerősített a dologra a VPD (vapor pressure deficit), ami azáltal, hogy a növény levelén érvényesülő fizikai hatás gyakorlatilag elszívja a nedvességet, megakadályozza a fotolízist, melynek során a növény vízbontás révén, hidrogént és oxigént ad át a környezetének és működteti a fotoszintézist. A növények nem tudnak gyarapodni, gyakran idő előtt ellhullatják (vagy leszárítják) leveleiket. A jelenség a légköri aszály következménye, amin nem segít az sem, hogyha öntözzük a növényeket. A fenti képeken azt láthatjuk, hogy mit jelent a VPD a gyakorlatban: az ültetvény tölgy csemetéi öt évesek. A tölgy növekedése átlagosan 250 mm évente. Ezzel számolva, ezeknek a csemetéknek kb 1 m-esnek kellene lenniük. Mint látható, egyik sem magasabb 300 mm-nél.

Légköri aszály

Magyarország kontinentálsi éghajlatából adódóan arra a csapadékra számíthat csupán, ami az evapotranszspiráció (ET) révén levegőbe kerülő vízpárát tartalmazó légtömeg elmozdulása révén jut el hozzánk. Azutóbbi években romló tendenciát mutat az ilyen csapadék elmaradása és egyre inkább érvényesülnek a légköri aszályból eredő negatív hatások. 

Nem gyarapszanak az erdők

Az erdészek tisztában vannak ezzel a romló tendenciával és azzal is, hogy a légköri aszályra rezisztens faegyedekből lehetséges volna ellenálló állományokat szelektálni, csakhogy ehhez sok időre van szükség. Amikor az erdészetek szerződést kötöttek a biomassza erőművekkel és a "szociális tüzifa" programhoz biztosítandó faanyagra az állammal, nem kalkulálták be a VPD hatását és azt, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek nem fognak tudni eleget tenni. Megtehették ezt, mert a kormány engedélyt adott részükre, hogy a védett erdőket letermeljék.

Mi a baj ezzel?

A védett erdők letermelése azt okozza, hogy ezek a területek sem fognak visszaerdősülni a VPD miatt. Az erdészetek nem is tudnának faanyagot értékesíteni, ha nem kaptak volna engedélyt a védett erdők kitermelésére, mert saját ültetvényeikhez nem akarnak hozzányúlni. A védett erdőkre vonatkozó, fakivételt tiltó szabály feloldása szembe megy a természetvédelmi célokkal és a fenntarthatóság szemléletével és egyedüli nyertese az erdészet - pontosan olyan intézkedésről van szó, amit végveszély, gazdasági kataklizma megelőzésére vagy háborús pusztítást követően kialakult rendkívüli helyzetben, kényszerből kell meghoznia egy kormányzatnak. Ilyen helyzet - ismereteim szerint - nem áll fenn. Az erdészeteket segítő beavatkozás mögött az állhat, hogy ezek az állami gazdálkodók veszteségesen üzemelnek és az állam próbálja tőkeinjekcióval életben tartani őket.

Tárgyalások a természetvédelemmel

Történnek egyeztetések a természetvédelem és a gazdálkodók között. De, sajnos ezekből az egyeztetésekből kimaradnak az érintett felek, hiszen nem az NGO szervezetek teszik a lakosságot, és a természetvédők sem a természetvédelemért felelős helyettes államtitkár egy személyben, ráadásul sem a gazdálkodók, sem a természetvédők nem gazdasági szakemberek. Hiányzik az asztal mellől még egy résztvevő: a mediátor, aki moderálja a diskurzust, mert tudjuk, hogy az erdészetek az efféle tárgyalásokat hajlamosak leuralni.

A párbeszédre szükség lenne és Gajdos László elsődleges feladata éppen az volna, hogy ezt a párbeszédet szervezze. De nincsen politikai akarat a fenntartható gazdálkodásra és a természetvédelemnek, mint stratégiai célnak a megvalósítására - a globális klímaváltozás problémájára adott válaszok, pedig semmilyen intézkedésben nem tükröződnek.  

Ferenc Zoltán erdészetért felelős helyettes államtitkár és az 5 hücpe

1.  "Az erdészetek jövőre a természetvédelmi szabályok betartásával fognak működni" - ezekszerint eddig nem így működtek (mondjuk, mi tudtuk)
2. Az erdészetek óvják az erdőket és munkájuk nélkül az erdők eltűnnének - az erdész faanyagot akar értékesíteni, ehhez pedig erdőre van szüksége: levágja, de nem védi az erdőt, mint ökoszisztémát
3. Gajdos László moratóriumot hirdet nyáron - amikor az erdészetek egyébként sem dolgoznak
4. Fásítási programot kezdeményeznek és erdőket telepítenek: ez megintcsak az erdészetek törvényben előírt kötelezettsége, de most majd az adófizetők fogják elvégezni
5. A szociális tüzifa programban az erdészetek a lakosságot segítik - de azt, hogy ez az adófizetőknek mennyibe kerül, senki nem köti az orrukra, de az vélelmezhető, hogy az erdészetek nem ingyen vágják, szállítják és adják át a tüzifát
6. Az erdészetek szerződéseket kötnek, amelyeket nem tudnak teljesíteni - a kormányzat megtámogatja őket

Gajdos László tárcájának feladatai - lennének

A fenti hücpék jól mutatják, hogy voltaképpen minden intézkedés mögött az erdészetek érdekeit tartja szem előtt a kormány. Mindaddig, ameddig a kormányzat nem alakítja át a jelenlegi rendszert és nem teszi számonkérhetővé a saját gazdálkodó szervezeteit, addig vajon mennyire lehet elhini, hogy bármilyen változás is történik majd?

Az erdőgazdálkodónak nem jelent semmilyen anyagi kiesést az ágazatváltás, ha a veszteséges fakitermelésről más működési módra tér át! Erre sok nemzetközi és néhány hazai példa is létezik és az erdészetek pontosan tisztában vannak vele, hogy a fakitermelés nem jövedelmező. 

Amire előbb-utóbb sort kellene kerítenie az élő környezetért felelős minisztériumnak, együttműködve a gazdasági és fejlesztési minisztériumokkal, ha az erdészetek munkáját össze szándékoznának hangolni a klimatikus problémákkal:

• Az összes védett erdőre, vagy közelítően természetes erdőre vonatkozó általános vágási tilalom ameddig klímahelyes, a légköri aszályra rezisztens törzsállomány létrehozásra nem kerül, legalább a letermelt erdők fafajaiból (további kitermelés, csak ezen rezisztens törzsállományok megléte után, és azok méretével arányosan)
• Az erdészeti törvény átalakítása
• Az erdészetek álatalkítása Zrt-ről
• Az erdészeti hatóság átalakítása
• Alternatív gazdálkodási módszer fókuszba helyezése az erdészetek (és a természetvédők) számára
• A természetvédelmi törvény átalakítása
• Az állami erdőgazdálkodók szigorú ellenőrzése, működésük alárendelése a természetvédelem és a fenntartható gazdálkodás szempontjainak - a fakivétek drasztikus visszaszorítása
• Szigorú fellépés a rablógazdálkodás ellen

Miért kell annyira a védett erdő?

Nem nagyon érthető a laikus számára, hogy hogyan és miért vált olyan fontossá a védett erdők kitermelése, sem az, hogy mi köze van ennek a rászorulók megsegítéséhez

a szociális "tüzifa"

Klímaváltozás

"Küzdj a klímaváltozás ellen: ültess fát, használj fát!" - ezt a szlogent olvasva nem lesz tisztább a kép, nem is azért idézem, hanem azért, mert az erdészetek logikáját gyönyörűen bemutatja. A klímaváltozás miatt, az újulat vagy ki sem hajt, vagy nagyon lassan fejlődik, idő előtt leszárad. Mi az erdészek válasza erre? Levágni a védett erdőket! Nem, nem az ültetvényeket. Miért? A magyarázat abban van, hogy az erdészetek (hazánkban - hiszen másutt már régen nem így van) az erdő hasznásítását kizárólag a faanyag kitermelésében látják. Az erdészet szemében kizárólag a faanyagnak van értéke - az erdőnek, mint élőhelynek, nincsen, hiszen termőhelyként tekint rá, ahol vagy jobban vagy kevésbé jól fejlődnek a fák, azaz termelődik a faanyag.

Az erdész saját ültetvényerdőit nem akarja levágni, mert pontosan tisztában van vele, hogy nem fognak megújulni. Ezért nyúl hozzá a védett erdőkhöz. A logika az ebben, hogy a védett erdők persze ugyanúgy nem fognak tudni megújulni de ez az erdésznek jó: pont ez a célja az egész dolognak! Értsük meg: az erdésznek csak az erdőben termelődő faanyag értékes! Mi történik, ha levágják a védett erdőt?

Természetvédelem

A hazai gyakorlat szerint védetté olyan területeket vagy természeti képződményeket, jelenségeket, élő emlékeket nyilváníthatnak, amelyeknek nagy a természetes értéke (mint pl. egy idős faegyed, egy erdőrészlet, ritka növény: a források eleve védettek (ex lege), stb.). A természetvédelmi gyakorlat tehát teljesen más alapokon áll, mint az erdészet, hiszen egészen más értékrendet képvisel a kettő. Ráadásul, a törvény szerint, ha a védettségre okot adó állapot megszűnik, akkor a korábban védett dolog (terület, faegyed, növényritkaság, stb) elveszíti a védettségét: emiatt pedig nem is vonható védettség alá olyan terület, amelynek nincsen természetvédelmi értéke vagy jelentősége (igen, ez egy baromság, dehát ez van).

Az erdész értékrendjében, csak a faanyag számít, a természetvédő pedig próbálja megőrízni azt, ami értékes, mert ökológiailag fontos. Mi történik tehát, ha a védett erdőket levágják? Degradálódnak és elveszítik védettségüket - jelenlegi klimatikus körülmények között sohasem fognak megújulni. Miért jó ez az erdészeknek? Egyrész, mert megmaradnak az ültetvényerdők, hiszen nem azokat tarolták le. A területek pedig elveszítik védettségüket, emiatt az erdészek számára szabad prédává válnak.

Az új kormányintézkedések

Sajnálatos módon az új kormány intézkedései még mindig az erdészeti lobby (finoman fogalmazva) malmára hajtják a vizet. A kormányzati intézkedések egyike sem irányul a fenti helyzet megváltoztatására. Nagy szavak hangoznak el, általánosságban arról, hogy az erdészetek majd innentől kezdve (érted, mostanáig nem így vol?) majd odafigyelnek az ökológiai szemléletre. Hát persze nem mostantól, de majd, egyszer...

Miért nem hangzik el sem kormányzati természetvédelmi felelősöktől sem civil természetvédőktől az a felvetés, hogy az erdészetek egyetlen fillér bevételtől sem kellene elessenek, ha a gazdasági működésüket átszerveznék. A köztes időszakban nem végeznének fakitermelést, csak ültetvény erdőkben, vagy szálalással. Én a kormányzat helyében kényszerhelyzet elé állítanám a nagyerdészeteket és kikényszeríteném ezt a változtatást. Persze értem én, hogy a Zrt-k és részvényesei nyomást gyakorolnak a kormányra. De a természetvédelem szereplői is megtehetnék ugyanezt, felléphetnének az erdészetek ellenfelei gyanánt.

Változás kell

A természetvédelemben is szemléletváltás kell, nem csupán az erdészetek működésében és hozzáállásában. Nekem vesszőparipám, hogy Magyarországon nincsenek civilek, csak "megélhetési civilek" és NGO szervezetek - de ennek szintén történelmi hagyománya van. A természetvédelmi és erdészeti törvény átalakítása nélkül lehetetlen lesz Magyarországnak megugrani a légköri aszály okozta válság kezelését.

Ameddig a politikusok arról beszélnek, hogy Magyarország "meg kell tartsa a vizet", addig láthatóan sejtelmük sincsen arról, hogy mi a lényeg. Nem, nincsen olyan, hogy Magyarország, vagy Ausztria "vize"! Az öntözés és vízmegtartás semmilyen haszonnal nem jár (a VPD miatt), ameddig a légköri aszály fokozódó trendet mutat. Azon pedig kizárólag bolygószintű összefogás segít! Addig kénytelenek vagyunk kivárni és megőrízni azt, ami van: nem elpusztítani. Azok az erdők, amit most vágnak le (ameddig a VPD miatt a növények nem fejlődnek), vagy nem vagy nagyon lassan tudnak megújulni - jóvátehetetlen károk keletkeznek összetett ökológiai rendszerekben a védett erdőkben, ha azokat levágják.

Az egyetlen járható út?

Van azonnali megoldás az erdészetek átalakítására, de az erdészetek nem hajlandók róla tárgyalni - egyetlen lehetséges utat látnak maguk előtt

• A nagyerdészetek (vagy erdészeti ZRT-k) olyan gazdálkodószervezetek, amelyek kizárólag a profit megtermeléséért dolgoznak. Ezt várják el tőlük (az állam, mint tulajdonos és a részvényesek) és nem működnének megfelelő módon, ha nem ehhez igazodnának
• A természetvédelem mostohagyerek Magyarországon - mindig is az volt: mindig előbbrevaló volt a gazdasági érdek, mint a természetvédelem
• A civilség Magyarországon ismeretlen fogalom - vannak NGO szervezetek, de civil szervezetek nincsenek

Miért ezt a három dolgot kell említenem? Mert a beszélgetésben azt látjuk, hogy a "civil" (ezesetben NGO) GreenPeace és a természetvédelmi kormányzati szakember (aki amúgy tényleg szakember és tényleg ért ahhoz, amiről beszél) szőrmentén bánnak az erdésszel - pont úgy, mint akik tökéletesen tisz(t)ában vannak azzal, hogy az erdész addig ül tárgyalóasztalhoz, ameddig kedve tartja, vagy a vodka el nem fogy. 

Ebben a videóban is ez történik: az erdészeti szakember leuralja a teljes beszélgetést! Szerintem éppen ez az, amin itt lenne az ideje változtatni! Az erdészetek diktálnak a kormányzatnak, egyszerűen azzal, hogy nem ülnek le tárgyalni, ha nem akarnak? Az állam kiszolgáltatott az erdészetek felé és ez olyasvalami, ami elképzelhetetlen egy jól működő rendszerben.

Nem vagyok idealista sem naiv. Vannak erre régóta jól működő külföldi, példák. Van olyan hely, ahol a gazdálkodó szervezetek nem rivalizálnak a természetvédőkkel és a lakossággal. Azt kérdezed, hogyan lehetséges ez - ez a nálunk elképzelhetetlen dolog? 

Wangarĩ Maathai (nőjogi aktivista, természetvédő, <Nobel-békedíj, "a fenntartható fejlődéshez, demokráciához és békéhez való hozzájárulásáért", 2004>) azt tanította nekünk, hogy természetvédelem nem megvalósítható az emberek bevonása nélkül. Mi még ott sem tartunk, hogy megértsük, mit is jelent ez...

A szemléletváltás, amire ma Magyarországon szükség van, onnan kell kiinduljon, hogy a gazdálkodói lobbyt asztalhoz kell ültetni - de vodkát nem szabad felszolgálni. 

Évtizedek óta szereptévesztésben vannak a mezőgazdasági termelők és az erdőgazdálkodók, és ezt kizárólag a kormány tudja ellensúlyozni - amihez viszont politikai akarat kell. A természetvédelem kivihetetlen a gazdasági szereplők részvétele nélkül: érdekeltté kell őket tenni abban, hogy együttműködjenek a lakossággal, a szakmai szervezetekkel - és vice versa: de ha másképpen nem hajlandóak erre, akkor kényszeríteni kell őket.

Abból sajnos egyetlen szó sem igaz, hogy az erdészetek átalakítása havaria helyzethez vezetne. Sokkal valószínűbb, hogy (ami itt nem hangzik el) az erdészetek (mint korábban, ugyanúgy most is) fenyegetik a kormányt azzal, hogy nem működnek együtt és nem folytatják a munkájukat, ha nem az ő elvárásaiknak megfelelően történnek a dologok. 

Miért gondolom, hogy így van? Mert a beszélgetésben nem hangzott el az, hogy mit jelent az erdészetek működési struktúrájának és gazdálkodási formájának átalakítása. Van ennek egy módja (én csak egy ilyen módot látok) - minden más mellébeszélés. 

Nem, hogy naiv nem vagyok, de azt gondolom, hogy az a naiv, aki elhiszi mindazt, amit itt hallott. * 

Az erdészetek (és más szereplők, akik a természetes környezetet használják) partnerként betagozódhatnak olyan összetett működésű rendszerekbe, amelyekben a lakosság és a gazdaság többi szereplője közösen vesznek részt. Van ilyen már sok helyen, nálunk is: ezt a rendszert naturpark-nak hívják (fura, hogy a normális, társadalmi együttműködésnek külön nevet és szervezeti formát találunk ki, de hát ez még mindig jobb, mint útálni egymást és versengeni és megfojtani a másikat egy kanál vízben.

Sajnos sem a természetvédők, sem a lakosok, sem a gazdasági szereplők nem barátkoztak meg még ezzel a gondolattal. Pedig itt lenne az ideje.

* Videóbeszélgetés a Partizánon

Gazdálkodás - természetvédelem - civilség

Mit jelent a gyakorlatban, ha egy gazdasági ágazat és a természetvédelem összeütközésbe kerül (vagy oda juttatják)

John Muir, az első nemzeti park megalapítója szerint, minden hülye tud fát vágni, mert a fák nem tudnak elszaladni. Ezért az ő védelmük, a politika feladata. Tegyük hozzá, azokban az országokban, ahol vannak civilek, a természet védelme nem hárul kizárólagosan a politikusokra.

John Muir

Tudományos megközelítés, természetvédelem, gazdasági hasznosítás és társadalmi igények gyönyörűen összeegyeztethetőek. Kijelentésemet igazolja minden, máshol már megvalósult példája annak, hogy "fahasználat" az is, amikor a turizmus érdekében nem letermeléjük az erdőket, hanem másképpen hasznosítjuk. Magyarországon ezt - ritka kivétellel - még nem tudták megugrani az erdészetek, de ami azt illeti, még a természetvédelem sem. Mivel pedig Magyaroszágon nem létezik olyan, hogy CIVIL, így sajnos nincsen, aki a társadalmi igényeket képviselje - tehát a társadalom sem tudta még megugrani a dolgot.

Az alkalmatlan gazdálkodó

Fölfoghatatlan, hogy a magyar állami erdőgazdálkodók, a rájuk bízott vagyonelemeket képtelenek gazdaságosan kezelni. Ennek fényében nézve, a védett erdők letermelése olyan kérdés, amire egyetlen válasz adható: a letermelésre adott engedély mögött nem szakmai érdek, vagy védhető, vitaálló érveket találunk, hanem politikai akaratot. A politikai akarat azonban nem a rászorulók megsegítése, mégcsak nem is a korábbi szerződések teljesítése, hiszen az állam minden fahasználati igényt teljesíteni tudna az ültetvényerdőkből történő kitermeléssel!  

Ürügynek jó a klímaváltozás is

Az erdők faállománya az egykorú és egyfajú ültetvényekkel nyilvánvalóan szerkezeti átalakításra szorul - csakhogy ezek ültetvényerdők. Az erdőgazda ezekben az erdőkben kezdeményezhetné a fafajok lecserélését a klimatikus változásokra hivatkozva és ennek első lépéseként tarra vághatná saját ültetvényeit - de nem ez történik. Talán mégiscsak van valami (profitszerzési) oka annak, hogy az ültetvényerdők helyett a védett erdők letermelésével akarják a faanyag-igényt kielégíteni? 

Az erdészeti fakitermelési stratégia vagy a fahasználat megváltoztatása, csak a klímaváltozásra adott egyik felelet lenne, de beszélni kell az erdők egyéb jellemzőiről is ennek kapcsán. Például arról, hogy a klíma (és itt elsősorban a légköri aszályról van szó) olyan gyorsan változik, hogy a jelenlegi negatív trend gyorsan megfordulhat. Vagyis megtörténhet, hogy a klíma új egyensúlyi helyzetre jut és az erdők nem szenvednek olyan károkat, mint amelyeket az utolsó pár évtizedben elszenvedtek. Azaz, az erdeink megújulása vagy gyarapodása újra a megszokott szintre tér vissza. Előfordulhat ugyanígy az is, hogy a negatív trend továbbra is megmarad és a fák egyedileg fognak adaptálódni a szárazabb légköri viszonyokhoz. Ez jelenthet nagymértékű erdő-szintű veszteséget, de segíti olyan állomány kialakulását és elterjedését, amely a szárazabb légköri viszonyok között is képes fennmaradni. 

Mindkét esetben azt jelenti ez, hogy semmilyen klimatikus változásokra hivatkozás nem lehet helytálló, amivel a fakitermelés fokozását vagy véderdőkben történő bevezetését (most már: fenntartását) próbálják alátámasztani. 

Ami soha nem történhetett volna meg

A kormányzat nem léphetett volna meg olyan lépéseket, amelyek következtében a védett erdők letermeléséhez kell folyamodni. Ha ilyen szerződések vagy stratégiai elképzelések születtek, akkor ezért az államnak vállalnia kell a felelősséget és a törvénysértő fakitermelési engedélyt a védett erdők kapcsán vissza kell vonnia (az erdészetek java részben állami cégek). A válságra hivatkozás szintén hazugság: az erdészetek sok olyan erdő fölött szabadon rendelkeznek, amelyeknek a levágása nem ütközik törvénybe - de amelyekhez nem nyúlnak hozzá. Ameddig van lehetőség a faanyag igény kielégítésére ezekből az erdőkből, addig nem indokolt a védett erdők bolygatása. A védett erdők levágásával a jelenlegi klimatikus helyzetben, vagyis a légköri aszály miatt (a fotolízis elmaradása), olyan helyzet áll elő, hogy a védett erdők nem fognak tudni megújulni - miközben az ültetvényerdők fennmaradnak. Ez már elég indíték arra, hogy a kormány törvényt szegjen a nagy-erdészetek profitja érdekében.

Klímaváltozás

A klímaváltozás hatása a flórára közvetlen és egyértelmű, csak éppen félreértjük:
a legrosszabb forgatókönyv a légköri aszály

A budai kopárokon megszokott a feketefenyő

Mi lett volna, ha a víz nem tűnik el a globális rendszerből?

A rövid válasz az, hogy a fölmelegedés hatására növekedett volna a relatív páratartalom. A légkörben lévő víz mennyiségének növekedésével - ami a leginkább üvegház hatású gáz - tovább fokozódna a fölmelegedés és most forró és párás klímaviszonyok uralkodnának.

Ezzel szemben a valóság:

A légköri szárazság. Ezt nem indokolja a fölmelegedés. Annak közvetlen oka valami, ami a globális vízkörzési rendszerből tartósan elvonja a vizet. Ha például jelentősen nagy (mondjuk, mint a Balaton) mennyiségű édesvizet (szárazföld-felszíni víz) vezetnénk egy légmentesen zárható  tartályba, akkor hirtelen a Földi vízháztartás nem volna képes ezt pótolni, ami miatt, a víz klímakiegyenlítő hatása (ami a víz magas fajhője miatt jelentős) felborulna, lokális meteorológiai anomáliákat okozva (például extrém napi hőingás). 

Milyen hatása van ennek a flórára (növényzet)?

A légköri aszály miatt a levegő vízgőznyomása kisebb, mint a növényekben lévő vízé, ezért a növényből a víz intenzívebben párolog, annál, minthogy azt a nővény a maga párologtató rendszereivel szabályozni tudná. Ezért a növény vízvesztesége olyan mértékűvé válik, hogy nem tud végbemenni benne a fotoszintézis egyik fontos folyamata a fotolízis (ez a víz lebontás révén oxigént termelő folyamat az, aminek hatására a fauna (állatok) képes létezni: vagyis, például mi, emberek lélegezni tudunk). Ennek következtében a növények nem tudnak fejlődni, nem hoznak termést, ágaikat, leveleiket elhullajtják vagy leszárítják, csökkentve ezzel a párolgást.

Váltsunk szárazságtűrő fajokra!

Az orgona (Syringa hyacinthiflora) például jó ötletnek tűnhet, hiszen egy mediterráneumban honos, szubmontán cserje. Ha valami, akkor ez a növény biztosan szárazságtűrő! Pedig nem az - amit mindenki tud, akinek van orgonacserje a kertjében. Az orgona, saját "hazájában" (vagyis azon klimatikus viszonyok között, ahol vadon fellelhető), csupán egyetlen száraz időszakhoz szokott hozzá, de a mi éghajlatunkon két szárazévszak van (a növény számára a tél is annak számít). 

VPD – vapour pressure deficit

Ez a jelenség az igazi ellensége a jelenlegi mező- és erdőgazdasági rendszereinknek, mert hiába öntözünk, az semmit sem segít. A megoldás csak globálisan, holisztikus szemlélettel található meg, mert ez nem ennek vagy annak az országnak a problémája. A légköri aszály az egész emberiséget érintő, globális probléma, aminek az emberiség az okozója. Sajnos a problémát elhárítani már nem vagyunk elég hatékonyak és a szemléletünktől még teljesen idegen egy ehhez szükséges, bolygószintű összefogás. 

A megoldás kulcsa

Nincsen a kezünkben - mert nem az erdeink fafajátinak lecserélése, nem az öntözés és nem a mezőgazdaság átalakítása a megoldás, hanem a globális légköri aszály megszüntetése, ami voltaképpen magától fog helyreállni, amikor az emberi eredetű felszíni vízelvonás mérséklődik. Most könnyen szerzünk emberi fogyasztásra alkalmas, egészséges édesvizet - de ez kizárólag addig van így, ameddig a vízkörforgásból pótlódik vissza: nem a földalatti tárolókban, más zárt rendszerekben tartalékolt víz menti meg az emberiséget: ez csupán azok túlélését biztosítja, akik a rejtett vízkészelteket fölhalmozzák és hozzáférnek. Ezek a készletek nem elegendőek az egész emberiségnek - de a Föld készletei elegendőek lennének mindenkinek, ha nem sajátítanák ki különféle csoportok, országok, törzsek, nyájak, bandák...

Ma Magyarországon nem azon kellene gondolkodnia az élő környezetért felelős miniszternek, hogy hogyan vágja ki az erdőket és ültessen helyükre másfajta erdőket, hanem azon, hogy hogyan ne vágja  ki az erdőket, hogyan engedje hatni a természetes folyamatokat, amelyek esetleg életképes ökoszisztémát alakítanak ki a megváltozott klíma ellenére is. De ehhez el kell engedni a fakitermelést - teljesen. Van egy válságos pillanat, amikor az egyetlen megoldás, hogy nem avatkozunk be, mert minden egyébbel kárt okozunk.

Ez az a pillanat.

Ez a nézet kizárólag a faanyag értékesítői, termelői, gazdasági haszonélvezői számára alternatíva: minden más ember számára elfogadhatatlan, de ami a lényeg: ha megtörténik az mindennyiunk számára visszafordíthatatlan, helyrehozhatatlan kár lesz, mert egy kisebb csoport, pillanatnyi anyagi hasznát fontosabbnak tartottuk, mint a természetes környezetünk fennmaradásaát, ami pedig mindannyiunk fennmaradásának záloga.