Polgári törődömség

Mennyit ér egy feljelentés a Pilisi Parkerdő Zrt ellen?

Valamikor, még aktív civilként, résztvettem egy természetkárosítás dokumentálásában és az elkövető elleni feljelentés megtételében a pestmrfk@pest.police.hu elektronikus bejelentési címen. Az eltelt időben a feljelentésre (pedig utólag is rákérdeztem) semmilyen válasz nem érkezett. Sem arról, hogy a rendőrség befogadta volna, sem arról hogy milyen eredményre jutottak a nyomozásban. Ez persze már akkor elgondolkodtató lett, amikor - rögtön a feljelentést követően - tárgyalóasztalhoz ültünk a Pilisi Parkerdő képviselőivel és elmondtuk, hogy feljeletést tettünk a rendőrségen a válasz pedig az volt, hogy (idézem): "azt majd mi elintézzük". (sic!)

A feljelentésre a rendőrségnek visszajelzést kell adnia. Ez törvényben előírt kötelezettsége.
A Pilisi Parkerdő megint baklövést követett el, mert ahelyett, hogy szép csöndben a nyomozati eredményt változtatták volna meg számukra kedvező eredménnyel, inkább magát az egész nyomozást akadályozták meg. Egy telefon a vadászhaveroknak és minden el van sikálva. Ügy pedig sosem létezett.

Persze ez nem a Pilisi Parkerdő első, egyetlen vagy legrútabb melléfogása. Tulajdonképpen egész létezésük és működésük ebből áll. Följelentést tenni ellenük a létezésük miatt kellene. Egyszerűen azért, mert a rájuk bízott közfeladatot nem látják el és egyebekben sem a megfelelő gondossággal, körültekintéssel és végképp nem a köz érdekében járnak el. A lakossággal véget nem érő háborút folytatnak, amire a casus belli, hogy a lakosság útban van.

Kellemetlenkedik.
Feljelentget.
Lát.
Tud.
Kérdez.

Mit képzelnek ezek a lakosok! Lopni nem hagynak, lefizetni nem akarnak - hová jut ez a világ? Azok a rohadt hegyibringások, nem akarják megépíteni maguknak a hegyibringa pályát; /Budaörsi kopárok/ azok mocsok szülők, nem akarnak saját pénzükből bicikliutat építeni maguknak /Budakeszi-Zsámbék/; azok a nyomorult civilek, semminek sem tudnak örülni? a PP Zrt segít utat építeni - hát nem elég jó tanösvénynek a feltáró út? /Öreg-tölgy Tanösvény/?

Pedig de szívesen segít a PP Zrt a lakosságnak, elvégre erre a közfeladatra hozták létre!

Már csak az a kérdés nem egészen világos, hogy hogyan sikerült a Pilisi Parkerdőnek elintéznie, hogy a rendőrség ne foglalkozzon a társadalmi bejelentéssel?

Az már csak az ügy jellegét modulálja rossz irányba, hogy saját kezük nyomát nem, hogy eltüntetni igyekeztek volna, de ilyen szembeötlően megmutatták: lássa mindenki, hogy ők bármire képesek és nem érdemes ujjat húzni velük. Ez persze azt jelenti, hogy nyeregben érzik magukat. De igazuk van-e? Lehet-e igazuk? Nincs-e (merő véletlenül) a jogállamiságban olyan alapvető szabály, hogy semmilyen szervezet sem fenyegetheti a polgárok szabadságát, nem félemlítheti meg őket, nem helyezhet számukra kilátásba hátrányokat?

Íme a feljelentés, amelyet 2011-ben tettünk és amelyre azóta sem érkezett válasz: lakossági bejelentés

Persze kaptunk választ a szakhatóságoktól, de az onnan érkezett minősíthetetlen hangvételű és a minden szakmaiságot nélkülöző, elfogadhatatlan válaszok (erdészek) kevésbé voltak érdekesek (DINPI): nagyjából erre számítottunk, ismerve a Pilisi Parekerdő befolyását a "hatóságok", szakirányú szervezetek fölött. Ami sokkal érdekesebb volt, az a rendőrségi feljelentés sorsa.

Lehet vitatkozni azon, hogy vajon a szakhatóságok vagy a kirendelt szakértők, vagy a lefolytatott vizsgálatok szakszerűen voltak-e, akár azon, hogy a bejelentés megfelelő volt-e (mondjuk az a vizsgálat amelyet novemberben folytatnak le, nem fogja megtallálni azt a hóvirágmezőt, aminek a károsításáról dokumentációt kellene készítenie - ilyen értelemben joggal írja le, hogy az említett védett növény jelenlétét és a kártétel tényét nem állapította meg).

A rendőrség viszont más eset - gondoltuk tévesen.

Mindezek után jó volna valamilyen magyarázattal előállniuk arról, hogy miért nem indítottak nyomozást egy szabályos feljelentéssel kapcsolatban, de ezt nem érzik kötelezőnek magukra nézve.

Amit nem ereszt a PP Zrt

A Budakeszi Vadaspark lehetne akár budakeszi egyik látványossága, turistacsalogató desztinációja, egy nagyobb turisztikai koncepció részeként, amely az agglomeráció modern igényeit is képes kiszolgálni, de nem az és még csak nem is akar az lenni.

---

Nem csak én foglalkoztam a témával, de érdemes feleleveníteni a dolgot, mert semmi sem változott az eltelt tíz évben, mikor először került a téma napirendre. Úgy egy évvel ezelőtt, megint volt erről szó (a Nádas-tó Őrzői hozták nyilvánosságra), de a terv azóta sem került le az asztalról: idén megint előszedték. Talán akad olyan budakeszi polgár, aki még nem hallott erről a tervről és most, mint valamiféle újdonsággal találkozik vele valahol, neki talán érdemes föleleveníteni az egész helyzetet.     Kapcsolódó tartalom a  Budakeszi Blog -ban: vadasparkoló

Vadaspark-fejlesztés

Lehetetlen nem észrevenni, hogy a tulajdonos mennyire igyekszik egyre több dologgal csábítgatni a tursitákat a területre. Az eltelt tíz évben olyan fejlesztésekkel rukkoltak elő, mintha legalább egy aranybányáról volna szó.

Ez pedig igaz is.

Valóban a Budakeszi Vadaspark a Pilisi Parkerdő Zrt. legjobban jövedelmező vállalkozása.

Az igyekezet, hogy fejlesszék mégsem tartható, ugyanis a Budakeszi Vadaspark minden tekintetben rossz helyen fekszik. A körülötte lévő terület védett, elméletileg errefelé semmilyen létesítmény semmilyen okból nem volna építhető. De ez nem csak elméletben igaz: gyakorlatilag sem lehet hozzányúlni a területhez úgy, hogy ne károsítanának valamilyen természeti értéket. kapcsolódó cikk.

A Pilisi Parkerdő Zrt. a Budai Tájvédelmi Körzet területén üzemelteti ezt a létesítményt és amiről kevesebben tudnak, a mögötte elterülő párszáz hektáros vadaskertet. Ez pedig nem volna lehetséges a terület védett állapota miatt, de a helyzet régebbről keltezett. A Pilisi Parkerdő Zrt. nem fejleszthetné a Vadasparkot itt, az eredeti helyén. Ha fejleszteni szándékoznak, akkor máshová kell telepíteniük. Persze ne felejtsük el, hogy itt a Pilisi Parkerdő Zrt.-ről van szó!

A védettség mindenki más számára kötelezően tiltó jellegű. Minden kezdeményezést, amely ilyen létesítményt szándékozna létrehozni, eleve lehetetlen volna keresztülvinni akár település, gazdálkodó szerv vagy civil ember fejlesztési kezdeményezéséről lenne szó. Ám nem így a Pilisi Parkerdő Zrt. esetében, amely már eddig is eképesztő természetkárosításokat hajtott végre a "vadaspark fejlesztése" címén, és gyakorlatilag semmilyen visszatartó erő nem képes útját állni.

Azt is ide kell hoznunk, hogy a Vadaspark turisztikai sikerének hátterében nem tudatos szervezés áll: a Pilisi Parkerdő Zrt.-nek nem szerepel tervei között turisztikai célú fejlesztés és nincs holisztikus turisztikai jövőképe sem, holott ő a területkezelő (és sok esetben területtulajdonos) is és elméletileg éppenséggel turisztikai feladatellátásra jött létre (innen ered a neve is). Ellentétben a papírformával, valóságosan semmiféle professzionális és modern szemléletű (természetmegőrzéssel kapcsolt turisztikai koncepciójuk) nincs, ámbár ilyesminek a létrehozására alkalmas lehetőségek számosan vannak a területükön. Ezek közül semmit sem használnak ki és közelítően sem követik a számos nemzetközi példát, ami azt mutatja, hogyan lehetséges a természeti értékek megőrzése azok gazdasági hasznosítása által. Ragaszkodnak a Vadasparkhoz, ami ma már törvényesen nem is létezhetne, ahelyett, hogy sok más turisztikai célpontot hoznának létre, a Vadasparkot pedig modern szellemben és kevésbé értékes területen újraálmodnák.

A Budakeszi Vadaspark már több, mint negyven éve fogadja a látogatókat - létrehozása idején egy mára elavult koncepció, szemlélet, természetvédelmi attitüd volt divatban és egy pártállami berendezkedés, ahol az elvtársak kiszolgálása elsődleges cél volt (a vadaskertben). Ez most sem változott sokat (ami a pártkapcsolatokat illeti) - a Pilisi Parkerdő Zrt. nem megújuló képessége és professzionális szemlélete miatt maradt meg mégis, hanem éppenséggel a régi berögződések okán.

A Vadasparkban zajló szakmai munka nem tesz hozzá semmit a látogatottságához. Minden turistacsalogató attrakció nélkül is sokan látogatnák a helyet egy egyszerű okból kifolyóan.

Mert nincsen más hasonló turista látványosság.

Budapesti agglomeráció

A Vadaspark nem csak rossz helyen van, de sikerének egyetlen titka, hogy az egész ~60000 hA területen, ahol Pilisi Parkerdő Zrt. gazdálkodik és amely Budapest környékén terül el, nincsen olyan turisztikai célpont, amellyel az ország legnagyobb keresleti potenciálja megosztható lenne - a Vadasparknak nincsen konkurenciája, a teljes agglomeráció célirányos turizmusa ide koncentrálódik.

Ennek ismeretében jogos a kérdés, hogy miért állna érdekében a településeknek és az itt élőknek a Pilisi Parkerdő Zrt. átgondolatlan, ad hoc beruházási terveit és hübriszeit támogatni, miközben az egész agglomerációnak éppen ellentétesek az érdekei?

A Pilisi Parkerdő Zrt., mint területkezelő és sok esetben területtulajdonos gyakorlatilag, tevékenyen és agresszívan kisajátít minden turisztikai kezdeményezést az agglomerációban. Vagyis megakadályoznak minden olyan olyan kezdeményezést, amely esetleg a gazdasági hasznot egy másik zsebbe próbálja irányítani.

A Pilisi Parkerdő Zrt. nem akar osztozkodni az agglomerációs turisztikai potenciálból eredő bevételeken.

Mondhatnánk, hogy ez teljesen érthető egy gazdálkodó részéről ... ... de azt is tegyük hozzá rögtön:

a Pilisi Parkerdő Zrt. létezése nem az itt élők érdeke.

Pro és contra silva

 A pro silva módszer

Az erdészet állítása szerint, bevezette a pro silva módszer használatát, ami azt jelenti, hogy ezentúl szálaló vágással termelik ki a faanyagot, aminek következtében vegyes korú, a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat jobban megközelítő állapot fog kialakulni ezekben az erdőültetvényekben - amelyek ilyen módon talán közelebb kerülnek a honos fafajok alkotta erdőállományok természetes állapotához. Ezt gondolja a laikus, de ezt gondolja a természetvédő és a biológus is. 

Nézzük meg, mi is lehet a módszer bevezetésének hátterében - valójában!

Az erdészet szóhasználata

Amikor tarvágásról beszéltek - korábban - akkor ugyanazt értették rajta, mint amit most véghasználatként emlegetnek. De mi értelme van ugyanarra a munkafolyamatra más nevet kitalálni? Nagyon egyszerű. Az erdőnek van egy hasznos életszakasza és egy ráfordításos, amikor az erdőgazdálkodónak az ültetvény csak viszi a pénzét. Ha a hasznos időszakot nézzük, annak akkor jön el a vége, amikor a faanyag még viszonylag kevés kárt szenvedett a faegyedek öregedése, gombásodás vagy természeti károk, farontó élőlények miatt. Ekkor a fák elérik a faanyag-termelési képességük végső állapotát és ebben a pillanatban számolható optimálisnak a famennyiség - tehát az erdőgazdálkodó akkor jár jól, ha ebben a helyzetben vágja ki a faegyedeket. 

Ha ezek egy területen vannak, egykorú állományt alkotnak (ami ültetvények esetében növeli a kitermelés gazdaságosságát), akkor ott tarra vágják a területet, valójában persze az erdőültetvény utolsó hasznosítása zajlik, vagyis a véghasználat. Ámde, a problémának még nincsen vége ezzel. Ugyanis, ez a helyzet jogi kérdést vet föl. Ha az ültetvény területi besorolása továbbra is erdő marad, akkor a törvény értelmében a levágott erdőt csereerdő ültetéssel pótolni kell, ami erdőültetést, ültetvény létesítést - azaz jelentős ráfordítást - jelent. De mi van akkor, ha a terület jogi státuszát megváltoztatjuk és az erdő minősítésről, mondjuk művelésből kivett vagy legelős besorolásra változtatjuk át?

Ebben az esetben a terület spontán beerdősödését kivárva, a megfelelő időben letermelhetjük a faanyagot minden járulékos probléma - vagyis az erdőtelepítési kényszernek való megfelelés és az ezzel járó jelentős ráfordítás - nélkül. De van ennél sokkal jobb megoldás is.

A pro silva módszer

Ha az erdőből számolatlanul akarunk faanyagot kitermelni, anélkül, hogy ennek nyoma maradna, a legjobb módszer, ha csak itt-ott, egy-egy faegyedet veszünk ki és lehetőség szerint úgy, hogy se nyoma ne maradjon, se tanúja ne legyen a munkának. Ilyen módon az erdő gyakorlatilag nem fogyatkozik, nincsen elszámolás a köbméterekkel, a fatolvajlás pedig vidáman virágozhat a maszek és az állami szektor területén egyaránt. Persze amilyen olcsó volt a homogén ültetvényeken zajló kitermelési munkák viszonylag könnyen szervezhető logisztikája, ez a fajta kis léptékű kitermelés valamivel megdrágítja a viszonylagos költségeket. Nyilván készült olyan számítás, ami megállapította egy erdei köbméter faanyag kitermelésének költségét a homogén ültetvények esetében és összevetették ezt azzal, hogy mennyibe kerül egy ugyanilyen erdei köbméter kitermelése ha Kis János négy fős brigádja végzi el.

a Pilisi Parkerdőgazdaság brigádja dolgozik 2012-ben
sajátos, nem hivatalos módszert alkalmaznak faanyag kitermelésre
a rendőrségi feljelentésre mai napig nem érkezett válasz

Eredmények

A pro silva módszer bevezetése semmilyen elmozdulást nem jelent a korábbi erdészeti gyakorlattal összevetve - nem is jelenthet, hiszen amióta bevezették, továbbra is homogén korú és fajú állományok ültetvényein gazdálkodik az erdészet, a pro silva használata kb 100-150 év múlva hozná meg a természetközeli állapotú erdők létrejöttét. Az erdészet eddigi gyakorlatában is jelen volt a szálaló vágás, de gyérítésnek, ritkításnak hívták és faanyag kitermelés zajlott erdőgondozás címén.

A pro silva módszer nagy előnye azonban elsősorban az, hogy az ültetvény teljes letermelése miatti problémákat szünteti meg. Nincsen sem tarvágás, sem véghasználat, sem besorolási átminősítés és telepítési kényszer. Az erdőterületről soha nem tűnik el az erdő. Ami plusz költség jelentkezik esetleg, azt bőven kompenzálja a telepítési kényszer miatti költségek megszűnése valamint az az állami támogatás, amit a pro silva módszer bevezetésére kikönyörgött az erdőgazdálkodó.

Mindenki örül. Vagy nem.

- kapcsolódó korábbi írásom: >>pro silva<<

Ott rombolnak, ahol tudnak

Nehéz ilyenkor szavakat találni. Mert erre egyetlen kézenfekvő magyarázat adódik, amit csak a hülye nem ért.
Vagy még ő is érti. Éppen ez a lényeg?

A PP Zrt vissza-visszatér, mint a bélgörcs

Írtunk róla, hogyan próbálták ugyanezen a helyen megépíteni maguknak a bobpályát. Az nem valósult meg. Talán azért nem, mert a területen ilyesmit egyáltalán nem építhettek volna: szemben azzal az állítással, hogy "minden szükséges engedélyt beszereztünk".

Vélhetően most is ugyanez a helyzet: minden szükséges engedélyt beszereztek, csak éppen a terület továbbra sem bolygatható! Valami baj lehet a PP Zrt-nél ha pár év alatt elfelejtették, hogy ez a terület azért nem bolygatható, mert egy védett növény, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) élőhelye, emellett a Budai Tájvédelmi Körzet területe és egyébként Natura 2000-es terület is.

Nosza, tegyünk feljelentést!

Hát igen, az remek dolog lenne! A PP Zrt, mint korábban is, lezsírozná a dolgot a hatóságokkal. Ha ez nem megy, röhögve kifizetné a bírságot. Ha pedig az eredeti állapot visszaállítására köteleznék, azon megintcsak jót röhögnének. Mennyire hasznos a följelentés? Errről itt a blogban már megírtuk a lényeget (saját tapasztalatból): de iure

A meghiúsult bobpálya-project egy nagyszabású, amolyan igazi Pilisi Parkerdő Zrt-s hübrisz része volt. Ennek lett egyik következménye a Vadasparki büfé megnyitása. A büféhez pedig az ott dolgozók autóval mentek föl - szintén megvalósítva a természetkárosítás tényét, mikor kitaposták a tavaszi héricseket. Az is igaz, hogy ezt nem a Pilisi Parkerdő Zrt "okozta". Arra viszont kíváncsi lennék, hogy mikor vették ki ezt a területet a Budai Tájvédelmi Körzetből, vagy a N2-es védelemből...

A fenti képek egyike a Vadaspark melletti Adonis vernalis élőhelyen készült (a virágok láthatóak a képen), a másik kép ugyanitt készült azután, hogy a virágok helyén létesítették ezt a "fejlesztést" - placcot, vagy mifenét.

A hücpe, mint PR műfaj

A hivatkozás, miszerint a büfések már kitaposták a tavaszi héricseket, nem lenne idegen a Pilisi Parkerdő Zrt hozzáállásától, ahogyan az sem, hogy az erre a területre koncentrálódó turistaforgalom (amit szintén a Pilisi Parkerdő Zrt fókuszál ide) micsoda egyéb kártételeket okoz a környéknek - amire majd hasonlóan lehet hivatkozni később.

Feketeleves

• A természetvédelmi civil szervezetek semmit sem tesznek, mert megfélemlítettek
• A természetvédelmi hatóságok tehetetlenek, mert a Pilisi Parkerdő Zrt állam az államban
• A rendőrség szintén nem tesz semmit

Tudjuk: a természetvédelem igazi megvalósíthatósága kizárólag az érdekeltek bevonásával lehetséges (és itt nem a Pilisi Parkerdő Zrt az érdekelt, mert legjobb volna ha nem létezne - ami ugyanígy érvényes a nemzeti parkokra és a civil szervezetek egy részére is). Az érdekelt fél itt a lakosság - az agglomerációban élők. Nekik nem fűződik érdekük a Pilisi Parkerdő Zrt fennmaradásához, sőt: mivel a munkalehetőségeket és a fejlesztéseket éppen a Pilisi Parkerdő Zrt akadályozza, miközben minden igazi érdekeltnek pont az lenne a lényeg, hogy megvalósulhassanak a helyi elképzelések, az egész agglomeráció lendülhetne föl, ha a Pilisi Parkerdő Zrt egy csapásra megszűnne. A természetvédelem soha nem volt a helyi fejlesztésektől elválasztható: ezt a természetvédők régen belátták tőlünk nyugatra (a gondolat a Nobel-díjas Wangari Mathaiitól ered). A lokális kezdeményezések egyrészt szétoszlatják a turisztikai terhelést, másrészt irányítják azt - ezzel eleve a természeti értékek védelmét valósítják meg. Emellett, az ilyen kis léptékű kezdeményezések kontrollálhatóak maradnak. Egy kis közösség gondolkodhat természetvédelmi szempontok mentén.

A Pilisi Parkerdő Zrt sohasem volt hajlandó ilyesmire és soha nem is tett semmit sem a lakosságért sem a természetvédelemért. Ezek az "elemek", mint természet és ember, pusztán zavaró jelleggel vannak jelen számukra.

Keseregnek is sokat miatta, hogy milyen nehéz dolguk van ezzel a sok turistával... akik még a levesükbe is beleköpnek és lefizetni sem hajlandóak senkit.

Miért rossz ötlet hazudni?

A Pilisi Parkerdő Zrt csupán rutin ujjgyakorlatot mutatott be, mikor a rendőrségi feljelentésünket egy telefonhívással sztronózta: ez az ügyintézési módszer ugyanis általános és hagyományos a berkeikben.

Milyen a valóság?

Ahogyan ennek a blognak az első bejegyzését elindítottam, pont erre a gyakorlatra akartam példát hozni, elmesélni, hogy hogyan is működik valóságosan a PP Zrt, mint állam az államban. Az esetet követően történt, hogy följelentést tettem a PP Zrt ellen és megtanultam, hogy a rendőrség nyilván haveri szálakon kötődik és a PP Zrt zsebében van (a feljelentésről). De ezen tapasztalat híján, ez a korábbi ügy egy másik hasonló helyzetet példáz.

Mit tesznek a szakhatóságok?

A korábban közölt esetben ("minden szükséges engedéllyel rendelkezünk") az történt, hogy egy egyértelmű természetkárosítást akadályozott meg a civil közbeavatkozás. 

Az ügy tanulságai

Egyfelől: megtanultam ebből, hogy a PP Zrt retteg a nyilvánosságtól. Egy olyan botrány, amit ez az ügy kiválthatott volna nem kellett nekik: vagyis van olyan eszközi, amivel a civilek igenis fölléphetnek ellenük, csak okosan kell intézni a dolgot. Másrészről: nincs ma olyan szakhatóság, vagy ellenőrző illetve engedélyező szakmai szervezet, amelyet a PP Zrt ne tudna kilóra megvenni valahogyan és nincs az a törvénytelenség, amit a PP Zrt ne tudna hivatalossá tenni és engedélyeztetni. Szabálysértés? Bűncselekmény? A törvények kijátszása? Korrupció? Megfélemlítés? Zsarolás? Hűtlen kezelés? 
Gondoljuk el: a szóvivő azt nyilatkozza, hogy minden engedélyt beszereztek. Ez természetesen igaz. Ami hamis az állításban az az, hogy ezek csak formális engedélyek. Hogy-hogynem, de az engedélyező hatóság olyan beruházásra adott engedélyt, amit a PP Zrt olyan gyorsan elvetett, mint a forró krumplit, amikor egy civil bemutatta, hogy a tervezett beruházás hány különböző természetvédelmi szabályt sért egyidejűleg.

Kérdezzük már meg, milyen "szakmai fórum" (vagy kik voltak azok?) volt az, amely engedélyt adott a PP Zrt részére, hogy természetkárosítást hajtson végre hivatalosan?

Üzleti érdekek

Budakeszi környékén nagy változások készülnek az erdőkben. A helyi erdőgazdálkodó arra készül, hogy hálózatos nyiladékrendszert hozzon létre, ahol 4 m széles nyiladékok futnak egymástól 40 m távolságra. Könnyebben lesznek kilőhetőek a vadak? Könnyebben lesz kitermelhető a fa? Megkérdezhetjük, azt is, hogy miért teszik ezt, de ugyanígy föltehetjük a kérdést, hogy milyen jogon?

A lakosság ugyanis laikus. Mivel pedig az erdészet számára zsenánt, hogy kommunikáljon, a lakosság nem tud semmit, viszont kombinál. Összerakja a dolgokat és ki-ki vérmérséklete szerint találgatja, hogy vajon mire készülnek már megint.

Azt a kérdést is fölteszik tehát, hogy milyen jogon jár el így az erdőgazdálkodó, ugyanis a lakossági tapasztalat az, hogy az erdőgazdálkodó gyakran nem tartja meg a rá vonatkozó szabályokat. Rögtön kezdve azzal, hogy a tevékenységét nem teszi nyilvánossá, pedig közérdekű adat, mivel közfeladatot ellátó szervről van szó (a sor folytatható lenne).

Szakma? na jó, de melyik?

Az erdész-szakmai érveket félretéve (mivel itt szó sincs ilyesmiről) a lakosság számára adható magyarázat nagyon egyszerű. A gazdálkodó számára van néhány olyan szabály, amit saját érdekében, önszántából is be kell tartania. Elsődlegesen, hogy minél nagyobb nyereséget termeljen. Ezzel együtt, hogy minél kisebb ráfordítással sikerüljön a nagy nyereséget megtermelnie. Harmadszorra pedig az, hogy ezt a tevékenységet lehetőleg minél hosszabb ideig végezze (általában ezt összevonják a szükségszerű növekedés elvével is). Gondoljunk bele: nincsen olyan üzleti vállalkozás, amely ne ugyanígy működne. A szempontok lényegi köre ezzel be is zárult. Nincsen semmilyen ezeknél előbbre való szempont a gazdasági szereplők számára, minden más megfontolás alárendelt ezeknek.

Üzleti érdek

Az erdészet a természetvédelmi szempontokat, turisztikai igényeket, a törvények betartását mindaddig figyelmen kívül hagyhatja (úgymond "üzleti érdekből"), amíg valaki nem tesz olyan lépéseket, amelyek a fenti elsődleges üzleti szempontok közül egy vagy több tekintetében figyelembe veendővé nem válik: amíg így vagy úgy de az erdészetet érdekeltté nem teszi abban, hogy figyelembe vegye ezeket.

A lakosság nem érti, hogy egy közfeladatot ellátó szerv, miért nem kommunikál és miért nem látja el a feladatát sok dolgoban, amiben pedig igen, abban mit és miért csinál, de a lakosság csak számonkérni tudja ezt. Nincsen rá eszköze, nem tudja az erdészetet érdekeltté tenni abban, hogy az a munkáját a meghatározott feladataiban és az előírt módon lássa el.

Nehéz lenne szemére vetni egy gazdasági társaságnak, hogy az üzleti tevékenységét azokhoz a szabályokhoz igazítja, amelyek meghatározzák a gazdaság működését. Nehéz volna ugyanígy bárkinek a szemére vetni, hogyha szembekerül egy megzabolázhatatlan erővel, akkor visszavonul és nehéz volna egy politikusnak a helyén maradnia, ha nem zsonglőrködne a választói érdekeivel azok hatalmát szem előtt tartva.

De ha a megfontolásainkból kihagyjuk ezeket hatóerőket, mintha természetesek vagy maguktól értetődőek volnának, nem fogjuk megérteni azt, ami történik és még így sem biztos, hogy sikerül.

Szóval, akkor miért is?

Az erdőkben várható beavatkozás magyarázata egyébként ezután nagyon kézenfekvő. Az erdészet akármilyen reguláris szervezet is, végtelenül egyszerű, akár egy bot. A négyzetrácsos nyiladékrendszer az ültetvény erdőkben (az erdészet minden erdőt saját ültetvényeként kezel, ezt se feledjük el) arra szolgál, hogy megkerülje azt a rendkívüli költségeket az erdészetre hárító szabályt, hogy a kivett erdőterületeket pótolni kell. A nyiladékrendszer kialakításakor sok száz köbméter fa lesz letermelhető úgy, hogy cserébe nem kell erdőt telepíteni.  

Örökerdő, pro silva, szálalóvágás és a pénz

Egy Budakeszi melletti területen fákat jelöltek kivágásra. Utánajártunk. Kiderült, hogy a P P Zrt fog fakitermelést végezni a területen. Persze ezt nem nevezik annak - mármint kitermelésnek. Mert ha annak neveznék, cserébe erdőt kellene telepíteniük. Ezért azt a nevet adták neki, hogy "közelítőnyom-hálózat kialakítás". 

---

Zsonglőrködés a szavakkal

• Miért kell ez? - kérdezheti a szakavatatlan közönség, joggal!
• A szálalóvágás bevezetése miatt - jön erre a szakembertől a felelet.

Aki nem tudná, az örökerdő, vagy pro silva vagy szálalóvágás - nevezze bárki, annak aminek éppen kedve tartja - lényege, hogy az erdő ilyen módon való kezelésének eredményeként, nem egy homogén korú állomány alakul ki, vagyis a természetközeli erdők többgenerációs változatossága lesz uralkodó szemben a véghasználatos, vagy tarvágásos (nevezze ki minek akarja) módszerrel, ahol egykorú és egyfajú állományok kialakítása a cél: ezek ipari méretekben és költséghatékonyan termelhetők ki.

Láthatjuk, hogy a nevezéktannak milyen fontos, kiemelt szerepe van! Mert ha valamit átnevezünk, akkor rögtön más szabályok fognak vonatkozni rá. Ilyen egyszerű az erdészek gondolkodásmódja!

Hol a bibi?

• Ha végre bevezetik a szálalóvágást, az nagyon jó dolog, nemdebárugye? - kérdezheti a laikus.

Aki viszont ismeri a korábbi gyakorlatot, az tisztában van a fogalmakkal és nem téveszti meg a nevezéktani bűvészkedés.

Egyrészt az, hogy a korábban hírből sem ismert "közelítőnyom-hálózat" elődje, a "feltáró út" pontosan ugyanezt a célt szolgálta, csak éppen nem olyan módon, ahogyan ez az új változat. Itt ugyanis egymástól 35 méterre kialakított 3,5 méter széles sávokban fogják kivenni a fát, ami nyilván azt jelenti, hogy szemben a feltáró út létesítésével (ahol az utat úgy vezették, hogy a munkagépek be tudjanak jutni, de minél kevesebb gépi munkát kelljen végezni az út kialakításakor), itt a cél a szabályos hálózatos jelleg, aminek eredménye a nagy mennyiségű faanyag eltávolítása.

Milyen praktikus - mondta Móricka a nevelőnőnek -,

hogy ez a közelítőnyomhálózat létesítés miatt letermelt erdő faanyagának köbmétere olcsó lesz (és nem elhanyagolható módon az új név sokkal jobban is hangzik). Az így kialakított hálózat helyéről kivágott erdő helyett nem kell csere-erdőt telepíteni, de a piaci ár ugyanaz!

A járhatatlan utak kialakítása?

A laikusok aggódnak, hogy ha ilyen hálózattal megnyitják az erdőt, akkor ezeken a nyiladékokon be fognak menni autóval és oda fogják deponálni a hulladékukat a rossz emberek. Erre az erdészek nevetve annyit mondanak, hogy az így kialakított hálózat nem lesz alkalmas az autós közlekedésre - ami fölveti a kérdést, hogy akkor miért kell kialakítani? 

"Nem lesz itt semmi baj!"

Persze örülhetnénk is, hogy a független szakértők által oly régóta kért erdőgazdálkodási módot fogják majd alkalmazni - végre!

A baj csak az, hogy eddig a módszert magas költségire hivatkozva nem vezették be és ez a helyzet most sem változott. 

Kétségkívül igazuk van az erdészeknek, hogy egy tarra vágott erdőből kivett köbméter fa olcsóbb, mint egyenként lehozni a hegyről. A munkások és munkagépek egyszer vonulnak föl, vagyis sokkal költséghatékonyabb a logisztika (csak azok kedvéért akik szeretik az ilyen szép szakszavakat). De mi változott? Most nem lesz drágább ugyanúgy? Miért éri meg a pro silva módszert alkalmazni most, ha korábban nem volt kifizetődő, és ha korábban is bevezethették volna, miért nem tették meg eddig?

Egy csomó jó kérdés! 

Először is: ne felejtsük el, hogy megváltozott a szabályozás és újabban az erdőborítás megszüntetéséért (tarvágás, véghasználat, stb) cserébe, erdőtelepítést végeztetnek az erdészetekkel. A szálalóvágás voltaképpen ennek a kicselezése: hogyan vegyünk ki sokezer köbméter fát anélkül, hogy erdőt kellene telepítenünk cserébe? Tulajdonképpen a tarvágás most is sokkal jövedelmezőbb, de csak akkor, ha nem számoljuk hozzá, hogy cserébe erdőt kell telepíteni, mert emiatt mégiscsak nagyon drága (spontán erdősödés ritkán valósul meg, a telepítés maga, és a telepített erdő 10-20 éves gondozása csak költséget ró az erdőgazdára).

Szálalóvágás a gyakorlatban

A konkrét helyzethez ismerni kell a jelenleg folytatott, egyáltalán nem hivatalos "szálalóvágás"-gyakorlatot. Az alábbi képen bemutatom. A kép 2011-ben készült Csillebércen. A területre kiérkező brigád hajnalban jön, hogy lehetőleg ne találkozzon civilekkel. Kidöntenek egy fát, helyben feldarabolják és kiviszik a területről. A munka nyomát eltüntetik. Sok száz köbméter fát visznek ki ellenőrzés nélkül, adminisztráció nélkül, illetve mindennemű hivatalos erdőtervezési szabályzás nélkül. Mert ha ez mind hivatalos lenne, akkor bizony más taksája volna az így letermelt fának. Ez a fa azonban azonnali eladásra kerül - még annyi ideje sincsen, hogy kiszáradjon. Nem mellesleg, ezzel a módszerrel egész évben lehet fát kitermelni és bárhonnan (védett területről is), vagyis semmiféle szabályt nem kell betartani. 

2011, Csillebérc: tarol a sajátságosan értelmezett Pro Silva módszer

Hát ez a jelenleg folytatott szálalóvágási gyakorlat. Az új processzus (első lépésben a közelítőnyom-hálózat kiépítése során) annyiban különbözik ettől, hogy nagyüzemi léptékben fogják kivinni a fát, ráadásul ugyanolyan költséghatékonyan, mint a tarvágásnál, csak éppen nem szüntetik meg a területek erdőborítását, vagyis nem kell cseretelepítéssel bajlódni - és nem kell a gerillacsapatokat használni. Az elkészült hálózatot persze legfeljebb az első pár évben használják majd, addig (vagy addig se) amíg benövik a cserjék és az újulat. Aztán amint fenntartási, tisztítási munkákat kellene végezni, már nem fogja megérni nekik: akkor majd létesítenek új hálózatot. 

Vagy visszatérnek a gerilla-módszerhez. Ami mindenféle nyomhálózat kialakítás nélkül is kifizetődött.
Legalábbis eddig.
Valahol.
Valakinek. 

§ az erdőtörvény bája §

A Magyarországon hatályos erdőgazdálkodást szabályozó törvény nem tesz különbséget ültetett és természetes erdőállományok között.

Talán ez lehet a baj!
Vagy ez, vagy más.
De az biztos.