2026. november 15., vasárnap

Lakosság vagy erdészek - nincs kompromisszum?

Az ellentét nem új keletű - nem a tisza kormány intézkedései indítottak el valamiféle negatív tendenciát, hanem az erdészetek 200 éves hagyományai és reguláris, merev, változni képtelen hozzáállása.


Facebook post, a tipikus fajtából


Aki valaha vett már részt olyan társadalmasító, egyeztető fórumon, vagy terepbejáráson, ahol az állami erdészet képviselői is megjelentek, annak ismerős lesz, amit leírok.

Az efféle találkozókon általában az szokott történni, hogy az erdészet megmondja, hogy mi lesz, a lakosság pedig tudomásul veszi. Hang- vagy képrögzítő eszközt nem használhatunk, nincsen jegyzőkönyv, sem levezető mediátor, sem meghatározott ügymenet, aminek a végén születhetne egy megállapodás valamiről, határidőkkel, rövid- és hoszzútávú célokkal, stb., szóval olyasmivel, ami ilyen találkozók célja szokott lenni.

2021-ben, egy lakossági panaszt követő terepbejárás után

Ember a tájban

Mindig előhozom Wangari Maathai szavait a természetvédelemről, mert Magyarországon még ismeretlen ez a szemlélet. Sem a nyereségorientált gazdálkodók és egyéb tájhasználók, sem a természetmegőrzésre törekvő természetvédők nem tudták eddig ezt a gondolatot a magukévá tenni:

természetvédelem elképzelhetetlen az érintett felek érdekeltté tétele nélkül

Nálunk, ezzel ellentétben, az erdész és a természetvédő éppen abban értenek egyet, hogy az embert a tájba nem tudják beleképzelni. Márpedig makacs dolog a tény, hogy az emberek össze-vissza téblábolnak és mindenütt megjelennek hívatlanul, tehát ezt nem lehet figyelmen kívűl hagyni, vagy kerítésekkel, büntetésekkel megoldani.

Min vitatkozunk?

Érthető volna, ha az erdész saját megélhetését féltené a természetvédő hagymázas zöld erdőket deliráló perverz nézeteivel szemben, de a fenti posztban jól tettenérhető, hogy mekkora is a szakadék a két csoport között. A természetvédők egy része tényleg idealista és semmiféle gyakorlati érzéke nincsen. Az erdészetek erre nagyon rájátszanak és egyenesen dilettáns, laikus, tökéletesen hozzá nem értő véleményeket tulajdonítanak a lakosságnak, azaz mindenkinek, aki nem az ő szekerüket tolja. 

A természetvédők és a lakosság ugyanígy játszik rá arra, hogy nap-mint-nap látják az erdészt, ahogyan a favágó brigáddal viteti ki a faanyagot az erdőről - ellenőrízetlenül; tapasztalják, hogy bejelentéseikre nem kapnak választ, vagy a válaszban nincs köszönet, mert hülyének nézik őket; belefutnak abba, hogy az erdészet érdekes módon, előbb értesül egy terület megszerzésének lehetőségéről vagy egy kiírt pályázatról és ha valamit mégis sikerül elindítani, az erdészet keresztbe tesz, ahol tud - nem is beszélve arról, amikor a részeg vadász csikorgó kerekekkel áll meg a turista mellett és agresszíven kérdezősködik, hogy mi a fenének ténfereg arrafelé.

Szarva közt a tőgyét

Nyilván rosszul állunk a kérdéshez, noha nem csak Wangari asszony javasol megoldást, de számtalan példát sorolhatnánk, amelyek mind bizonyítják, hogy legalábbis ez a hármas cél (gazdasági tájhasznosítás - természetvédelem - lakossági jelenlét) vagy egyidjelűleg teljesül - vagy egyik sem teljesül.

A fent idézett posztot nem érdemes sokat elemezni, de a lényeg benne van, ezért is hoztam: az erdész önmagát úgy látja, mintha kizárólag az ő birtokában lenne az a tudás, ami a természetmegőrzés, az erdők létezésének egyedüli biztosítéka. Mindenki más ellenség: a természet ellensége. 

Az állami erdészetek ellen, amelyek az erdőt faültetvénynek látják (de erdőnek hazudják)), nem kell szakmai érveket felvonultatni: elég megmutatni azt, hogy abban a feladatban is kudarcot vallottak, ami egyébként tényleg az ő dolguk lenne (a természetvédelem nem az). Az erdészetek mostoha módon bánnak a rájuk bízott vagyonnal. A faanyag kitermelést sem tudják professzionálisan végezni, a közvagyont egyszerűen eltékozolják, néha még el is lopják - a munkájukra vonatkozó szabályokat pedig nem tartják be. Innentől fogva azt képzelni, hogy egy ennél sokkal összetettebb és sokkal nagyobb tudást igénylő természetvédelmi munkát tudnának megvalósítani - hát ez, tényleg idealaista hagymázas elképzelés lenne.  

Vannak jó példák

Az erdész dolga nem az erdő. Az erdésznek a faültetvénnyel kellene foglalkoznia. Az erdőből sem kell kitiltani, még a favágókat sem. De az erdő rentábilis használata nem azonos a fakitermeléssel - nem kizárólagosan fakivételekkel lehet anyagi hátteret teremteni az erdők fenntartásához. Az erdők nem faültetvények. Az erdőkben nem a faültető gazdálkodó érdekei érvényesülnek. De az erdők hasznosítása mégiscsak szükséges, éppen azért, hogy fennmaradhassanak. 

Magyarországon a természetvédők még nem értették meg azt, hogy mit jelent érdekeltté tenni az összes érintett felet az erdők fenntartásában. A faültetvényeket az erdész hozza létre és gondozza és hasznosítsa, az erdőket pedig oltalmazza az a természetvédő, aki az ehhez szükséges anyagi hátteret is elő tudja teremteni. Aki képes fölfogni azt, hogy nem fog megmaradni egyetlen talpalattnyi zöld terület sem, ha továbbra is úgy akarjuk megvédeni az értékeinket, hogy senkit nem engedünk oda. Ahatékony természetvédelem éppen az ellenkezőjét teszi: a tájat hasznosítja úgy, hogy a lakosságot bevonja ebbe a folyamatba.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése